Magyarország, Nyugat-Németország, Ausztria, Jugoszlávia (Objektív Stúdió, Manfred Durniok, ORF, ZDF, MOKÉP), 167 perc, színes, történelmi dráma

A Filmről

Az egyszerű galíciai családból származó Redl (Klaus Maria Brandauer) bekerül a kadétiskolába, ezzel megnyílik előtte az érvényesülés útja, benne pedig kialakul a mindennél erősebb lojalitás a monarchiához és a császárhoz. A katonaiskolában örök barátságot köt a fiatal magyar arisztokratával, Kubinyi Kristóf báróval (Jan Niklas) és annak nővérével, Katalinnal (Gudrun Landgrebe). Redl a tehetsége és szorgalma révén felfelé halad a ranglétrán, majd karrierje csúcsán a katonai elhárítás parancsnoka lesz. Hiába próbálja azonban származását eltagadni, felettesei folyton emlékeztetik rá, sőt fel is használják ellene. A homoszexuális hajlamait titkoló Redl előbb Kubinyivel bontja fel a barátságot, végül saját magával is meghasonul.

Redl ezredes valóban létező személy volt, aki orosz kettős ügynökként végzett tevékenységével komoly károkat okozott a Monarchiának, de a film nem róla és árulásáról szól. Az alkotók már a főcímben közlik a nézővel, hogy munkájukat John Osborne A Patriot for Me című színműve és a 20. század történelmi eseményei inspirálták. Szabó Istvánt nem a kémtörténet érdekelte, az ő verziójában nem a külső, hanem az egyén belső árulásán van a hangsúly. Hogyan jut el valaki odáig, hogy megtagadja saját származását és múltját, és mi az, amit a megfelelési és beilleszkedési kényszer oltárán hajlandóak vagyok feláldozni? Szabónál Redl nem áruló, hanem elárult, és csak azért nem tragikus hős, mert tulajdonságok nélküli emberként bukása nem jár értékveszteséggel. A kritikátlan haszonelvűség és lojalitás közös nevezője a szolgalelkűség. Redl így lesz az önfeladás és az identitásvesztés bajnoka.

Noha a filmbéli Redl portréja hangsúlyozottan fiktív, Dobai Péter, Szabó István állandó alkotótársa az eredeti, 350 oldalas forgatókönyv megírása előtt komoly kutatómunkát végzett, Egon Erwin Kisch oknyomozó újságcikkeiből, Stefan Zweig írásaiból és a már korábban említett John Osborne színművéből egyaránt merített. A Mephisto sikerét követően magától értetődő volt, hogy a Redl ezredes is külföldi koprodukcióban készül, ahogy a főszerepet sem játszhatta más, mint Klaus Maria Brandauer. Szabó trilógiájának második darabja kényes alkotáslélektani időpontban született, hiszen a világ legnagyobb filmes díjának elnyerése után igencsak magasra került a léc, így a Redl ezredesre nagyon is rávetült a Mephisto árnyéka. A két filmet szoros kapcsolatba hozza egymással a hasonló tematika és a sok azonos részvevő, ugyanakkor a Redl ezredes filmnyelve némileg kommerszebb és nagyvonalúbb a Mephistónál, szerkezete kevésbé feszes. 

A Redl ezredes Cannes-ban megkapta a zsűri díját, a Brit Film- és TV Akadémia a legjobb filmnek választotta, továbbá jelölték Golden Globe-ra és Oscarra is, hazai kritikai fogadtatása mégis vegyes volt. A Mephisto árnyékából akkor még nem tudott kilépni, de utólag – az 1988-as Hanussennel sajátos trilógiát alkotva – méltó helyére került Szabó István életművében. A Redl ezredes technikai kivitelezése és Koltai Lajos világszínvonalú operatőri munkája miatt is megérdemli, hogy a köztudatban maradjon, de leginkább azért, mert a felvetett dilemmái napjaikban ugyanúgy érvényesek, mint a bemutató idején voltak.

Érdekességek

- A filmben Schorm hadnagy látszólag amiatt utasította vissza a zsidó ezredorvos kihívását, hogy egy zsidó nem számít párbajképesnek. Valójában a zsidó-keresztény párbaj a dualizmus korában nem számított ritkának, hiszen a közös hadsereg tartalékos tisztikarának 18%-a számított zsidó vallásúnak. A párbaj visszautasítása a hadnagy tiszti rangját veszélyeztette volna.

- Redl története annyira nonszensz, hogy már korán felkeltette a filmesek érdeklődését. A húszas években két némafilm készült a történetből, majd a hangosfilmkorszak hajnalán egy német–csehszlovák koprodukció, az ötvenes években pedig újabb német verzió. Burt Lancaster pedig szintén az 1950-es években megpróbálkozott a történet megfilmesítésével, de abból égül nem lett semmi.

Vélemény

Kevés film ábrázolja olyan megrendítő erővel az árulás és lojalitás kérdéseit, mint Szabó István Redl ezredese, amely nem csupán egy történelmi dráma, hanem egy fájdalmasan aktuális történet is, amely megmutatja, hogyan képes egy rendszer felőrölni az egyént, és hogyan válhat valaki egyszerre bűnössé és áldozattá. Mindemellett az sem kérdéses számomra, hogy Alfred Redl alakja és tragikus sorsa kiváló alapot nyújtott a rendező számára egy személyes önvallomáshoz is. A film témája ugyanis sokak szerint Szabó István egyfajta vezeklése saját ügynökmúltja miatt. Ahogyan Redl fokozatosan belegabalyodik a hatalmi intrikákba, és végül a rendszer egy könnyedén feláldozható tagjává válik, úgy érzékelhető egyfajta párhuzam Szabó saját életének bizonyos döntéseivel is. A Redl ezredes így nem csupán egy történelmi dráma, hanem egy önreflexív alkotás is, amely a múlt feldolgozásának eszköze lehetett a rendező számára.

A filmet óhatatlanul is összehasonlítjuk a trilógia másik, jóval híresebbé vált darabjával, az Oscar-díjat nyert Mephistóval. Míg a Mephisto egy tudatosan karriert építő, kompromisszumokat kötő művész története, addig a Redl ezredes egy folyamatosan sodródó, bizonytalan ember portréja. Nem kérdés, hogy a két film közül melyik sikerült jobban, de olyan nagy minőségbeli különbség sincs azért nincs a két film között. Annyi bizonyos, hogy Klaus Maria Brandauer mindkét filmben zseniális alakítást nyújt, mindössze az eljátszott szerep jellegében rejlik a különbség. Amíg a Mephistóban az ambíció és a sikeréhség hajtja a karakterét, addig itt a minden áron történő megfelelési kényszer és az önazonosság hiánya vezet végül a bukásához. 

A Redl ezredes egy kiváló portré egy tipikus emberfajtáról is: azokról, akik bármilyen hatalmi rendszert képesek kiszolgálni, egészen a szinte kivétel nélkül tragikus, megalázó és szánalmas végkifejletig. A film hőse is egy olyan figura, aki éppen annyira tekinthető áldozatnak, mint amennyire bűnösnek. Nem kérdés, hogy Szabó István filmje a magyar filmművészet egyik fontos alkotása és mindezek után abban is biztos vagyok, hogy a trilógia harmadik részét, a Hanussent is hamarosan meg fogom tekinteni, annak ellenére is, hogy nem szerepel a filmes listámon, teljessé téve a sorozatot.

https://m.ok.ru/video/2621496756947

Ítélet: 10/7,5