USA (MGM, Prominent), 108 perc, Technicolor, vígjáték

Rendező: Charles Crichton

A Filmről

Egy négytagú, alkalmi tolvajbanda Londonban nagyszabású fegyveres rablást hajt végre. A balhé sikeres, azonban a szajrét mindenki magának szeretné megtartani és ehhez mindenféle eszközt képesek bevetni. Sajnos a banda egyik tagját, a keménykötésű George-ot (Tom Georgeson) elkapja a rendőrség. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy egyedül George tudja, hol van a zsákmány, a menekülés során ugyanis az ő feladata volt elrejteni azt. A banda többi tagja, a bombázó Wanda (Jamie Lee Curtis), a dadogós, állatvédő Ken (Michael Palin), és Otto, egy ex-CIA-s bérgyilkos (Kevin Kline) újabb tervet eszelnek ki, hogy megkaparintsák a zsákmányt. Tudják, hogy a rejtekhelyről egyedül George ügyvédjén (John Cleese) keresztül juthatnak információhoz, így Wanda megpróbálja elcsábítani a védőügyvédet, aki viszont szerelmes lesz Wandába.

A Monty Python csoport egyik tagja, John Cleese még a hatvanas évek végén ismerte meg Charles Crichton filmrendezőt és annyira összebarátkoztak, hogy már akkor megfogadták, egyszer még fognak egy közös filmet készíteni. Mivel John Cleese a hetvenes években a Monty Python miatt igencsak elfoglalt volt, így csak a nyolcvanas évek elején vetődött fel benne az ötlet, hogy készítene egy, az amerikai piacra is eladható komédiát, amit Crichton rendezhetne. Az ötletét sikeresen be is adta az Metro-Goldwyn-Mayer stúdió akkori fejeseinek, akik ugyan láttak fantáziát az ötletben, azonban a rendező személyével kapcsolatban voltak kételyeik. Charles Crichton addigra már a hetvenes évei végén járt, ráadásul több mint húsz éve volt annak, hogy utoljára mozifilmet rendezett.

A stúdió minden áron le akarta cserélni őt, de Cleese kitartott választottja mellett, így azonban az MGM csak azzal a feltétellel ment bele a finanszírozásba, ha John Cleese társrendezőként vállalja a munkát. Akkoriban a színész még egyáltalán nem értett a rendezéshez, nem is érdekelte különösebben a dolog, de úgy döntött, hogy igent mond, legfeljebb majd csak névlegesen lesz rendező. Ez így is lett, végig Charles Crichton volt A hal neve: Wanda rendezője, egyedül a végén rendezett Cleese néhány jelenetet, ott is csupán azért, hogy Crichton közben már haladhasson a vágással. A rendezői munkával ellentétben a forgatókönyvet valóban közösen írták. A munkálatoknak már 1983 nyarán nekifogtak, és elég lassan haladtak, mivel az volt a tervük, hogy csak háromhetente találkoznak, hogy ilyenkor vitassák meg, ki hogyan álla  saját részével. A forgatókönyv végül számtalan változtatáson is átesett, mielőtt a végleges változat megszületett volna.

Ugyan a film nem reformálta meg a vígjátékok műfaját, csak ügyesen ötvözte az angol és amerikai komédiák legjobb hagyományait és egyszerűen minden tökéletesen működött benne. Szimpla komédiákkal igen ritkán történik meg, hogy kivívják az Akadémia elismerését és Oscar-jelöléseket kapjanak, azonban A hal neve: Wandának sikerült ez a bravúr. A legjobb forgatókönyv, a legjobb rendezés és a legjobb férfi mellékszereplő kategóriákban is megtörtént a jelölés, utóbbiért ráadásul Kevin Kline a díjat is elnyerte, pedig még a díjátadóra is az esélytelenek nyugalmával érkezett. Ugyan a filmnek direkt folytatása nem készült, azonban a szereplőgárda kilenc évvel később újra összeállt, hogy együtt elkészítse a Fészkes fenevadak (Fierce Creatures, 1997) című filmet, de A hal neve: Wanda sikerét már nem tudták megismételni.

Érdekességek

- A főszereplő Archie Leach ügyvéd Cary Grant színész születési nevét (Archibald Alexander Leach) kapta. John Cleese ezt azzal indokolta, hogy Grant és ő szinte földiek (20 mérföldre egymástól születtek), és így tudott a legközelebb kerülni ahhoz, hogy eljátssza Grantet.

- Wanda szerepére John Cleese javasolta Jamie Lee Curtist, miután látta őt a Szerepcserében, és rájött, hogy képes egyszerre szexi és vicces is lenni.

- Kevin Kline megkérte John Cleese-t, hogy karaktere hadd beszélhessen olasz helyett franciául, mert ő nem beszél olaszul. Cleese mindenképp ragaszkodott az olaszhoz, aminek az lett a vége, hogy Kevin Kline folyton kifogyott az olasz szavakból a halandzsázás közben. Amikor kifogyott az olasz sajtok és egyéb ismert kifejezések felsorolásából, a "Volare"-t kezdte énekelni, ami kockázatos húzás volt, akkor ugyanis még nem rendelkezett a produkció a dal jogaival.

- Kevin Kline és Jamie Lee Curtis folyamatosan röhögött a szexjelenet felvétele alatt és annyiszor elnevették magukat, hogy a végén a színésznő inkább egy párnával takarta el az arcát, hogy Kline ne röhögje el magát.

- Otto halevő jelenetét trükkel oldották meg: Kevin Kline zseléállatokat eszik, noha simán megette volna az élő halakat is, de az alkotók a felajánlásra inkább nemet mondtak.

- Michael Palin apja is dadogott, így a karakter megformálásakor a saját tapasztalataiból is merített, az ő ötlete volt például, hogy Ken Pile kevésbé dadogjon azon emberek társaságában, akikben megbízik. 1993-ban nyitotta meg kapuit hivatalosan a Michael Palin Központ a Dadogós Gyermekekért. Michael Palin beleegyezett, hogy róla nevezzék el a központot, amelyet azóta is támogat.

- A dániai bemutató után egy Ole Bentzen nevű fül-orr-gégész szó szerint halálra nevette magát azon a jeleneten, amikor Otto sültkrumplit dug Ken orrába. A sajnálatos eseményt Bentzen fia megerősítette, hogy noha annak hitték, ez nem városi legenda, sajnos tényleg megtörtént, és azzal indokolta apja halálát, hogy a jelenet láttán eszébe juthatott az egyik családi élmény, amikor egy vacsorán karfiolt dugott mindenki orrába. A vonatkozó jelenetet amúgy az amerikai tévébemutató alkalmával több csatorna is kivágatta, arra hivatkozva, hogy sértheti a mentális betegséggel élőket.

Vélemény

Ha egy filmen valaki szó szerint halálra röhögi magát, akkor nagy eséllyel tényleg egy kacagtató komédiával lehet dolgunk, ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Monty Python csapat egyik tagja a forgatókönyvíró, végül pedig azt, hogy a szkriptet még Oscar-díjra is jelölték abban a mezőnyben, ahová nem igazán sűrűn szoktak vígjátékokat nevezni, akkor ott már tényleg komoly (jelen esetben halálosan vicces) dologról lehet szó. A filmes listámon barangolva is észrevehető, hogy jóval kevesebb a vígjátékok száma a palettán, mint a drámai filmeké. Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy sajnos napjainkra már szinte teljesen eltűntek az olyan vígjátékok, amiken tényleg jókat szórakozok, ugyanis vagy egy korábbi sikerfilmet melegítenek újra (jóval kevesebb sikerrel) vagy a film által képviselt humor nem éri el az ingerküszöbömet, vagy egész egyszerűen olyan alpári, hogy az már inkább szánalmas, mint vicces.

Az én kedvenc vígjátékaim nagyrészt a 90-es években és a 2000-es évek elején készültek, de akad néhány kivétel is, mint példának okáért mostani filmünk is, amit szintén bármikor meg tudok nézni és minden egyes alkalommal jókat derülök rajta. A film legnagyobb erénye, hogy kiválóan ötvözi az angol humort és a klasszikus hollywoodi filmek fénykorára jellemző vígjátékok humorát. Emellett sikerült remekül megválasztani a szereplőket is: a két egykori Monty Python tag mellett Jamie Lee Curtis is remek választás volt, de a prímet nálam egyértelműen Kevin Kline viszi, aki annak ellenére nyújt pazar alakítást, hogy valójában egy ripacsot játszik. Az általa játszott Otto egy nem túl értelmes vérbeli macsó, aki saját magát igazi nagymenőnek képzeli, holott valójában nem több, mint egy piti és gyáva bűnöző, aki nem tudja elviselni, ha ostobának nevezik, és nagyon büszke arra, hogy Nietzschét olvas, annak ellenére is, hogy egyetlen szót sem ért belőle. 

A siker másik titka a már korábban említett remekül megírt forgatókönyvben, a csavaros történetben és a zseniális karakterekben rejlik. Mindezek alapján egyáltalán nem véletlen, hogy A hal neve: Wanda teljesen megérdemelten nyerte el helyét a legrangosabb filmes mezőnyben és mind a mai napig az egyik legszórakoztatóbb filmnek számít. Pedig amikor Michael Palin megkapta a forgatókönyvet, az volt az első benyomása, hogy a film egy nagy rakás sz.r... Még jó, hogy senki nem hallgatott rá, mert sok mindent el lehet mondani a filmről, de hogy sz.r lenne, azt semmiképpen sem. Sajnos a film egyfajta folytatása, a Fészkes fenevadak már messze nem lett ilyen jó, de azért még az is bőven a nézhető kategóriába tartozik.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-hal-neve-wanda-1988-chleese-jf3KmJpUUyQxyQF0

Ítélet: 10/9