2021. máj 28.

F9. Ördöngösök (Les diaboliques) (1955)

írta: mindennapra1film
F9. Ördöngösök (Les diaboliques) (1955)

lesdiaboliquesposter.jpgFranciaország (Filmsonor, Vera Films), 114 perc, ff, pszichothriller

Rendező: Henri-Georges Clouzot

Producer: Raymond Borderie, Henri-Georges Clouzot

Operatőr: Armand Thirard

Forgatókönyv: Henri-Georges Clouzot és Jérome Geromini, Pierre Boileau és Thomas Narcejac regénye alapján

Zene: Georges Van Parys

Szereplők: Simone Signoret, Véra Clouzot, Paul Meurisse, Charles Vanel, Jean Brochard, Noel Roquevert, Pierre Larqueay, Michel Serrault, Thérése Dorny

 

A Filmről

Amikor Henri-Georges Clouzot megvásárolta Pierre Boileau és Thomas Narcejac regényének filmes jogait, állítólag csak egy pár órával előzte meg Alfred Hitchcockot. A feszültségkeltés Mestere pedig - a pletykák szerint - azért rendezte meg pár évvel később a Psychót, hogy visszaszerezhesse a "suspense királya" címet, amit Clouzot rövid időre elorozott tőle.

simone-signoret-vera-clouzot-dans-les-diaboliques-102m4x778.jpg

Egy kopott, vidéki magániskolában gyilkos szenvedélyek lappanganak a felszín alatt. A zsarnoki igazgató (Paul Meurisse) elnyomásban élő, gyenge szívű felesége (Véra Clouzot) és rejtélyesen érzéki barátnője (Simone Signoret) szövetséget köt egymással, hogy meggyilkolják a férfit, majd elsüllyesztik a holttestét egy úszómedencében. Amikor leeresztik a vizet, kiderül, hogy nincs meg a hulla és a nők fokozatosan kezdik elveszíteni a realitásérzéküket, különösen azután, hogy az egyik bentlakó diák azt állítja, hogy látta a férfit.

index.jpg

Henri-Georges Clouzot filmje bizonyos szempontból megkerülhetetlen alkotás, melynek legfőbb oka a rendezésben és az operatőri munkában keresendő. Clouzot filmjét olyan egyszerűség jellemzi mind az elkészítés technikáját, mind a vágást illetően, hogy a fokozatosan jelenlévő feszültség ellenére is üdítő érzés végignézni. Visszafogott stílusa, a ritka - ám annál letaglózóbb - sokkoló pillanatok, valamint a valóban elmés befejezés mindenképp mintául szolgálhatott Hitchcock számára, amikor a Psychót forgatta és kiindulási alapot jelentett minden későbbi pszichothriller számára. A fordulatok soha nem láthatóak előre, a félelmetes jelenetek pedig valóban megdöbbentőek. Ha az ember elkezdi nézni a filmet, képtelen lesz abbahagyni egészen addig, amíg végül mindenki el nem nyeri méltó jutalmát.

Paul Meurisse éppen annyira gyűlöletes és gonosz, amennyire a nyíltan erőszakos iskolaigazgatónak lennie kell. Az általa vezetett (ám a felesége tulajdonában lévő) bentlakásos iskolában mindenkit rettegésben tart, melynek során többek között arra kényszeríti a feleségét is, hogy megegye a gusztustalan iskolai kosztot, vagy megtiltja a tanároknak, hogy két pohárnál több bort fogyasszanak a vacsorához. Ennek ellenére a film történetének központjában a két gyilkos áll, akikkel a néző könnyedén azonosulhat, és akik a rendező finom irányításának köszönhetően fantasztikus alakítást nyújtanak. Kettejük közül mégis talán a Véra Clouzot által alakított beteges feleséget emelhetnénk ki, aki egyrészt vallásos meggyőződése miatt nem menekülhet a házasságából, másrészt tisztában van azzal, hogy férje a halálát akarja, hiszen csak így teheti rá a kezét a családi örökségre.

simone-signoret-dans-les-diaboliques-1955-1024x768.jpg

Az Ördöngösök nagy nemzetközi sikert aratott és máig meg tudta őrizni felzaklató hatását, annak ellenére is, hogy azóta filmek tucatjai próbálták leutánozni a trükkös cselekményvezetést. 1996-ban magának a filmnek is elkészült a nem túl emlékezetes amerikai verziója Az ördög háromszöge (Diabolique) címen Jeremiah S. Chechik rendezésében, Isabelle Adjani, Sharon Stone és Chazz Palminteri főszereplésével.

Érdekességek

- Állítólag Henri-Georges Clouzot valójában is rothadt halat szolgált fel feleségének, Véra Clouzotnak, hogy tökéletes reakciót csikarjon ki tőle.

- Hitchcock ugyan lemaradt a film elkészítésének lehetőségéről, de a szerzők (Bouelau - Narcejac) mintegy kárpótlásul kifejezetten neki írták a Szédülés (Vertigo) című filmje alapjául szolgáló regényt.

- Simone Signoret 8 hetes forgatásra szerződött, előre kialkudott bérrel. A munka azonban elhúzódott, Henri-Georges Clouzot (mint a film producere is egyben) viszont hallani sem akart arról, hogy az eredeti összegnél többet fizessen. Ezután nem nagyon állt sem vele, sem a feleségével többet szóba a színésznő.

simone-signoret-vera-et-henri-georges-clouzot-sur-le-tournage-des-diaboliques.jpg

- Henri-Georges Clouzot meg volt arról győződve, hogy Simone Signoret nem játszotta el jól a szerepét, mivel a színésznő tudta a történet végkifejletét, ezáltal a rendező szerint túl sok támpontot nyújtott a nézőközönségnek a jellemzésével. Egy nap ki is jelentette a színésznőnek, hogy "Soha nem kellett volna megengednem, hogy elolvasd a forgatókönyv végét!"

Vélemény

Ne légy te magad is Ördöngös!
Ne tedd tönkre a befejezést a barátaid részére
azzal, hogy elmondod nekik mit láttál.
A saját érdekükben. Köszönjük!

Ezekkel a sorokkal zárul a film, ezért mind az ismertető, mint a véleményem kifejtése során próbálom magam tartani az alkotók ezen irányú kérése felé, hogy a lehető legkevesebb információt adjam át írásommal, ezáltal minél többen ki tudják élvezni a filmet és még véletlen se lőjem le a csattanót. Mert annyit elárulhatok, hogy aki végignézi a filmet, az a végén sem fog csalódni.

Kijelenthető, hogy Henri-Georges Clouzot előző filmjével, A félelem bérével valóban magasra tette a lécet, újabb alkotásával azonban sikerült ugyanazt a lécet simán újra megugrania. Miközben néztem a filmet, nekem is végig az volt az érzésem, mintha egy Hitchcock-filmet néznék és nem véletlenül irigykedett rá a pocakos angol rendező sem. Clouzot végig profi módon adagolja a feszültséget és az utolsó percig azon izgulunk, hogy sikerül-e véghez vinniük a tervet, illetve mi lehetett az, ami miatt félresiklott az elképzelés. Gyakorlatilag az utolsó pillanatokban kezdünk ráébredni, hogy mi történt valójában, mi bújik a rejtély hátterében. Hitchcock filmjeihez képest a különbség talán csak annyiban rejlik, hogy Clouzot filmjének sokkal nyomasztóbb hangulata van, mint amilyen az angol mester esetében szokott lenni. Azonban nem magának a gyilkosságnak az elkövetése okozza ezt a nyomasztó hangulatot a nézőben, hanem az, ahogyan valaki folyamatosan a bolondját járatja a két nővel és szépen, fokozatosan taszítja őket a teljes kétségbeesésbe. Mindehhez pedig remek környezetet biztosít a bentlakásos iskola ódon hangulata és az operatőri munka is tökéletesen szolgálja ki a történetet, megteremtve a lehető legnyomasztóbb atmoszférát. 

diaboliques_mtmpb6.jpg

A szereplők egytől-egyik remek választásnak bizonyultak, de nálam mindegyikőjük közül Paul Meurisse vitte a prímet hátborzongató játékával. A nyomozót alakító Charles Vanel esetében pedig végig az volt az érzésem, mintha Columbo nyomozót látnám. Mikor jobban utánaolvastam a film hátterének, akkor már kiderült, hogy ez az érzés sem volt véletlen, mert Alfred Fichet nyomozó karaktere Columbo konkrét és bevallott előképe volt. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy zenét a főcímen kívül az egész film alatt egyszer sem hallunk (kivéve, mikor a szereplők éppen rádiót hallgatnak, de annak is dramaturgiai funkciója van), ezt azonban csak akkor vettem észre, amikor véget ért a film, mert valójában addig egyáltalán nem is hiányzott.

698327b9193511b96f8706813de503f0.jpg

Az Ördöngösök - mint ahogy a neve is mutatja - egy igazán ördögi alkotás az emberi lélekről és annak természetéről, mesterien adagolt feszültséggel, amely torokszorítóvá csúcsosodik a végén. A film egyetlen hibájaként talán a lezárásnál jelentkező néhány kicsit logikátlan mozzanat róható fel, de sok filmkészítő örülne, ha csak ennyi hibát vétett volna filmjeiben.

https://videa.hu/videok/film-animacio/ordongosok-1955.-les-diaboliques-bunugyi-FsPZ0v1wpfDjpHRC

Ítélet: 10/9

Szólj hozzá

francia remake iskola gyilkosság thriller pszichothriller suspense Hitchcock Henri-Georges Clouzot