Franciaország, Olaszország (Rome-Paris), 90 perc, ff / színes, dráma

A Filmről

Az első filmjével a francia újhullám előhirnökeként bemutatkozó Agnés Varda filmjében egy francia énekesnőt, Cléot (Corinne Marchand) állít a középpontba, aki egy életbevágóan fontos orvosi vizsgálat eredményére vár. Hogy idejét elüsse, kikapcsolódást a munkájában, vigasztalást pedig egy jósnőnél keres, miközben barátjában csalódnia kell. Az utcán bolyongva véletlenül megismerkedik egy katonával (Antoine Bourseiller) is, akinek jövője és élete az övéhez hasonlóan teljesen bizonytalan. A leletek végül is nem egyértelműek, de Cléo a várakozás nehéz órái során megváltozik, és ezentúl több optimizmussal szemléli környezetét, mint annak előtte.

Ahogy a film címe is jelzi, Varda valós időben, a cinéma directben kidolgozott technika segítségével mutatja be a főszereplő lány szorongásait, érzéseit és félelmét. A laza cselekmény lehetővé teszi, hogy a fikció keveredjen a dokumentarista jelleggel. De a rendező realizmusa erős érzelmek keltésére is képes, melynek során példának okáért egyetlen crescendóban mutatja be hogyan törik össze lassan a főhősnő arca/lelke.

Agnès Varda (mint a francia újhullám egyetlen női hangja) a saját hangján, öntörvényű módon, zseniális egyediséggel mesélt a nőkről és a nőiségről. Páratlan érzékenységgel tapintotta ki az adott kor fontos és aktuális témáit: a hatvanas években a rák, a hetvenes években a feminizmus, a nyolcvanas években pedig a szociális problémák jelentették filmjei központi témáját. Az általa feldolgozott témák az ő nyelvén elmesélve pedig mindörökre megőrizték aktualitásukat. Mindezek fellelhetőek legtöbbet emlegetett, Cléo 5-től 7-ig című filmjében (is). Emellett korábbi fotográfusi, festői és fotóriporteri tapasztalatai is visszaköszönnek a filmjeiben.

Érdekességek

- A rövid némafilmbetétben Jean-Luc Godard látható különböző híres színészekkel, többek között Eddie Constantine-nal, Anna Karinával és Yves Robert-ral.

- A címmel ellentétben a történések 5-től fél 7-ig tartanak, akkor kezdődik ugyanis a film utolsó fejezete.

Vélemény

Minden év végén össze szoktam szedni az adott év legjobb filmjeit, ugyanakkor elgondolkodtam rajta, hogy a legrosszabbakról is csinálhatnék egy toplistát. Ha készülne ilyen lista, abban az esetben mostani filmünk jó eséllyel pályázik egy Top10-es pozícióra. Agnés Varda filmjének megtekintése közben (tegnap délután 5-től fél 7-ig) egy-két vizuálisan eltalált pillanatot leszámítva ugyanis végig az unalommal és a teljes érdektelenséggel küzdöttem.

Mivel számomra nagyrészt továbbra is a cselekmény és a színészi játék teszi izgalmassá és egyáltalán nézhetővé a filmet, így ilyen szempontból gyakorlatilag értelmezhetetlennek tartom Varda alkotását. Nem megyek el  azonban szó nélkül amellett, hogy a film mindvégig gyönyörűen van fényképezve. A végső (így sem túl magas) pontszám így valójában kizárólag ennek és a néhány szokatlan vizuális és művészi megoldásnak köszönhető. Ilyen kreatív megoldás példának okáért a fekete-fehér és színes képek jeleneten belüli váltogatása a film kezdeténél vagy éppen a pár perces burleszk jelenet.

A francia újhullám továbra sem került közelebb a szívemhez, sőt egyre jobban csak távolodik, így kijelenthetem, hogy örülök, hogy egyre kevesebb, a művészeti irányzathoz tartozó film maradt a listán. Mindenestre akit érdekel a film, rajtam ne múljon:

https://videa.hu/videok/film-animacio/cleo-5-tol-7-ig-NFHN0Ao21rLi6vDn

Ítélet: 10/4