Nagy-Britannia (Cineguild), 114 perc, ff, romantikus dráma

Rendező: David Lean

A Filmről

Charles Dickens híres művét számos alkalommal vitték filmvászonra vagy a televízió képernyőjére, azonban mindenki David Lean adaptációját tartja a legjobban sikerült feldolgozásnak és ezt tekintik klasszikusnak. Már 1917-ben készült egy azóta elveszett némafilmes változat, majd 1934-ben is készítettek belőle filmet mielőtt jelenlegi filmünk elkészült volna. Ezután 1974-ben Michael York, Sarah Miles és James Mason főszereplésével készült egy televíziós változat, majd 1998-ban többek között Gwyneth Paltrow, Ethan Hawke és Robert De Niro főszereplésével elkészült a filmnek egy szintén ismert adaptációja. Végül 2012-ben is készítettek belőle az angolok egy feldolgozást, többek között Ralph Fiennes és Helena Bonham Carter közreműködésével, csak hogy a legfontosabbakat említsük. És akkor még nem beszéltünk a további tévéfilmes változatokról és sorozatokról.

Pip (Anthony Wager) egy árván maradt fiú, akit rossz természetű nővére és sógora (Bernard Miles) nevelt fel. Pip a szülei sírjánál, egy elhagyatott temetőben találkozik a mindenre elszánt szökött fegyenccel, Magwitch-csel (Finlay Currie), akinek ételt és reszelőt is szerez, ekkor még nem is sejtve, hogy ezzel a tettével események láncolatát indítja el. Nem sokkal később meghívást kap a hátborzongató Miss Havisham (Martita Hunt) kastélyába, akit vőlegénye hosszú évekkel ezelőtt az oltár előtt hagyott el és ezt a csapást sosem sikerült kihevernie. Az idős hölgy fogadott lányával, Estellával (Jean Simmons) él együtt, akihez Pip mintegy játszótársként kerül  és szinte első látásra beleszeret a rideg szépségbe. Hamarosan azonban már nem tartanak többé igényt szolgálataira, így az eredeti terveknek megfelelően kovácsként dolgozik a sógora mellett, míg fel nem cseperedik. 

Egy ismeretlen jótevő adományai révén a felnőtt Pip (John Mills) ezután Londonba kerül, hogy úriemberré váljon, majd megismerkedik a sznob Herbert Pockettel (Alec Guinness első jelentős szerepében), aki bevezeti őt a gazdagok világába. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, aki fogadott lányát, Estellát mintegy bosszúként az őt ért sérelmek miatt, a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip mindvégig meg van győződve arról, hogy Estellát (Valerie Hobson) előbb-utóbb oltár elé vezeti, ám az élet habzsolásával töltött töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Magwitch, a szökött fegyenc.

A Késői találkozás (Brief Encounter) és a Vidám kísértet (Blithe Spirit) sikere után forgatott 1946-os kosztümös film David Lean első kirándulását jelentette Charles Dickens regényeinek világába, melyet két évvel később követett a híres Twist Oliverje. A rendező a klasszikus irodalmi alkotást minden tekintetben tökéletesen kívánta átültetni a mozivászonra, ezáltal egyforma súlyt fektetett a gazdag érzelmi skála valamennyi tartományának felderítésére és a regény lenyűgöző világához méltó képi megjelenítésre. Akárcsak Dickens regényei, a film is tele van olyan, véletlenszerűnek tűnő karakterrel, aki valójában elengedhetetlen a hangulat megteremtése miatt.

A Szép remények - bármilyen meglepőnek is tűnik - több ponton is rokonítható a horror műfajával: a nyitójelenet például egy végtelen ingoványból egy elhagyatott temetőbe vezet. Lean akkora hangsúlyt fektetett a megfelelő és hatásos bevezetőre, hogy a forgatás során ennél a jelenetnél döntött úgy, hogy lecseréli a film operatőrét, Robert Kraskert, és helyét Guy Greennek adja át. Ez utólag jó döntésnek bizonyult, mert végül első brit filmként, elnyerte az operatőri munkáért járó Oscar-díjat. Emellett a film méltán nyerte el a legjobb látványtervezésért járó szobrocskát is (John Bryan, Wilfred Shingleton), de jelölték a legjobb rendezés, legjobb adaptált forgatókönyv és nem utolsósorban, a legjobb film díjára is.

Kora ellenére a Szép remények semmit sem vesztett eredeti pompájából és erejéből. Ez a magával ragadó, nagyszabású alkotás utat mutatott minden olyan filmnek, amely Dickens regényét adaptálta a vászonra, hiszen a történetet még a mai napig nem filmesítettek meg ilyen átfogó, látványos és koherens módon.

Érdekességek

- David Lean a film elkészítése előtt egyetlen Charles Dickens könyvet sem olvasott. 

- A fiatal Estellát alakító Jean Simmons feltűnik az 1989-es tévéfilm változatban is, ahol az öreg Miss Havishamot alakítja.

- Abban a jelenetben, amikor a lépcsőn sétál fel egy gyertyával a kezében, Jean Simmons köténye tüzet fogott. 

Vélemény

Sosem voltam igazán oda a kosztümös romantikus filmekért, és az is biztos, hogy nem én vagyok ezeknek a célközönsége, legyen szó akár filmről, akár regényről. Néhány kivételtől eltekintve mindegyik egy kaptafára készül, ahol van egy férfi és egy nő, akik valamilyen oknál fogva nem lehetnek egymásé, de a film végén végül minden jóra fordul. Sajnos mostani filmünknek sem sikerült ebből a skatulyából kitörnie, bár voltak arra utaló jelek, hogy ez a film most végre kicsit más lesz, mint a többi, de a film végén győzedelmeskedett a szereleme ereje. Kár érte.

Amiért viszont egyáltalán nem kár, azok a már-már horrorisztikus jelenetek a film elején. A ködös táj, az elhagyott temető, a szél dermesztő zúgása és mellé az aláfestő zene felettébb ijesztőre sikerült és remekül meg lett komponálva. A nyitójelenet pedig, amelyben Pip találkozik Magwitch-csel, az elítélt bűnözővel, valóban nagyon hatásosra sikerült és kitörölhetetlen emléket hagy a nézőben.

Széles körben úgy tartották, hogy Valerie Hobson rossz választás volt a felnőtt Estella szerepére, amivel én is teljes mértékben egyet tudok érteni, sem esztétikailag, sem színésznői teljesítményben nem tudott felnőni a feladathoz, nem beszélve arról, hogy még véletlen sem hasonlított a gyermekkori Estellára.

Mások véleménye szerint az akkor 38 éves John Mills túl öreg volt a húszas éveinek elején járó Pip megformálására. Való igaz, hogy kereshettek volna fiatalabb színészt a szerep eljátszására, de engem egyáltalán nem zavart a korkülönbség.

Legvégül pedig érdekes és kellemes élmény volt (Sir) Alec Guinnesst fiatalon, pályája kezdetén egy filmben látni. Amikor megláttam, hirtelen nem is tudtam felfogni, hogy ez bizony tényleg ő, mert annyira fiatal még (32 éves volt) azokhoz a filmekhez képest, amikben láttam őt szerepelni. Mindenki Obi-Wan Kenobija még számos alkalommal fel fog tűnni a blog filmjeiben, a Star Wars mellett többek között A híd a Kwai folyón vagy az Arábiai Lawrence című klasszikusokban is.

Ítélet: 10/6,5