USA (Paramount), 94 perc, ff, romantikus vígjáték

Rendező: Preston Sturges

A Filmről

Jean Harrington (Barbara Stanwyck) egy óceánjáró fedélzetén "véletlenül" összeismerkedik a milliomos, kígyókedvelő Charles Pike-kal (Henry Fonda). Jean és az apja, "Harrington ezredes" (Charles Coburn) valójában profi hamiskártyások, akik pénzt keresni jöttek a hajóra. Jean azonban beleszeret a végtelenül naiv Charlesba, de megígéri az apjának, hogy az utazás végéig nem fedi fel valódi érzelmeit. Ennek ellenére mégis figyelmeztetik Charlest, aki innentől kezdve tudomást sem vesz a lányról. Mikor Jeant újra látjuk, már a Pike rezidenciához érkezik meg az angol Lady Sidwichként. Megjelenésével azonnal elbűvöli a családfőt (Eugene Pallette) és a családot, majd némi habozás és cselszövés után Charles hajlandó elfogadni, hogy a hölgy nem azonos a hajón megismert lánnyal. Egymásba szeretnek és végül össze is házasodnak, de Jean bosszúja ezzel még nem ért véget.

Mire Preston Sturges eljutott a Lady Eve-hez (harmadik filmjéhez), már igazi sztárokat is szerződtettek a produkcióhoz, melynek eredményeképpen mind a közönség és mind a kritikusok elismerően nyilatkoztak a két főszereplő komikusi tehetségéről. Sturges általában saját történeten alapuló forgatókönyveket írt, ennek a filmnek az alapötlete azonban Monckton Hoffetól származik (a forgatókönyv Oscar jelölésig jutott). A cenzurális korlátozások ellenére a rendezőnek meglehetősen messzire sikerült jutnia: számos utalást sző bele a történetbe a bibliai bűnbeesésről és olyan merész hangsúlyt ad a szexualitásnak, amelyet abban az időben nem sok rendező engedhetett meg magának.

A Lady Éva klasszikus romantikus vígjáték és igazi screwball komédia. A forgatókönyv tele van remek szólamokkal, a dialógus pergő és szellemes, a cselekmény pedig leleményes változatát adja a nemek csatája témájának. A filmnek 1956-ban készült egy kevésbé sikerült remake-je, Mitzi Gaynor és David Niven főszereplésével.

Érdekességek

- Preston Sturges kifejezetten Barbara Stanwycknek írta a forgatókönyvet, ugyanis ígért a színésznőnek egy nagysikerű filmet még a korábbi közös munkájuk alkalmával.

- Preston Sturges Renoban írta meg a forgatókönyvet, miközben arra várt, hogy harmadik alkalommal is elváljon.

- A film egyik jelenete egyszer valóban megtörtént a rendezővel, sokáig beszélgetett az ajtóban állva egy nővel - az első feleségével, akit azonban végig nem ismert fel.

- A férfi főszerepre először Ray Milland-et, Fred MacMurray-t vagy Joel McCrea-t szerette volna a stúdió, míg a női főszerepre Madeleine Carroll és Paulette Goddard volt a legfőbb esélyes.

- A híres színészdinasztia tagja, Henry Fonda elhozta a forgatásra a lányát, Jane Fondát, hogy ott ünnepelhesse a negyedik születésnapját.

Vélemény

Egy kígyó tekereg egy fa körül, miközben almákat szedeget. Már a nyitó képsorokból lehet sejteni miről is fog szólni a történet, egy Ádám és Éva történetet kapunk egy kicsit másabb kosztümben, mint az eredeti Bibliai történet. A nyitó animáció után a filmben és már magában a film címében is egyre több utalást találunk az ősi történetre: Henry Fonda karaktere példának okáért rajong a kígyókért, a szélhámos csábítót alakító Barbara Stanwyck pedig a második átverés alkalmával Lady Eve Sadwichként mutatkozik be. Mindezek mellett az egész film során - akárcsak a kígyó az ősi történetben - mindent bevet, főként női csáberejét és szexuális kisugárzását, hogy elcsábítsa a szerencsétlen milliomost.

Nagyjából ennyiről szól a történet, de már hozzászoktam a korábbi filmek alapján, hogy a hasonló kategóriájú filmektől nem is kell többet várnunk, egy igazi screwball comedy-hez nem is kell több. Ez a film is jól beleillik a sorba és szerintem a jobban sikerültek közé tartozik, köszönhetően nagyrészt Barbara Stanwyck jelenlétének. A színésznőből csak úgy sugárzik a szexualitás, kitűnő választás volt a csábító nő szerepére. Ne feledjük, hogy még bőven a Hays-kódex időszaka alatt járunk, így már az is csoda, hogy a filmben bemutatott szexuális utalások egyáltalán átmentek a rostán. Ezzel szemben Henry Fonda szerintem már érdekes döntés volt a férfi főszerepre. Azt semmiképpen sem állítom, hogy rosszul játszott volna, de nem véletlen, hogy a későbbiekben már leginkább drámai szerepekben vagy westernfilmekben láthattuk főként, de ne felejtsük el, hogy itt még pályája elején tartott.

A filmben ugyanúgy megtalálhatók a műfajra jellemző klasszikus jelenetek, mint a már csontig lerágott klisék, de itt még az élvezhetőség határain belül. Sajnos Charles szerencsétlenkedései egy idő után már unalmassá váltak számomra, de példának okáért a kártyázós jelenet, melyben Jean mindent elkövet, hogy a hamiskártyás apja mégse kopassza meg Charlest, kifejezetten jól sikerült. Ha valaki kedveli, vagy szeretne megismerkedni a screwball komédiák műfajával, akkor azoknak ezt a filmet bátran ajánlom.

https://ok.ru/video/267474569891

Ítélet: 10/6,5