Szovjetunió (Moszfilm), 88 perc, ff, háborús dráma

A Filmről

Aljosa, a fiatal katona (Vlagyimir Ivasov) kilő két német tankot, s ezért kitüntetésre terjesztik fel, ő azonban nem hajlandó elfogadni azt, helyette inkább pár nap szabadságot kér, hogy meglátogathassa édesanyját (Antonyina Makszimova) a hátországban. Útközben a háború okozta legkülönbözőbb emberi problémákkal szembesül és megismerkedik a szépséges Surával (Zsanna Prohorenko). Kettejük bontakozó szerelmének árnyalt ábrázolása áll a film középpontjában, miközben nem maradhatnak függetlenek a körülöttük zajló élettől.

A film a maga egyszerű és megható módján bemutatta, milyen volt az élet a háborús idők Oroszországában, ezáltal nagyban hozzájárult, hogy a szovjet szocialista realizmus hagyományaival szakítva egy sokkal emberközelibb filmgyártás vegye kezdetét a Szovjetunióban. Ez a líraiság a legfőbb erénye ennek a sokszor kritikai hangvételű, moralizálástól sem mentes filmnek, melyet sokszor neveztek a szovjet "új hullám" mesterművének. 

Grigorij Csuhraj rendező saját tapasztalataira épült a balladaszerű szerkezetet követő, szónokiasságot kerülő alkotás, amely a háború kétségbeejtő és értelmetlen lényegét mutatta be, illetőleg azt a végtelen bizonytalanságot, amely a harcok befejeztével az emberekben maradt. A Ballada a katonáról igazán emberi és költői, ugyanakkor kritikus hangvételű film azokról a kisemberekről, akik az életük árán is mentek a háborúba. Egy sajátos főhajtás előttük, és mindazok előtt, akik megtapasztalták a nyomorúságot, a kiszolgáltatottságot és egyben főhajtás a férfiak munkáját végző asszonyok, a háborúban elesett férjére tovább már nem váró feleség, a hadirokkant, a gyermekét elvesztett édesanya előtt.

A Ballada a katonáról azon kevés szovjet filmnek az egyike volt, amelyet szívesen fogadtak és ezáltal vetíthettek a nyugati országokban az 1950-es években. Egyben ez volt az első mű, amely a Szovjetunióból érkezve részt vett egy Amerikában rendezett filmfesztiválon (San Franciscóban), melyet egyébként meg is nyert. Mindezek mellett az alkotás a zsűri különdíjban részesítette az 1960-as cannes-i filmfesztiválon, 1962-ben pedig elnyerte a Brit Film- és Televíziós Akadémiától legjobb filmnek járó díjat is és ugyanebben az évben Oscar-díjra is jelölték a legjobb forgatókönyv kategóriában.

Érdekességek

- A film Cannes-ban két különdíjat is elnyert: a "legjobb fiataloknak szóló film" és a "magas fokú humanizmusért és kivételes művészi kvalitásokért" díjat.

- A forgatás első napjaiban Grigorij Csuhrajnak megsérült a lába, majd a későbbiekben ráadásul tífuszos is lett.

- A húskonzerven, amit a vonatőr eszik egyértelműen fel van tüntetve, hogy "U.S. Meat". Ez némileg meglepő módon a valóságban is megtörténhetett, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között akkor fennálló kölcsönszerződés következtében.

Vélemény

Az 1950-es évek szovjet filmgyártása nem volt mentes a propagandától és a szovjet nép, illetőleg azok dicső vezetőinek pátoszától. Különösen igaz volt ez a háborús filmekre, melyben a szovjet néphadsereget dicsőítették. Ugyanakkor Sztálin 1953-as halálával megindultak bizonyos változások a szovjet filmművészet terén is, a realista hagyományokkal szakítva egy sokkal emberközelibb filmgyártás vette kezdetét. Ezen változások egyik legismertebb képviselője a Ballada a katonáról, amely élesen szakít a kor akkoriban fentről sugallt trendjével. Műfaját tekintve háborús filmdráma, az első jelenetekben még valós csatajelenetek is vannak, azonban mégis inkább egy sajátos road-movieként foghatjuk fel, amiben Aljosa útját követjük végig, hogyan jut el különböző nehézségek árán falusi édesanyjához, hogy végre megölelje őt.

Kellemes meglepetést okozott a film, még annak ellenére is, hogy drámai a végkifejlete és a valóságtól némileg elrugaszkodott cselekménnyel rendelkezik. Mindez a filmünk főhősének. Aljosának köszönhető, aki egy végtelenül naiv, jószívű figura, lényegében egy olyasvalaki, akire egyáltalán nem tudsz haragudni, noha a tetteit nem igazán érted meg. Azonban az kétségtelen, hogy az 50-es években pont egy ilyen figurára volt szüksége az orosz (és a keleti blokk) moziközönségnek, hogy ezáltal könnyebben fel tudják dolgozni a múltat, a II. világháború szörnyűségeit és hatalmas emberveszteségeit.
Ma már megmosolyogtató az a végtelenül naiv látásmód, amellyel az alkotók végigvezetik főhősünket, és számomra kifejezetten giccses és egyben hiteltelen, ahogy Súrával való, szinte gyermeki tisztaságú szerelmét mutatja meg, azonban mégsem tudtam egyetlen percig sem haragudni emiatt sem az alkotókra, sem a színészekre. Azonban ne tévesszenek meg senkit a fenti szavak, mert filmünk minden naivitása ellenére sem tündérmese. A narrátor ugyanis már a film elején leszögezi, hogy főhőse bizony nem tér vissza többet édesanyjához.

A Ballada a katonáról a veszteségek és a reménytelen szerelem története, egyúttal egyfajta főhajtás a háború névtelen hősei előtt, amellyel még negatív végkicsengése ellenére is adott némi hitet és reményt az embereknek a vészterhes időkben. Grigorij Csuhraj alkotása a szovjet realizmus megkerülhetetlen alkotása, melyet még azoknak is bátran merek ajánlani, akik eddig messze elkerültek mindennemű szovjet filmalkotást- mindenképp érdemes vele egy próbát tenni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/ballada-a-katonarol-1959-fsb313MNYOnhv6kW

Ítélet: 10/7,5