37. A gyanú árnyékában (Shadow of A Doubt) (1943)
Rendező: Alfred Hitchcock
Producer: Jack H. Skirball
Operatőr: Joseph A. Valentine
Forgatókönyv: Thornton Wilder, Sally Benson, Alma Reville
Zene: Dimitri Tiomkin
Szereplők: Teresa Wright, Joseph Cotten, Macdonald Carey, Patricia Collinge, Henry Travers, Wallace Ford, Hume Cronyn
A Filmről
Charlotte "Charlie" Newton (Teresa Wright) egy átlagos amerikai családban él szüleivel, Joseph (Henry Travers) és Emma Newtonnal (Patricia Collinge) és testvéreivel egy csendes kisvárosban. A család szomszédja Herb (Hume Cronyn) is gyakori vendég náluk, akivel Charlie apja állandóan a tökéletes gyilkosságról beszélget. A lány unalmában arról álmodozik, hogy bárcsak valami izgalmas történne vele. Vágya hamarosan teljesül, amikor egy napon meglátogatja őket Emma bátyja, Charles Oakley (Joseph Cotten).
A férfit a vidéki város lakói, akik tudnak gazdagságáról, előzékenyen kezelik. Röviddel érkezése után azonban felbukkan két idegen, akikről a nagyobbik lány megtudja, hogy detektívek, és hogy Charlie bácsit gyilkossággal gyanúsítják. A fiatal nő ezután alaposabban kezdi megfigyelni rokonát, majd a gyanúját megerősítő jeleket fedez fel: megsejti, hogy a kedélyes nagybácsi azonos lehet a hírhedt "vígözvegy gyilkossal". Megpróbál a férfivel annak sötét múltjáról beszélni, de gyanúja eloszlik, amikor gyilkosként egy másik férfit tartóztatnak le. Charles bácsi végül mégis el akarja hagyni a várost, s búcsúzóul azt kéri, hogy unokahúga kísérje el a pályaudvarra.
Hitchcock eredeti helyszínen forgatta A gyanú árnyékában című filmjét, egy Santa Rosa nevű kaliforniai kisvárosban, mely kétségtelenül jó terep volt ahhoz, hogy a felszín mögé bevilágítva a titkok melegágyaként mutassa meg a kedves és biztonságos kertvárost. A forgatókönyv perverz élvezet talál abban, hogy lerombolja a nyugalmas kisvárosi életről dédelgetett illúziókat. A filmbe számos utalás szövődik az ikrekről, a jó és a gonosz kettősségéről, ahogy a becsületes és ártatlan kis Charlie párhuzamba állítódik veszélyes és álnok nagybátyjával.
A zeneszerző Dimitri Tiomkin is folyamatosan ébren tartja a suspense-t, különösen a Merry Widow keringővel - ez jelzi Charlie bácsi bűnét és ez a visszatérő motívum képviseli a borzalmas késztetéseket, melyeket alig tud titkolni vagy elnyomni. A történetet különös módon viszik előre a szomszédok, akik rendszeresen kommentálják az eseményeket, megtárgyalva a különböző eszközöket és módszereket, melyekkel tőrbe lehetne csalni és leleplezni a gyilkost, miközben az igazi gyilkos a szomszédban lapul. A környékbeliek megállás nélkül szövik a változatosnál változatosabb gyilkossági forgatókönyveket, miközben a kis Charlie versenyt fut az idővel, hogy uralkodjon érzelmei felett, mielőtt bácsikája örökre eldönti a körülötte folyó vitát.
A gyanú árnyékában egyike Alfred Hitchcock leginkább megosztó filmjeinek, amit egyesek mesterműnek, mások pedig átlagos darabjai közé sorolnak. Mindenesetre egy több szempontból is különleges és fontos film, ami egyfajta átmenetet képez a rendező angliai és az amerikai munkái között, miközben már megjelenik benne számos olyan téma, amelyeket majd leghíresebb filmjeiben is viszontlátunk majd egy kicsit más formában.
Érdekességek
- A gyanú árnyékában eredetileg csak egy munkacím lett volna, amíg nem sikerül jobbat kitalálni.
- A forgatókönyvíró ugyan Thornton Wilder volt, az alapötlet viszont nem tőle, hanem egy Gordon McDonell nevű regényíró agyából pattant ki, akinek a kocsija lerobbant Hanford városában, és kitalálta, hogy milyen lenne, ha egy gyilkos visszatérne a szülővárosába.
- A filmben ábrázolt kisváros (Santa Rosa), ahol csupa szörnyűség történik, visszatér David Lynch 1991-es kultfilmjében, a Twin Peaks-ben, valamint Stephen King regényeiben is.
- Teresa Wright nem olvasta el a forgatókönyvet, úgy vállalta el a szerepet. Alfred Hitchcock egy találkozón mesélt a színésznőnek a történetről és ő azonnal beleegyezett, hogy szerepel benne.
- A rendező eredetileg William Powellt szerette volna Charlie Oakley szerepére, de az MGM visszautasította, hogy kölcsönadja a színészt ehhez a filmhez.
- Joseph Cotten nem volt biztos benne, hogyan kellene egy gyilkosnak viselkednie, ezért megkérdezte Hitchcock-tól, majd a javaslatára a Rodeo Drive-ra mentek, ahol Hitchcock azt mondta a színésznek, hogy nézze meg a különböző embereket, és szóljon, ha úgy gondolja, valaki gyilkos. Cotten rájött, hogy ezzel arra akarta rávezetni, hogy egy gyilkos ugyanúgy néz ki és mozog, mint bárki más.
- A stáb kiszemelt magának egy középosztálybeli házat, amelyet bérbe akartak venni. A tulajdonos azonban olyan nagy megtiszteltetésnek vette Hitchcock érdeklődését, hogy felújította a házat. Sajnos ez nem volt túl jó ötlet, így a stúdió festői nekiálltak visszaállítani a ház korábbi, kellemesen elhasznált állagát.
Vélemény
Nem titok, hogy kifejezetten kedvelem Alfred Hitchcock filmjeit, jelenlegi filmünket pedig maga Hitchcock a személyes kedvenceként tartotta számon saját alkotásai közül. Hogy melyik az én kedvencem a sok remek filmje közül, azt nem fogom most elárulni, hogy fenntarthassam a feszültséget. Annyit azonban elmondok, hogy szerepel a lista filmjei között, de nem ez a film az.
Hitchcock általában nem fordított sok figyelmet a szerelmek kibontakozására azon filmjein kívül, amelyek kizárólag ezen alapultak – egyébként pár snittel letudta az egészet, mint jelen filmünk esetében is. Hogy miért is említem ezt? A cenzúra ellenére is nyilvánvaló a Charlie bácsi és a kis Charlie közötti különös szexuális vonzalom, akik sok esetben úgy érnek egymáshoz és úgy kommunikálnak akár szavakkal, akár testbeszéddel, ahogy az a szerelmesek esetében szokás.
Egy másik jellegzetes hitchcocki megoldás, hogy nem mindig akarta az utolsó másodpercekre hagyni a rejtély megoldását. Számos filmjében már a történet közepén kiderül a rejtély és innentől kezdve a történet arra összpontosít, hogy a rendező miként oldja meg a lelepleződést. Mintha csak a Columbo sorozat egy epizódját látnánk. Hitchcock ezen filmjében sem a gyilkosságok vagy a rejtély mozgatja a történetet, hiszen tudjuk, hogy Charlie bácsi egy sorozatgyilkos. Itt a kérdés inkább az, hogy a fiatal Charlie megússza-e élve azt, hogy rájön Charlie bácsi titkára, miközben a történetet a lány növekvő gyanakvása, és ezzel párhuzamosan bácsikája növekvő paranoiája mozgatja.
Az Aranypolgárban már megismert Joseph Cotten jó választása volt a szerepre, nagyszerűen jelenítette meg a sármos és mindenkit elbűvölő sorozatgyilkosban lévő sötétséget egy-egy hideg és fenyegető pillantással, aki a legapróbb provokációra is agresszív felcsattanásokkal válaszol. Rajta kívül azonban senki sem tudott figyelemreméltó alakítást nyújtani, mentségükre szóljon azonban, hogy a rendező célja egy átlagos család ábrázolása volt, amihez illenek az átlagos karakterszínészek, mint a bájos, de egyszerű Teresa Wright is.
Hitchcock jól megszokott cameoja (00:16:27-nél, a vonaton ülve háttal a kamerának) egy remek geg, a kezében nyerő bridzs lapokkal látható, azzal is utalva Charlie bácsi későbbi szavaira, amikor a bridzselő gazdag özvegyekre céloz.
Ítélet: 10/7,5