Magyarország (MAFILM), 92 perc, ff, romantikus dráma

A Filmről

Sándor (Darvas Iván) szépreményű, bohém újságíró az első világháború éveiben, aki minden szabadidejét kávéházakban és mulatókban tölti. Amikor azonban eljön a hétvége, felölti a katonai egyenruhát, de nem a frontra indul, hanem hódítani. Így ismerkedik meg Bodrogiék bájos cselédlányával, Vilmával (Bara Margit), a szép cselédlánnyal, akinek őszintesége, tisztasága folytán a kalandból szerelem lesz. Sándor mindvégig elhallgatja valódi kilétét, és egyszerű bakának adja ki magát, mert úgy gondolja, hogy kapcsolatuk a nagy társadalmi különbség miatt nem teljesedhet ki. A titkolózás azonban nem tart örökké, hiszen a férfi a Bodrogi család barátjaként és Pirike kisasszony (Korompai Vali) korábbi udvarlójaként előbb-utóbb lelepleződik.

A Bakaruhában az első világháború idején játszódó szerelmi történet, amely Hunyady Sándor azonos című novellájának adaptációja, és a Hubay Miklós által írt forgatókönyv alapján készült. A cselekmény egy jól meghatározható történelmi korszakban, az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaiban játszódik, de a felvetett kérdések egyetemes érvényűek. A szereplők jelleme finoman árnyalt, a konfliktusok hitelesek, így a leküzdhetetlen szerelmi szenvedély nyomán súlyos melodráma bontakozik ki. Az aprólékos környezetrajz érzékletesen mutatja be a különböző társadalmi csoportok életmódját és értékrendjét, valamint a köztük lévő, áthidalhatatlannak tűnő távolságot.

A Bakaruhában az aradi születésű rendező, Fehér Imre első és egyetlen igazán ismert filmje, melyet még az 1956-os forradalom előtt forgatott. A film érzékeny képi világát Badal János operatőr alkotta meg, aki a forradalom után elhagyta az országot, majd olyan neves rendezők munkatársaként futott be nemzetközi karriert, mint Jacques Tati, Jacques Deray, Marcel Carné vagy éppen Fred Zinnemann. Neki köszönhető, hogy a jelenetek hangulatosak, érzelmileg telítettek és az egyik legnagyobb leleménye, hogy a cselekmény egyik legfontosabb helyszínét, a kisvárosi kávéházat nem műteremben, hanem Eger egyik terén, úgynevezett külső-belsőben forgatta. A film mégis elsősorban a főszereplőket alakító Bara Margit és Darvas Iván kettőse miatt emlékezetes, akik érzékenyen teremtik meg az intimitás légkörét, és az érzelmek rendkívüli skáláját járják be anélkül, hogy játékuk túlzóvá válna.

A film meghaladja az ötvenes évek első felére jellemző sematizmus sajátosságait, és lassan átvezet az új hullám érzékenysége felé. Az egyes helyszínek és a mindennapi cselekvéssorok bemutatása aprólékos, a társadalomrajz az ábrázolás fontos része. Az újságíró főhős egyben narrátora is a történetnek, aki visszaemlékezésében folyamatosan reflektál saját döntéseire és azok következményeire. Ez az elbeszélői fogás nálunk kuriózumnak számít, a magyar filmekben azóta sem vált gyakorivá. Az egyes szám első személyben előadott elbeszélésmód erősíti a szubjektív-lírai hangvételt, valamint lehetőséget ad arra, hogy az irodalmi anyag egyes megoldásai szépen belesimuljanak a forgatókönyvbe.

Amitől ma is érvényesnek vagy modernnek érezzük a filmet, az a férfihős összetett személyisége és a többértelmű szituáció. A Sándort egyre jobban behálózó hazugságok szorítását dramaturgiailag is kiélezetten érzékelteti a jelenet, amelyben Vilma munkaadói, a Bodrogi-család tagjai a tervezettnél előbb térnek haza, s a férfi bujkálni kényszerül előlük. Hasonló dramaturgia jellemzi a pattanásig feszült vacsorajelenetet, ahol Sándor minden alkalommal összerezzen, amikor azt hiszi, Vilma lép a szobába – ám a pillanatnyi megkönnyebbülések ellenére is a férfi éppúgy tudja, mint a film nézője, hogy a találkozás elkerülhetetlen.

A Darvas Iván által életre keltett Sándor ugyan nem éppen az erkölcs bajnoka, de nem is egy velejéig romlott gazember. Nem akarja ő bántani vagy éppen megalázni a lányt, merte egyre inkább röstelli, hogy hazudoznia kell, ahhoz viszont erőtlen és gyáva, hogy kilépjen valamelyik kapcsolatából. Ami eleinte még játéknak, ártatlan tréfának indult, a későbbiekben csalássá, árulássá és a helyzettel való visszaéléssé alakult. Így amikor felismeri, hogy a helyzet már nem tartható fenn, inkább egy drasztikus megoldást választ, miközben még azzal is áltatja magát, hogy döntése Vilma számára is jól fog elsülni.

A korabeli kritika főként a társadalmi igazságtalanságot és az úri világ romlottságát domborította ki. A Bakaruhában értékét és elismertségét mutatja, hogy a minden idők legjobb magyar filmjeit felsoroló Budapesti 12 listáján is helyet kapott. Népszerűségét mindmáig őrzi, ami annak is köszönhető, hogy Fehér Imre művét sokan  minden idők egyik legszebb magyar filmjeként tartják számon.

Érdekességek

- A Bakaruhában dramaturgja a Filmkultúra alapító-szerkesztője, Bíró Yvette, nemzetközi hírű filmesztéta volt. 

- A film nagy részét Egerben forgatták, ezáltal feltűnik a vásznon a Dobó-szobor, majd a Szenátor-ház, az Érsekkert és az azóta már bezárt, nagy múltú Dobó István Laktanya is.

Vélemény

Azt rögtön leszögezném, ha nincs ez a kalandozásom a filmek világába, akkor szinte biztos, hogy ezt a filmet sosem nézem, de legalábbis igen kicsi az esélye annak, hogy ha szembejön is velem, akkor mindenképp megnézem. Az alaptörténet végtelenül egyszerű, már-már tövig lerágott csont és nem is igazán keltené fel az érdeklődésem, mivel azonban valami számomra furcsa oknál fogva mind a Budapesti 12, mind az 53 magyar film listáján szerepel, így a válogatási elveim alapján végül felkerült a megnézendő filmek listájára.

A színészi játékra viszont semmilyen panaszunk nem lehet. Bara Margitról és Darvas Ivánról a film minden percében el tudom hinni, hogy valódi érzelmeket látok és nem csak két színészt. Bara Margit rendelkezik valamiféle ellenállhatatlan kisugárzással, továbbá nemcsak a szépségével, hanem a játékával is Ingrid Bergmant idézi. A mellékszerepekben pedig feltűnik többek között Pécsi Sándor, Márkus László és Szirtes Ádám is, kár érte, hogy ők nem igazán kapnak megfelelő játékidőt, hogy megmutathassák tehetségüket. Mindezek mellett felülmúlhatatlan a kis vidéki városkának (Egernek) az atmoszférája az első világháború időszakában.

Ennyit a pozitívumokról, mert a véleményem mégis az, hogy kicsit érthetetlenül állok az alkotás filmtörténeti jelentősége előtt. Azt nem vitatom, hogy akkoriban nagy siker lehetett, de azóta annyi és annyi hasonló témájú film készült már, hogy elvész a többi között. Hogy még egy pozitívumot a film számlájára írjak, az a film lezárása, amivel sikerült a rendezőnek elkerülnie a giccset és az érzelgősséget. Hogyha úgy fejeződne be, mint ahogy a legtöbb korabeli film, abban az esetben Sándor feleségül vette volna Vilmát – de ezzel szerintem az egész történet hitele elveszett volna. Még a kitűnő lezárás ellenére is egy igencsak kiszámítható (néhol még számomra unalmas is) történettel állunk szemben és azt sem igazán éreztem, hogy annyira modern lenne, hogy mindenképp a legjobb filmek között lenne a helye. Mindenesetre egy könnyed esti szórakozást mindenképp megér, és ha másért nem is, de Darvas Iván és Bara Margit őszinte játéka miatt megtekintésre érdemesnek ajánlom.

https://ok.ru/video/37713414754

Ítélet: 10/6,5