USA (Walt Disney), 88 perc, Technicolor, animációs film

Rendezők: Hamilton Luske, Ben Sharpsteen, Norman Ferguson, Wilfred Jackson, Jack Kinney, Bill Roberts, T.Hee

A Filmről

A Hófehérke és a hét törpe (1938) sikerén felbuzdulva a Disney stúdió újabb egész estés rajzfilm-projektekbe is bekezdett. Ezek közé tartozott az 1940-es Fantázia, az 1941-es Dumbo és az 1942-es Bambi, ám mindezek előtt még elkészült Walt Disney második egész estés filmje, a Pinokkió. Mivel a fabábú történetét szerintem a legtöbben ismerik, így csak röviden írnék róla.

Az öreg Dzsepettó egy magányos fafaragó, aki egy fabábút farag magának és Pinokkiónak nevezi el. Egy varázslatos éjszakán a fabábút életre kelti a kék tündér, aki elmondja neki, hogy csak akkor lehet igazi kisfiú, ha megtanulja a legfontosabb erényeket: a bátorságot, a hűséget és az őszinteséget. A barátja, Tücsök Tihamér képében megjelenő "lelkiismerete" hiába próbálja figyelmeztetni, a kisfiú izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba keveredik, hogy végül elérje célját és valódi kisfiú válhasson belőle.

Amikor Pinokkióra gondolunk, akkor legtöbbünknek a Disney-mese kedves figurája jut az eszébe, pedig a történet eredetije sokkal régebbre nyúlik vissza. Az eredeti történetet (Pinokkió kalandjai) 1883-ban írta egy olasz meseíró, Carlo Collodi és jóval sötétebb (már-már horrorisztikus) volt, mint a későbbi mese. 

Vegyük például Tücsök Tihamért, Pinokkió barátját, aki jó tanácsokkal látja el és segíti őt, hogy jó kisfiúvá válhasson. Az eredeti történetben a tücsök állandó okoskodása miatt Pinokkió felhúzza magát, majd egy kalapáccsal agyonveri őt. Pinokkió a filmben is sok csínyt, butaságot és hazugságot követ el, de azért nem jár olyan rosszul, mint a könyvben, ahol egy alkalommal úgy alszik el, hogy lábát a tűzhelyre teszi, melynek a végén a lábai leégnek. Dzsepettó új lábakat farag neki, aminek Pinokkió úgy megörül, hogy elszalad a városba és az ottaniaknak mindenfélét összehord, melynek végén azt hiszik, hogy Dzsepettó bántotta őt, amiért az öreget börtönbe ültetik gyermekbántalmazás vádjával. És ha ez még nem lenne elég, Pinokkió naivitását kihasználva a szélhámosok arról győzik meg, hogy ha elülteti az aranypénzt, akkor abból arany fa fog kinőni. Ezt Pinokkió elhiszi és boldogan híresztelni kezdi a helyieknek, azonban kiderül, hogy ebből egy szó sem igaz, így a feldühödött emberek elfogják Pinokkiót és felakasztják. 

Szerencsére a stúdió változtatott az életre kelt fabábú történetén, de azért jó néhány részletet megtartott az eredeti történet legfélelmetesebb részleteiből. Éppen eleget lehet rémüldözni, amikor Pinokkió szembenéz a különböző csábítások és kísértések veszélyeivel, hogy elvonják figyelmét a végső céljától, azaz igazi kisfiúvá váljon.

Amikor először megjelent, a Pinokkió anyagi bukás volt és a kritikák sem voltak túl hízelgőek, amin még az sem segített, hogy 1941-ben két Oscar-díjat is nyert legjobb eredeti filmzene és legjobb eredeti filmdal kategóriákban. Idővel persze sikeressé vált és mára a klasszikusok körébe emelkedett, amelyre számos más film (köztük a Shrek (2001) is) utal. 1971-ben hatrészes sorozatot forgattak a regényből, amelynek egyik főszerepét Gina Lollobrogida játszotta, majd 1996-ban is készült belőle feldolgozás. 2002-ben Roberto Benigni vitte filmre, és a főszerepet is eljátszotta, majd 2019-ben egy újabb változat készült belőle Matteo Garrone rendezésében (Érdekesség, hogy a filmben ismét feltűnik Benigni, de már Dzsepettó szerepében).

Érdekességek

- Walt Disney nem volt elégedett azzal, ahogy a film munkálatai haladnak, ezért félúton leállította, hogy újragondolják a történetet és a karaktereket.

- Tücsök Tihamér karakterének kitalálója a híres Disney animátor, Ward Kimball. A legelső verziója még egy valódi tücsökre hasonlított, amit azonban Disney "túl nyersnek" tartott. Ezután Kimball eltüntette a rovarszerű kinézetét és emberszerűvé alakította, az inspirációt a Johnnie Walker whisky logója jelentette. A végeredmény már Walt Disney-nek is elnyerte a tetszését, mert végre már nem egy bogárra hasonlított.

- A Columbia Pictures legelső logójában szereplő fáklyát tartó nőt állítólag Evelyn Venable-ről mintázták, aki a kék tündér hangja volt a mesében. 

- Figaro, a macska volt Disney kedvenc karaktere, így a lehető legtöbbször próbálta meg szerepeltetni a filmben.

- Mel Blanc (Gideon) sorait egy-két csuklást leszámítva végleg kivágták a filmből.

- A filmhez két magyar szinkron is készült, az elsőben (1962) Pinokkió női (Domjàn Edit), a màsodikban (2000) férfi (Baradlay Viktor) hangon szólal meg.

Vélemény

A Pinokkió volt a számos klasszikus Disney-mese közül az egyik, amelyik valamiért sosem tartozott a kedvenceim közé. Az okát nem igazán tudom megmondani, talán a komor és szomorú hangulata miatt lehet, mindenesetre sosem tudtam igazán élvezni, így most sem. Az eredeti történet kifejezetten sötét volt, de azért a Disney-féle változatban is akad néhány ijesztő pillanat. Például a gyerekek szamárrá változása még így is elég ijesztő lehetett egy gyermek számára, pláne ha hozzávesszük azokat az arctalan, sötét alakokat, akik a ládákba pakolják őket. 

Ami viszont kétségtelen, hogy a korához képest pazar látványvilággal rendelkezik. A Hófehérke és a hét törpéhez hasonlóan ezt is varázslatos Technicolor technika felhasználásával készítették, hogy a gyerekek és felnőttek számára is kiemelkedő élményt nyújtson az izgalmas és vibrálóan színes képi világ. Vannak kifejezetten emlékezetes momentumok, mint a hatalmas bálna, melynek a gyomrában kénytelenek időzni Pinokkióék, míg a víz alatti jelenetek annyira látványosra sikerültek, hogy A kis hableány (1989) alkotói is visszanyúltak hozzá a filmjük készítése során.

A története tanulságos, és kifejezetten a gyerekeknek szól. A mese segítségével a mai gyerekek is megtanulhatják mindazt, amit a "jó" gyerekeknek tudniuk kell: legyenek bátrak, fogadjanak szót és legfőképpen legyenek őszinték. Ugyan melyik szülő nem használta már legalább egyszer sem a meséből vett jelenetet a gyermeke nevelésére, hogy ne hazudjon, mert különben ugyanúgy megnő az orra, mint Pinokkiónak.

A Pinokkió története végtelenül egyszerű, de pont ez a lényeg, mivel a rajzfilm valójában egy tanmese, ami bemutatja a gyerekeknek, hogy csak a rossz gyerekek dohányoznak, sose álljunk szóba idegenekkel, pláne ne menjünk el velük iskola helyett egy jobbnak tűnő helyre és fontos, hogy az embernek már kiskorában is legyen bátorsága elmondani az igazat. Ugyan ehhez néhány esetben szükséges volt, hogy egyes jelenetek szinte sokkolóak legyenek a kicsik számára, de a végeredmény szempontjából remélhetőleg megérte.

Ítélet: 10/6