Magyarország (Budapest Filmstúdió), 91 perc, ff, dráma

A Filmről

Az Oldás és kötés Jancsó Miklós korai pályaszakaszának legkiemelkedőbb darabja, afféle magyar Az édes élet. Fellini filmjéhez hasonlóan itt is egy életközépi válságban szenvedő, értelmiségi útkeresését követhetjük végig, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokban. Csak épp nem a napfényes Rómában járunk, hanem a szocializmus Budapestjén, ahol a vidékről származó sebészorvos próbálja megtalálni a szabadság útjait - a világban és a saját lelkében is. Jancsó filmje a magyar modernizmus egyik programadó alkotása, amely az értelmiségi útkeresés, a gyökerek elvesztésének témájával korszakos jelképpé vált.

Dr. Járom Ambrus (Latinovits Zoltán) sebész keresi a helyét, mind egzisztenciálisan, mind érzelmi és magánéleti egyensúlyában. Az ifjú orvos egyik problémája, hogy Ádámfy professzor (Ajtay Andor) idős kora ellenére még mindig praktizál és olyan operációkat vállal, amelyekhez már túl öreg, jóllehet e műtéteket ő kezdte el végezni az országban. Ám a professzor egy hihetetlenül nehéz szívműtéttel bebizonyítja, mennyire érti a szakmáját: újraéleszti majd visszahozza az életbe a betegét, akiről már mindenki lemondott. Mindezek következtében Ambrusnak megrendül a hite önmagában, és kérdőjeleire választ keresve hazautazik vidékre az édesapjához (Barsy Béla), ahol rá kell döbbennie, hogy már nincs egy hullámhosszon szeretteivel és egykori barátaival.

A Lengyel József kommunista író (aki élete legnagyobb részét különböző büntetőintézetekben töltötte) novelláján alapuló mű Jancsó Miklós második filmje, elsősorban nemzedéki és identitásbeli problémákra koncentrál - korától távolról sem idegen módon. A rendező mintegy bepillantást enged a korszak társas-, és párkapcsolati problémáiba, az intimitás különböző tereibe, valamint a tágabb kulturális közegbe is. A filmváltozat az irodalmi műhöz képest nem annyira az idős kor és az elmúlás kérdéseire, sokkal inkább Ambrus identitásválságára fókuszál.

Az Oldás és kötés akkor igazán erős, amikor a Michelangelo Antonioni filmjeiből ismert hosszú beállításokban az elidegenedett egyén és környezete kapcsolata tárul fel. Jancsó az operáció drámáját közelképpel, illetve rövid snittekkel teremti meg: Ambrus és a professzor szemtől szemben ki nem mondott konfliktusát a főhős arcának premier plánjaival és az idős orvos szemeinek (kimerevített) szuperközelijével, azok drámai ütköztetésével érzékelteti. Ambrus tragédiája, hogy egyrészt megmaradt benne valami az egyszerű vidéki fiúból, másrészt már felvette a városi életritmust, ezért szó szerint nincs szinkronban édesapjával.

A film három, egymástól stílusában is élesen különböző részre tagolódik. Az első részben teljesen szokványos dramaturgiát követve mutatja be a fiatal orvos által asszisztált szívműtétet, mely során a már említett idős orvos saját teherbírásán túllépve, egészségét is kockáztatva menti meg egy beteg életét. A második részben Ambrus egy műteremlakásban tartott, értelmiségi házibulin vesz részt. Ezen a részen látszik talán legjobban, amit maga Jancsó sem próbált tagadni, hogy ekkoriban Antonionit tekintette mesterének. Az olasz rendező Az éjszaka (La notte, 1961) című műve számos részletben visszaköszön. Lengyel művében egyébként nem szerepel ez a középső eseménysor, az egy az egyben a rendező és a forgatókönyvön vele együtt dolgozó Hernádi Gyula találmánya. A zárórészben a fiatal orvos leutazik vidékre, ahol találkozik (feltehetően halálosan beteg) édesapjával, és megpróbálja elcsábítani fővárosi otthonába, sikertelenül. A film zárójelenete igencsak tetszhetett a rendezőnek, mert majd negyedszázaddal később, Szörnyek évadja (1987) című munkája nyitányaként újraforgatta azt.

Érdekességek

- A filmben önmagukat játszva szerepel számos értelmiségi író (többek között Csoóri Sándor és Hernádi Gyula) is, igaz csak néhány villanás erejéig tűnnek fel a filmvásznon.

- A főcímre - nyilvánvaló politikai okokból kifolyólag - nem lehetett kiírni a forgatókönyvíróként közreműködő Hernádi Gyula nevét. 

- A filmben igazi szívműtétet vettek fel. Hosszas egyeztetés után, az egész stáb bent volt az operáció közben, és ezt vágták be a filmbe, amikor szükség volt egy ilyen jelenetre. 

- A film 2012-ben bekerült a legjobb 53 Magyar Film közé.

Vélemény

Ezennel elérkeztünk Jancsó Miklóshoz, akinek a filmjeivel - bármilyen meglepő is - még nem igazán sikerült megismerkednem, ezáltal az alkotói védjegyévé vált fogásokat sem ismertem, leszámítva késői filmjeit, amik viszont már egy jókora stílusváltás eredményei. Mivel olyannyira emblematikus volt Jancsó filmjeinek stílusa, mindenkit meglepett, amikor egyszer csak valami teljesen mással állt elő - ráadásul 80 éves kora körül, ami szinte példátlan a filmtörténet nagy rendezői között. Ezek voltak a sokak által jól ismert ún. Kapa-Pepe filmek, Mucsi Zoltán és Scherer Péter főszereplésével, nem kevés szabadszájúsággal és abszurd humorral.

Na de eléggé elkanyarodtam a témától, mert mostani filmünk merőben más. Jancsó kapcsán egyetlen film alapján általános következtetést nincs szándékomban levonni (lesz rá alkalmam a későbbiekben), mindenesetre nem igazán jött be sem ez az irányzat, sem maga a film. Pedig jól indult, az első harmad alapján egy kifejezetten jó filmre számítottam, pláne, hogy egy igazi színészlegenda játszotta a főszerepet. De amilyen jól indult, olyan szépen laposodott el, majd végül totális érdektelenségbe fulladt.

Nem igazán tudok mit kezdeni ezekkel az új hullámos (vagy legyen modernista) alkotásokkal. Már a francia filmek esetében is leginkább csak unottan néztem, de úgy gondolom ez a magyar filmek esetében sem fog változni. Azért valami pozitívumot is írjak, Latinovits Zoltán játékát és orgánumát öröm volt nézni és hallgatni. Nem véletlen volt nemzedékének egyik legnagyobb színésze. Ráadásképpen még a tragikus sorsú Domján Edit is feltűnt a filmben, így azt is elmondhatom, hogy őt is láttam végre filmben szerepelni, nem is beszélve a fiatal Bodrogi Gyuláról.

https://ok.ru/video/613858806424

Ítélet: 10/5