USA (Columbia), 115 perc, ff, romantikus vígjáték

Rendező: Frank Capra

Producer: Frank Capra

Operatőr: Joseph Walker

Forgatókönyv: Robert Riskin, Clarence Budington Kelland novellája alapján

Zene: Howard Jackson

Szereplők: Gary Cooper, Jean Arthur, Douglass Dumbrille, Lionel Stander, H.B. Warner, George Bancroft, Raymond Walburn

 

A Filmről

Longfellow Deeds (Gary Cooper) egy egyedül élő kisvárosi művészlélek, aki szabadidejében köszöntőlapok hátoldalára verseket írogat, és a helyi zenekarban tubán játszik. Életét azonban gyökeresen megváltoztatja, hogy hirtelen egy 20 millió dolláros örökséghez jut. A szülővárosát addig még soha el nem hagyó Deeds-et New York-ba vezeti a sors, ahol ő próbál a legtermészetesebben viselkedni, ám a nyüzsgő metropoliszban mindenki a gúny tárgyát látja benne.

Egy fiatal és ambiciózus újságírónő, Babe Bennett (Jean Arthur) ügyes csellel eléri, hogy Deeds beleszeressen, majd a városi lapban gonosz módon kipellengérezi hősünk hóbortos viselkedését és még egy gúnynevet is akaszt rá (Mr. Hamupipőke). Ha nem lenne elég baja, kisemmizett rokonai, és az elhunyt milliomos ügyvédje (Douglass Dumbrille), az örökségre pályázva bolondnak akarják nyilvánítani, hogy ezáltal jussanak hozzá a tetemes vagyonhoz. Főhősünk azonban humorával és ravaszságával nemcsak épelméjűségét bizonyítja, hanem nevetségessé teszi valamennyi rosszakaróját.

• 
• 
• 
• 

A film Clarence Budington Kelland novellájából készült, mely a Saturday Evening Postban jelent meg folytatások formájában. A számos derűs, komikus pillanatokban bővelkedő film elítéli az anyagiasságot és az egyszerű vidéki élet dicsőítő himnuszát zengi a nagyvárosi élet lélektelen életritmusával szemben. Az Ez történt egy éjszaka hatalmas sikere (5 Oscar-díj) után Capra megmaradt a screwball comedy (hóbortos vígjáték) műfajánál, melyet nagyon jól tett, mert a legjobb rendezőnek járó szobrot végül el is nyerte filmjével. A filmből készült egy 60 perces rádiójáték is a főszereplők részvételével, míg 2002-ben elkészült az eredeti alkotást lazán kezelő, alapvetően vállalható, de teljesen felesleges remake-je A kismenő (Mr. Deeds) címen Adam Sandler és Wynona Rider főszereplésével.

Érdekességek

- Frank Capra mindenképpen Gary Coopert akarta a főszerepre. De ő éppen máshol filmezett, így a forgatás csak hat hónapos késéssel kezdődött el, mire a színész elérhetővé vált. Ez a csúszás 100 ezer dolláros kiesést jelentett a stúdiónak.

- Louise Bennett szerepét eredetileg Carole Lombard játszotta volna, de három nappal a forgatás előtt visszalépett, hogy a My Man Godfreyben szerepelhessen, ezek után került a képbe Jean Arthur.

- Jean Arthur egyszer sem látta a filmet egészen addig, amíg őt és Frank Caprát meg nem hívták az 1972-es filmfesztiválra.

- Jean Arthur rettenetes lámpalázzal küzdött a teljes forgatás alatt, előfordult, hogy az egyes jelenetek között rendszeresen el kellett szaladnia zokogni és hányni. Egyedül Gary Cooper közismert nyugalma, és türelmes segítőkészsége tudta megnyugtatni esetenként. 

- A film egyik jelenete arról szól, Mr. Deeds sehogy sem talál rímet a "Budington" szóra . Budigton valójában a film alapjául szolgáló novella írójának a középső neve (Clarence Budington Kelland).

- Ennek a filmnek köszönhető a tárgyalótermi jelenet során többször is előkerülő "doodle" (magyarul firkál) ige elterjedése az angol nyelvben.

- Ugyan a filmben többször is tubaként hangzik el a hangszer neve, amin a főhősünk játszik, a hangszer valójában egy baritonkürt.

Vélemény

Mr. Deeds az a srác, aki nevéhez méltóan (Longfellow = He's a Jolly Good Fellow) egy igazán csudajó fickó, akit bárki elfogadna barátjának. Minden helyzetben segíteni próbál, önzetlen és önfeláldozó. Hiába nézik a fennhéjázó nagyvárosiak teljesen ostobának, nem ejtették őt sem a fejére és a józan paraszti eszével simán átlát rajtuk, nem hagyja, hogy csak úgy átejtsék. Több kifejezetten emlékezetes alakítás is akadt ebben a filmben. Legkézenfekvőbb persze a két főszereplőt kiemelni, akik közül ugyan csak a férfi főszereplő (Gary Cooper) kapott jelölést, szerencsére a női főszereplő, Jean Arthur sem marad el tőle színész(nő)i teljesítményben.

• 
• 
• 

Előbbi  kitűnő alakítást nyújt a romlatlan, kissé csiszolatlan stílusú, ugyanakkor érzékeny fiatalembert, aki Mandrake Falls csendes vidéki környezetéből hirtelen a nyüzsgő és gátlástalan nagyvárosba kerül, amikor megörökli dúsgazdag nagybátyja millióit. Utóbbi pedig hitelesen alakítja a főhőst kezdetben gátlástalanul csőbe húzó, szerelmével behálózó, és annak magánéletéről titokban leleplező cikkeket író újságíróból valóban szerelmes nővé váló nő.

Ami engem kissé zavart, az a finoman szólva is szürreális végkifejlet. Nehezen tudnám elképzelni, hogy bárkit is azért citáljanak a bíróság elé és nyilvánítsanak gyengeelméjűnek, mert úgy dönt, hogy szeretné szétosztani a vagyonát az arra rászorulók között. Mentségére szóljon azonban, hogy a tárgyalótermi zárójelenet nagyon jól lett kivitelezve, szórakoztató módon és a figyelmet végig fenntartva sikerült a záróakkordot levezényelni. Röviden összefoglalva, aki rászánja magát a film megtekintésére, az egy könnyed esti szórakozásnak lehet szemtanúja kitűnő színészi teljesítményekkel megspékelve.

https://ok.ru/video/259895528099

Ítélet: 10/6,5