Franciaország (Pathé), 190 perc, ff, romantikus dráma

A Filmről

A Szerelmek városa mintegy csúcspontját jelenti a költői realizmusnak keresztelt stílusirányzatnak, továbbá annak az alkotói együttműködésnek, melynek a stílus a legtöbbet köszönheti: a forgatókönyvíró Jacques Prévert és a rendező Marcel Carné kettősének. A két férfi igazán különleges párt alkotott: a társaságkedvelő, szenvedélyes és politikailag elkötelezett Prévert a század ünnepelt francia költője volt, míg Carné egész életében megmaradt visszahúzódó, perfekcionista művésznek. A Szerelmek városa tekinthető a két művész hattyúdalának. 

Párizs nyüzsgő utcái, művészek, artisták, színészek és arisztokraták magával ragadó kavalkádja. A történet a külvárosi némajáték-színház világába vezet el bennünket, melynek főhőse Garance (Arletty), a gyönyörű színésznő, akibe négy férfi lesz szerelmes: Debureau, az álmodozó pantomimművész (Jean-Louis Barrault), Lemaitre, a romantikus színész (Pierre Brasseur), Lacenaire, a sikertelen színműíróból lett ezerarcú bűnöző (Marcel Herrand) és az arisztokrata származású Édouard de Montray gróf (Louis Salou). A sokszálú cselekmény minden rétege e különös szerelem lélektanát járja körül és nagyszerű harmóniában olvad össze. A férfi főhősök a korszak valóban létező figurái voltak, míg szívük közös hölgye azonban kitalált figura, a vágyuk elérhetetlennek tűnő tárgya.

A film monumentalitására jellemző, hogy megközelítőleg másfél évig készült és a francia filmtörténet legnagyobb stúdiórészletét építették fel hozzá Nizzában. Ennek során a Boulevard de Crime (A bűn utcája) fél km-nyi utcafrontját alkották meg, a legapróbb részletekre kiterjedő pontossággal reprodukálva az 1830-as évek Párizsának ismert színházi negyedét. A nyüzsgő utcai jelenetek (hála az 1500 fő statisztának) káprázatos összhatást keltenek, a vászon legapróbb zugát is életteli forgataggal megtöltve. Minden párbeszéd magával ragadó, minden jelenet tökéletesen kivitelezett, mintha a film csak azért elevenítené fel a francia színházi hagyományok pazarló bőségét, hogy fittyet hányjon a nyomornak és német megszállásnak.

A Szerelmek városa egy valódi filmeposz, melynek során betekintést nyerünk Párizs legcsillogóbb negyedeinek hátsó utcáiba, szobáiba, színházaiba és fogadóiba. A film egyetlen hatalmas diadalünnep a 19. század legnépszerűbb művészeti ágát jelentő színháznak: magával ragadó cselekményáradata bohózatot, románcot, melodrámát és tragédiát vegyít egybe. Carné főleg a színészvezetés terén bizonyult utolérhetetlen tehetségnek, melyet ez a film is bizonyít. Mindent áthat a szellem, a szenvedély és a báj, az a melankólia, amely a romantikus művészet alapját képezi.

Az Egyesült Államokban akkoriban bemutatott reklámfilmben úgy hirdették ezt a filmet, hogy ez Franciaország válasza az Elfújta a szélre. Valójában ez nem is egy film, hanem tulajdonképpen két film (A bűn utcája és a Fehér ember), ám a hasonlóságoknak itt nagyjából vége is van. A két film nagyrészt a kétféle színházhoz kötődik: az első felvonás a Funambulesre épül, mely hivatalosan nem rendelkezik színházi engedéllyel, ezért ott nem szólalhat meg senki, csak pantomimes előadásokat lehet tartani. A másik színház pedig a Grand Theatre, a normál hangos színház, amelyikre nagyjából a második felvonás épül.

A filmnek két magyar vonatkozása is van: a zenéjét Joseph Kosma (Kozma József) komponálta, míg a másik magyar származású közreműködő Alexandre Trauner (Trauner Sándor) díszlet- és jelmeztervező. A német megszállás alatt Nizzában készült film stáblistáján azonban - származásuk miatt - végig titokban kellett dolgozniuk és a produkcióval is csak közvetítőkön keresztül álltak kapcsolatban. Egyikőjük neve sem szerepelhetett a stáblistán, csak később tüntették fel a közreműködésük tényét. Diadalmas bemutatója óta a Szerelmek városa megőrizte helyét minden idők legnagyobb francia filmjei között, melyet talán nem véletlen választották meg 1990-ben minden idők legjobb francia filmjének.

Érdekességek

- A film bemutatását nehezítette Arletty napvilágra került kollaboráns tevékenysége, aki egy német tisztviselő szeretője volt, amiért börtönbüntetésre is ítélték.

- Mivel a film még a német megszállás alatt készült,a rendezőnek sok náci szimpatizánst kellett szerepeltetnie, de közben nagyon sok ellenállónak is titokban ez a munka volt a fedősztorija. Párizs 1944-es felszabadulása után több színészt halálra ítéltek, ezért több jelenetet újra kellett venni.

- Az olasz koprodukciós fél kivonult a film gyártásából miután Olaszország letette a fegyvert.

- A film eredeti francia producere távozni kényszerült a produkcióból, miután a náci hatóságok letartóztatták, majd az egyik - köztudottan németbarát - vezető színész Berlinbe távozott a szövetséges csapatok partraszállását követően, és az alkotóknak az utolsó pillanatban sikerült csak másik főszereplőt találniuk.

- Francois Truffaut állítólag a hatvanas években azt nyilatkozta, hogy egész életművét odaadná, ha ezt az egy filmet ő csinálhatta volna.

Vélemény

Kezdjük rögtön a film címének magyarázatával, ami a magyar fordításban: Szerelmek városa. Viszont ez most ahhoz a kevés szerencsés esetekhez tartozik, ahol ez jól sült el. Az eredeti cím ugyanis félrevezető lett volna: Les Enfants du Paradis, ami szó szerint lefordítva Paradicsom Gyermekeit jelent. De ez valójában teljesen mást jelent, mivel a franciák paradis-nak hívják a színházi nézőtér legfelső karzatát, ahová a legolcsóbb jegyeket lehet kapni.

Ha kizárólag magáról a filmélményről kellene beszélnem, akkor sajnos nagy bajban lennék, ugyanis a film egyáltalán nem tetszett. Számomra borzasztóan unalmas és vontatott volt, amihez ha hozzászámítjuk a több, mint háromórás játékidőt is, a végeredmény még lehangolóbb. Mivel sehogy sem sikerült ráhangolódnom, így ahogy haladt előre a történet, úgy vártam egyre jobban a film végét, szinte számoltan vissza a hátralévő perceket. Annak ellenére, hogy lényegében két filmet is láttam, egyikről sem tudok sok pozitívumot mondani és egyiket sem tudom a másik elé helyezni. Csodálkozom, hogyan lehetett ez a legjobb francia film, holott számos remek francia film létezik és sokat láttam is már, melyek klasszisokkal jobbak ennél. Az megállapítható az eddigi filmek alapján, hogy a lírai realizmus nem az én stílusom, nem igazán jött át számomra Jacques Prévert költői, nosztalgikusan románcszerű forgatókönyve és dialógusai.

A film kevés pozitívuma érdekes módon a magyarokhoz köthető, mert a díszletek Trauner Sándornak köszönhetően remekül sikerültek, és a film zenéjére sem lehetett panaszunk, ami pedig Kozma József érdeme. Ha még nem vettem el senki kedvét a film megtekintésétől, abban az esetben az alábbi linken bárki megtekintheti. Érdekességképpen megjegyzem, már nem ez az első eset, hogy sikerült szörnyen félrefordítani valamit. Most éppen az egyik szereplőt hívják végig következetesen Áprilisnak, holott a valódi neve Avril. Ezt nem is értem, hogy ki volt ennek az elkövetője és miért nem szólt neki senki.

https://videa.hu/videok/film-animacio/szerelmek-varosa-1945..mp4-tq613enqt0ICNMcJ

Ítélet: 10/5