USA (Walt Disney), 83 perc, Technicolor, animációs film

Rendezők: David Hand, William Cottrell, Wilfred Jackson, Larry Morey, Ben Sharpsteen, Perce Pearce

A Filmről

Walt Disney a Grimm testvérek Hófehérke című meséjét választotta az első egész estés rajzfilmjének témájául. Azt remélte, hogy produkciója a stúdió hírnevét és anyagi helyzetét is megerősíti, de ebben rajta kívül senki sem hitt. Hollywood-szerte őrültnek tartották ötlete miatt, még saját felesége és bátyja is le akarták beszélni, de ő hajthatatlannak bizonyult. A tervezett 250.000 dolláros költségvetés hirtelen a hatszorosára növekedett, melynek előteremtéséhez Disney mindent egy lapra tett fel, végül még a házára is jelzáloghitelt vett fel, de elszántságának eredménye minden idők egyik  legjobban jövedelmező animációs filmje lett és nem mellesleg történelmet írt és egy örök klasszikust hagyott az utókorra.

A rajzfilmmel Walt Disney megteremtette a későbbi hercegnők tökéletes prototípusát. Adott egy gyönyörű, kedves és szeretetre méltó fiatal lány, akinek azonban sok szenvedést kell elviselnie. Majd érkezik a jóképű herceg, és a főszereplő végül a megérdemelt helyére kerül. Mindeközben sokat énekelnek és táncolnak, és megjelennek a jól megszokott kedves erdei állatok is.

Az eredeti elképzelés kezdetben egy humoros történet lett volna, ami a törpékre összpontosít, de aztán fokozatosan Hófehérke és a gonosz mostoha konfliktusa került a történet középpontjába. Az évekig tartó munkálatok során a mostoha is sokat változott: kezdetben csúf, kövér öregasszonynak álmodták meg, míg végül Disney javaslatára inkább egy nárcisztikus, kemény királynő képe jelent meg a vásznon.

A film hatását lehetetlen túlértékelni, nemcsak a világ egyik legjelentősebb stúdiójává tette a Disney-t, de olyan fokra fejlesztette az animáció műfaját, amihez fogható előrelépést a számítógépes grafika megjelenéséig senkinek sem sikerült elérnie. Ez az alkotói csúcsteljesítmény több száz követőre talált, létrehozva egy birodalmat, ami a mai napig etalonnak számít az animációban. Az animációs munkákat egyébként már 1934-ben elkezdték, amiben 32 animátor, 102 asszisztens és nagyjából 250 további ember munkálkodott. A munkálatok során mintegy kétmillió vázlat készült, a film végleges formájában 250 ezer képet tartalmazott.
Disney úgy gondolta, hogy úgy tudnak igazán realisztikus hatást létrehozni, ha először élő szereplővel felveszik az adott mozdulatsort, majd kockáról kockára lerajzolják a felvétel képeit, így lett Hófehérke modellje Marjorie Belcher (aki a későbbiekben Merge Champion néven lett híres táncos és koreográfus).

A Hófehérke és a hét törpe már színes film volt (valójában Technicolor), mint ahogy Disney filmjei ekkoriban már rendre színesek voltak. De látványvilága azért mondható igazán újszerűnek, mert ún. multiplán kamerát használtak. Ez röviden annyit jelent, hogy a különböző távolságot ábrázoló látósíkok (égbolt, távoli fák, közeli szereplő) külön rétegekre kerültek felfestésre, és ezeknek a rétegeknek különböző mértékű mozgatása valóságosnak ható térbeli érzetet keltett. A mára klasszikussá vált filmet eredetileg csak a legjobb filmzene (Leigh Harline) kategóriájában jelölték Oscar-díjra, azonban egy évvel később, 1939-ben az Amerikai Filmakadémia egy különdíjjal jutalmazta: „innovatív technikájával milliókat bűvölt el és úttörője volt a szórakoztatás új területének” – állt az indoklásban.

A filmet hazánkban első alkalommal csak mintegy 25 évvel később, 1962. 09. 13-án mutatták be. (Na jó, ez nem teljesen igaz, mert valójában 1938 decemberében és 1945 nyarán feliratosan már bemutatták). Az eredeti magyar szinkronban Vàradi Hédi hangján szólal meg Hófehérke, énekhangját pedig Házy Erzsébet kölcsönözte. A törpék szinkronhangjai között pedig olyan klasszikus magyar színészek találhatók, mint Csákányi László (Tudor), Márkus László (Vidor), Suka Sándor (Szende) vagy Harkányi Endre (Kuka).

Érdekességek

- Az alkotók az élethű animáció érdekében élőszereplős referenciafelvételeket rögzítettek a készítők, majd egy rotoszkóp nevű eszköz segítségével papíron újra elkészítették a szereplők mozgását animáció formájában. Ez a megoldás mérföldkövet jelentett a rajzfilm-készítés történetében.

- A Grimm testvérek meséjében eredetileg nem 7, hanem 10 törpe szerepel. A hét törpe nevei nem a Grimm testvérektől származnak, az alkotók csapata találta ki őket. A törpéknek rengeteg nevet írtak össze, majd ebből a listából pedig kiválasztották a legjobbakat. Kuka neve például csak sokára merült fel a listára, előtte egyszerűen csak a "hetediknek" hívták a karakterét.

- Az eredeti tervek szerint a filmbe belekerült volna a mostoha mind a három merénylete. Az első merénylet egy mérgezett fésűvel, a második pedig egy fojtogató mellénnyel történt volna, de végül csak a mérgezett alma került be a végső változatba.

- Hófehérke arcának színe egy hölgy ötletéből származik a kihúzó/színező csapatból. A figura túl sápadtnak tűnt a cellulóz miatt, amikor pedig kiszínezték, nevetségesen bohócszerűnek hatott. Ezután jött az ötlet, hogy egy kis rúzzsal megpróbálnak egy kis életet lehelni az első változatba. Disneynek tetszett ugyan az eredmény, de kételkedett benne, hogy az összes rajznál működhet, de a próbálkozást végül siker koronázta.

- Walt Disney minden stábtagot megkért, hogy ha bárkinek eszébe jut egy ötlet a rajzfilm kapcsán, azonnal jelezze. Minden felhasznált ötletért 5 dollárral lett gazdagabb annak kiötlője, a nagyon jó ötletek pedig 10 dollárt értek. 

- Összesen 25 dal született a meséhez, de végül csak nyolcat használtak fel. A filmhez kiadtak egy a film dalait tartalmazó lemezt is, ez volt az első filmzenei album.

- A mozipremierre 1937. december 21-én került sor a hollywoodi Carthay Circle mozipalotában, a közönség soraiban pedig olyan hírességek ültek, mint Charlie Chaplin, Marlene Dietrich, Judy Garland vagy Clark Gable, míg a mozi előtt mintegy 30 ezres tömeg gyűlt össze.

- A bemutató idején Angliában túl hátborzongatónak találták a végeredményt, ezért 16 éven aluliak csak szülő kíséretében tekinthették meg.

- A Hófehérke és a hét törpe Adolf Hitler egyik személyes kedvence volt, melyről szabadidejében még vázlatokat is rajzolt.

- 1989-ben az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára a rajzfilmet „kulturálisan, történelmileg vagy esztétikailag jelentősnek” tekintette, és kiválasztotta a Nemzeti Filmregiszter megőrzésére, és az Amerikai Filmintézet (AFI) listáján szerepel, mint "Minden idők 100 legjobb amerikai filmje" között. 2008 óta a legnagyobb amerikai animációs filmnek számít.

- Walt Disney a filmért elnyert Oscar-díjat – stílusosan – hét kis Oscar-szobrocskával együtt vehette át (Shirley Temple adta át a díjat). Amikor átvette a díjat, hosszasan beszélt következő készülő nagy produkciójáról, a Pinokkióról (1940). A beszéd a köszönetnyilvánítással együtt nem kevesebb, mint 25 percig tartott.

- Hófehérke az egyetlen Disney-hercegnő, aki 1987-ben saját csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

- A Hófehérke és a hét törpe a bemutató óta 418 millió dollár bevételt hozott, ezzel minden idők legjövedelmezőbb rajzfilmje, az inflációt is tekintetbe véve pedig a tizedik legnagyobb bevételt hozó filmje.

Vélemény

A listán ez az első film, amivel kapcsolatban egészen biztos vagyok, hogy mindenki látta már élete során legalább egyszer, ezért úgy gondoltam, hogy korábbiaktól eltérően, magáról a történetről nem is írtam egy árva sort sem. Továbbá ez az első film, melyet az eredeti magyar nyelven néztem meg (eredeti nyelven még a mai napig nem láttam), szigorúan az eredeti szinkronnal (1962). Nem mehetek el azonban szó nélkül az egyik eredeti magyar moziplakát mellett: úgy gondolom nem is írom le, hogy mit gondolok róla, álljon itt inkább maga a plakát.

Fentiek kapcsán engedjetek meg egy kitérőt: felmerül a kérdés miszerint eredeti verzió vagy magyar szinkron? Természetesen a válasz egyértelmű, hogy eredeti verzió. Azonban úgy gondolom, hogy vannak olyan esetek, mint pl. a jelenlegi rajzfilm klasszikus, amikor nem kell ragaszkodnunk hozzá (pláne, hogy a magyar szinkron köztudottan világhírű). Én személy szerint úgy vagyok ezzel, hogy vannak olyan filmek, melyeket a mai napig jobban szeretek szinkronos változattal megtekinteni. Ide tartoznak az animációs filmek, a vígjátékok nagy része vagy azok a klasszikusok, melyeket annyiszor láttunk már, hogy bármikor idézni tudunk belőle.

Na de kanyarodjunk is vissza magához a filmhez. Rögtön leszögezem, hogy nagyon szeretem mind a régi, klasszikus rajzfilmeket, mind a mostanában készült, számítógépes technikákkal készített animációs filmeket. Egy valami viszont vitathatatlanul kijelenthető ezek kapcsán, hogy egyetlen mai technikával sem lehet helyettesíteni azt a kézzel rajzolt világot, amit a régi idők meséi jelenítettek meg. Minden egyes képkockán megjelenik az alkotók szíve, lelke és verejtékes munkája, és ezáltal magának a mesének is egy sajátos, érzelmekkel teli életet kölcsönöz.

A Hófehérke és a hét törpe nem egy szokványos rózsaszín felhőbe burkolózó, minden csudaszép és minden csudajó típusú mese. Gyerekfejjel nézve igencsak sötét képi világ jellemzi, tele van ijesztő (már-már horrorisztikus) jelenettel. Hófehérke erdőben történő menekülése példának okáért bármelyik mai horrorfilmben is megállná a helyét, nem csoda, hogy számos gyermeknek még akár rémálmai is lehettek a képsorok megtekintése után. A jelenetsort olyan különleges effektusok, fenyegető árnyak és gótikus képvilág jellemzi, ami mai szemmel nézve is fantasztikus teljesítmény. Szerencsére Disney kitűnően megtalálta az egyensúlyt és sikeresen kompenzálta az alapvetően komor történetet a vidám jelenetekkel, a kedves erdei állatokkal és a dalbetétekkel. Utóbbiak közül a Hej-hót még én is számos alkalommal szoktam magamban dúdolgatni.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül filmünk címadó szereplői, a törpék mellett, akik egytől-egyig telitalálatnak bizonyultak. Egyedi karakterükkel, jellegzetes csetlés-botlásukkal, vicces jeleneteik sokaságával uralják az egész történetet. Bizonyára mindenkinek megvan a kedvenc törpéje is a hét törpe közül, amelyik személyisége talán a legközelebb áll az ő személyiségéhez (nekem valamiért Kuka a kedvencem).  Természetesen vannak hibái is a filmnek: így több, mint 80 év távlatából például a karakterek kidolgozása eléggé elnagyoltnak tűnhet (a törpéket leszámítva) és maga a történet sem túlzottan bonyolult, de ne feledjük, hogy egy egész estés rajzfilm a '30-as évek végén még igencsak újdonságnak számított. Afelől azonban semmiféle kétség nem merülhet fel, hogy a maga korában egészen biztosan elvarázsolta a közönséget, mint ahogy napjainkban is gyermeki csodálkozással tekinthetünk rá minden egyes alkalommal.

Azért szeretjük Walt Disney-t és a rajzfilmeket általánosságban, mert felnőtt embereket is képes elvarázsolni, és a mai napig képes velünk elfeledtetni az élet problémáit legalább másfél órára. Így vagyok ezzel én is most is és így voltam vele gyerekkoromban is. Akkor még egyedül, vagy a testvéremmel néztem Disney varázslatait, manapság pedig már a kislányommal ülünk le a tévé elé és felejtkezünk bele az önfeledt szórakozásba és ez így is van rendjén.

Legvégül álljon itt maga a varázslat (természetesen, szigorúan magyarul):

https://videa.hu/videok/film-animacio/hofeherke-es-a-het-torpe-SzVMa8apWsP10103 

Ítélet: 10/8,5