171. Superman (1978)
USA (Dovemead Films, Warner Bros.), 143 perc, Technicolor, sci-fi/comicRendező: Richard Donner
Producer: Ilya Salkind, Alexander Salkind, Pierre Spengler
Operatőr: Geoffrey Unsworth
Forgatókönyv: Mario Puzo, David Newman, Leslie Newman és Robert Benton, Jerry Siegel és Joe Shuster képregénye alapján
Zene: John Williams
Szereplők: Christopher Reeve, Marlon Brando, Gene Hackman, Ned Beatty, Jackie Cooper, Margot Kidder, Glenn Ford, Trevor Howard, Valerie Perrine, Maria Schell, Terence Stamp, Phyllis Thaxter, Susannah York
A Filmről
Superman az első szuperhős, és már csak ezért is megkerülhetetlen. Pedig az őt megalkotó Jerry Siegel író és Joe Shuster rajzoló fejében először teljesen más karakter élt, amikor 1933-ban saját kiadásban megjelentették a The Reign of the Superman illusztrált történetet. Ez a figura egy csavargó volt, aki egy őrült tudós kísérletének következtében telepatikus képességekre tesz szert, amit önös érdekből használ fel, hogy aztán elveszítse őket. Csakhogy ez a változat nem bizonyult olyan népszerűnek, így hát az alkotópáros létrehozta korábbi figurájuk antitézisét, akivel először 1938 májusában találkozhattak az olvasók: egy emberfeletti erővel megáldott, de emellett emberi külsővel rendelkező idegent, aki mindig kiáll a bajbajutottakért.
A karaktert, 1938-as debütálását követően hamar felfedezte magának Hollywood: a negyvenes évektől kezdve készültek rajzfilmek és mozifilmek Superman főszereplésével, majd később a tévékészülékek elterjedésének köszönhetően a képregények hősei a televízió képernyőjére költöztek – csakhogy ezek az alkotások elsősorban a gyerekeket célozták meg. Az eredeti Superman mozifilm bemutatása a képregényfilm műfajának is fontos fordulópontja volt. A rajongók általában egyetértenek abban, hogy ez volt az első igazi képregényfilmes blockbuster. Ugyanakkor könnyű elsiklani afelett a tény felett, hogy milyen óriási, mai napig tartó hatása volt a műfajra, hiszen végső soron mégis saját korának terméke volt. Még ha a látvány és a minőség fölött el is járt az idő, a Superman akkor is minden idők legfontosabb képregény-filmje marad.
A Krypton bolygó végóráihoz érkezett, Jor-El (Marlon Brando) pedig tudja, hogy feleségével együtt a halál vár rá. Azonban egyetlen fiukat, Kal-Elt az utolsó pillanatban kimentik a bolygóról és a Földre küldik azért, hogy védelmezze az embereket. Egy jószívű idős farmer házaspár (Phyllis Thaxter és Glenn Ford) talál rá a fiúra, felnevelik, azonban amikor felnő, elindul, hogy megtudja, ki is ő, és mihez kezdjen az életével. Az időközben felnőtt Clark Kent (Christopher Reeve) Metropolis legnagyobb napilapjánál, a Daily Planetnél kap állást, ahol megismerkedik a bátor újságírónővel, Lois Lane-nel (Margot Kidder). Nem sokkal érkezése után szenzációs hírekről számolhat be lapja, a városban ugyanis feltűnt egy titokzatos, kék ruhás, piros köpenyes szuperhős, aki repülni tud, képes buszokat a levegőbe emelni, átlát a falakon és gyorsabb, mint a villám. A hirtelen megjelent jótevő viszont szemet szúr a magát a legnagyobb bűnelkövetőnek tartó Lex Luthornak (Gene Hackman), aki világuralomra tör és kizárólag Superman állíthatja meg.
1973-ban Ilya Salkind azzal az ötlettel állt producer édesapja, Alexander Salkind elé, mi volna, ha Superman történetéből készítenének egy egész estés filmet. Bár mind a sztori és a karakter nagyon népszerű volt rajzfilmek, tévéfilmek és sorozatok formájában, akkor még úgy tartották, hogy a képregényeket nem igazán lehet sikeresen egész estés mozifilmmé adaptálni. Az ötlet akkor annyira szokatlannak számított, hogy a stúdiók vonakodtak ebbe az irányba elindulni. Túl nagy volt a kockázat az ilyen magas költségvetésű filmek készítésében, ráadásul Supermanen kívül nem volt olyan szuperhős, akit eladhatónak gondoltak volna. A két Salkind azonban meg volt győződve arról, hogy működhet az ötletük és miután sikerült pénzügyi támogatást szerezniük a Warnertől (akik csak terjesztőként működtek közre), 1977 márciusában megkezdődött a forgatás. A forgatókönyv megírását Mario Puzora bízták, aki egy kb. 500 oldalas, groteszk sztorit írt. A rendezői székben Richard Donner foglalt helyet, akiért az Ómen (The Omen, 1976) sikere után csak úgy kapkodtak a stúdiók. A rendezőnek az első dolga volt, hogy kidobassa a forgatókönyv első változatát, majd írasson egy újat.
A producereknek már ez előmunkálatok során rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük, majd a forgatás során még sokkal több várt rájuk. Az európai gyökerekkel rendelkező gyártásvezetőket nem érdekelte az amerikai ikonként ábrázolt Superman, ők inkább egy ugyanolyan giccses karaktert szerettek volna látni, mint amilyen Batman is volt a televíziós sorozatban. Bár végül Donner győzött, tökéletességre való törekvése a Superman II. forgatásának ideiglenes felfüggesztését eredményezte, ugyanis a két részt egyszerre szerették volna elkészíteni. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy végül egy külön embert, Richard Lestert kellett fölvenni, aki közvetített a rendező és a producerek közt, mert ők már szóba sem álltak egymással. A Superman II. már 75%-ban elkészült már, mikor Donnert menesztették a projekt éléről, helyére Lester került és az egész addig leforgatott anyagot kihajították, majd mindent elkezdtek előröl. (2006-ban aztán Donner kiadta a Superman II: The Richard Donner Cutot, ami az ő verziója a filmből.)
A nehézségek ellenére a végeredmény mégis óriási anyagi siker lett, a nagyjából 55 millióból forgatott film 300 milliós bevételt termelt. A pénzügyi siker mellett a kritika is imádta, sőt Siegel és Shuster tetszését fejezte ki a végeredmény láttán, emellett több fontos díjat és jelölést hozott az alkotóknak. A film három Oscar-díj jelölést kapott, valamint elnyerte többek között a legjobb sci-fi filmnek járó Szaturnusz-díjat. Ennek ellenére a filmet mégsem követte nagyobb képregényfilm-készítési hullám. Valójában a Superman folytatásait és az ehhez kapcsolódó Supergirl spin off-ot leszámítva nem forgattak jelentős képregényfilmet Tim Burton 1989-es Batmanjéig. Az első Superman filmet három egyre romló színvonalú folytatás követte 1980-ban, 1983-ban és 1987-ben. Az ezredforduló után előbb Bryan Singer próbált új életet lehelni a mozivásznon a franchise-ba a 2006-os Superman visszatérrel (Superman Returns) Brandon Routh-szal a főszerepben, 2013-ban pedig Zack Snyder Az acélember (Man of Steel) című filmjében láthattuk Henry Cavillt (aki a későbbiekben visszatért a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala és Az Igazság Ligája filmekben).
Richard Donner makacs ellenállásának köszönhetően szerencsére maradt a filmben elég humoros jelenet, ugyanakkor kellő méltóság is. Kellő alázattal, jó érzékkel vitte filmre a figurát, megtalálva az akció, a kaland, az érzelmek és a humor megfelelő arányát. Szintén hozzátartozik a jó képregényfilm receptjéhez az is, hogy elég valószerű tudjon lenni. A Supermanben hallott „tudományos” magyarázatok (a Nap hatásáról vagy éppen a kryptonit sugárzásáról) elég hitelesnek tűnnek ahhoz, hogy az átlagnéző elfogadja őket. Christopher Reeve meggyőzően alakítja Supermant és alteregóját, Clark Kentet, míg az ügyes szereposztásnak köszönhetően a film nyugodtan állíthatja magáról, hogy komoly és kifinomult. Reeve ezen kívül nem sok mindent ért el a filmes szakmában, viszont ezzel a filmmel örökre beleírta magát a mozgóképes történelem nagykönyvébe: neve egybeforrt az Acélemberrel, és hiába viselték utána még jó páran az emblematikus gúnyát, a legtöbben mégis vele azonosítják Supermant.
Richard Donner rendezőnek nem csupán azt sikerült elhitetni a nézőkkel, hogy egy ember képes lehet repülni, hanem azt is, hogy egy szuperhős-képregény alapján is lehet komolyan vehető és az akció helyet a karakter fejlődésére fókuszáló filmet készíteni. A Superman talán leginkább előremutató teljesítménye, hogy sikerült felállítania a képregény-filmek egyik alapszabályát, miszerint "Mindenekfelett tiszteld a hősödet'. Lehet, hogy készültek már azóta látványosabb, hatásosabb és jobb szuperhősfilmek, de ezzel együtt a Superman lesz minden idők legikonikusabb és legmeghatározóbb szuperhősfilmje.
Érdekességek
- Számos színész vett részt Superman/Clark Kent szerepének meghallgatásán, többek között: Muhammad Ali, Warren Beatty, Sylvester Stallone, Charles Bronson, James Caan, Sam Elliot, Dustin Hoffman, Burt Reynolds, Kris Kristofferson, Nick Nolte, Al Pacino, Robert Redford, Arnold Schwarzenegger, Ryan O'Neal, Jeff Bridges, Robert Wagner, Harrison Ford, Christopher Walken, Jon Voight vagy éppen Elton John.
- Lois Lane szerepére meghallgatták Shirley MacLaine-t, Liza Minnellit, Christina Rainest, Jennifer Jason Leight, Barbra Streisandot és Natalie Woodot is.
- Marlon Brando mindössze 11 napnyi munkáért 14 millió dollárt kapott, később pedig beperelte a stúdiót újabb 50 millióért. A forgatókönyv azonban nem érdekelte, kikötötte, hogy az összes szövegét kártyáról olvassa el.
- Lois Lane rövid időre feltűnő nevelőszüleit Kirk Alyn és Noel Neill alakítják, akik az 1940-es és ’50-es években futó Superman-sorozatban Clark Kent-et és Lois Lane-t alakították.
- Christopher Reeve eredetileg jóval vékonyabb volt, mint a filmben. Miután megkapta a szerepet, több hónapos kemény munka árán kellett kigyúrnia magát Supermanné. Az edzője és segítője a Darth Vader szerepéről ismert korábbi súlyemelő, David Prowse volt.
- Aaron Smolinski, aki a kisgyermek Kal-Elt játszotta, később a Superman 3-ban (1983) is szerepelt, majd a 2013-as Az acélemberben is feltűnt, ahol egy kommunikációs tisztet játszott.
- Paul Newmannek 4 millió dolláros gázsit ígértek ha eljátssza Lex Luthor vagy Jor-El szerepét, de ő végül mindkettőt visszautasította.
- Az 1980-ban megjelent első amerikai VHS-kiadás 127 perces volt, mivel akkoriban még nem készültek a moziváltozat hosszúságához megfelelő szalagok. Nem vágtak ki jeleneteket, hanem a főcímet és a párbeszéd nélküli részeket gyorsították fel, a vége főcímet pedig lehagyták. A teljes hosszúságú kiadás 1983-ban jelent meg.
Vélemény
Ha szuperhőst kellene választani, nálam egyértelműen Batman viszi a pálmát (vagy esetleg Deadpool ☺) és őszintén szólva, Superman-t valahogy sosem kedveltem igazán. Viszont ha a Superman filmek vagy épp a főszereplőt alakító karakterek közül kell döntenem, akkor mindenképp a mostani filmet és Christopher Reeve-et fogom választani. Ez még igaz akkor is, ha a jelenetek és a látványvilág mai szemmel nézve igencsak hagy kívánnivalót maga után, viszont rendelkezik egy olyan fontos tulajdonsággal, amivel a későbbi feldolgozások egyike sem, mégpedig hatalmas szíve van.
Hogy miért nem kedveltem sosem Supermant, arra maga a karakter (vagy inkább az eredeti képregény bődületes hibája) adja meg a magyarázatot. Én is komolytalannak találom, hogy a többi "álruhás" szuperhőssel ellentétben a hős Clark Kentként pusztán szemüveggel el tudja rejteni kilétét és senki nem veszi észre, hogy ugyanarról az emberről van szó. Továbbá hiányzik a magyarázat arra is, hogy az átöltözés során hova kerül Superman civil ruhája és később honnan vesz elő újat. A filmben pedig még rá is pakolnak egy lapáttal erre a hülyeségre a film végi lezárással. A finálé fordulata (a hírhedt bolygó/idő visszatekerés) ugyanis teljesen megöli a feszültséget. Az időben visszamenve Superman megakadályozza a rakéta becsapódását a Szent András-törésvonalba, így az azt követő eseményekre sem kellett volna emlékezniük a többieknek. Jimmy Olsen viszont arra panaszkodott, hogy Superman otthagyta őt, miután elvitte a leomló gáttól, Lois Lane pedig emlékezett a felrobbanó benzinkútra és a ledőlő oszlopokra.
A "Superman-átok" ugyan inkább egy városi legenda, de mindenképp érdekes. Kirk Alyn, aki az 1940-es években készült B-filmsorozatokban játszotta a hőst, soha többé nem kapott érdemleges munkát.. George Reeves, aki a Superman kalandjaiban (1952–1958) viselte a köpenyt, öngyilkos lett. Margot Kidder három évvel Lois Lane alakítása után szörnyű autóbalesetet szenvedett, és több évre munkaképtelenné vált. Miután végre fizikailag is felépült a balesetből, 1996-ban idegösszeomlást kapott, és egy számára idegen ember hátsó kertjében találtak rá, összeverve, levágott hajjal, megsérült fogakkal és kétségbeesett állapotban. Brandon Routh, a Superman visszatér címszereplőjét játszó színész gyakorlatilag eltűnt a süllyesztőben. Henry Cavill már szerencsésebbnek mondhatja magát elődeinél, legalábbis a karrierje szempontjából, mert a DC-univerzum égisze alatt készített alkotások messze elmaradtak a várakozásoktól.
A Superman számos hibája ellenére is egy fontos mérföldkőnek számít, mint a legelső egész estés képregényfilm. Viszont az is igaz, hogy a mai generáció számára, akik már a Marvel és a DC-univerzum filmjein nevelkedtek, azok számára röhejes és végtelenül elavult lesz. A régi generációnak viszont nosztalgikus élmény fog nyújtani a film, egy olyan szuperhősről, akinek a hőssé válását nem egy személyes tragédia, vagy bosszúvágy, hanem vér szerinti, illetve nevelő szüleinek tanítása motiválta.
https://videa.hu/videok/film-animacio/superman1.mp4-1978.-3-8-PvndybIPnb6Epx4h
Ítélet: 10/6,5
