Olaszország, Nagy-Britannia (BHE Films, Verona Produzione, Dino De Laurentiis), 138 perc, Technicolor, romantikus dráma

Rendező: Franco Zeffirelli

A Filmről

Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott,
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
Elföldelik az ősi haragot.

A Rómeó és Júlia nem csak William Shakespeare egyik legismertebb tragédiája, hanem a világirodalom talán legnépszerűbb alkotása, mely két ellenséges veronai család, a Montegue-k és Capulet-ek gyermekei között szövődött végzetes szerelem történetéről szól. A művet számtalan alkalommal feldolgozták, a színdarabból pedig több film is készült. Az MGM stúdió 1936-ban készítette el nagy sikerű, 4 Oscarra jelölt Rómeó és Júlia feldolgozását  George Cukor rendezésében, Leslie Howard és Norma Shearer főszereplésével, és bár nagyszerű színészekről van szó, ekkor már fiataloknak aligha lehetett nevezni őket, a Shakespeare dráma első fontos, ünnepelt feldolgozásában a két címszereplő együttes életkora ugyanis több, mint 75 év volt.

Még sokáig nem volt szokás fiatalokat fiatalokkal eljátszatni, és többek közt ezért volt olyan forradalmian új Franco Zeffirelli munkája. Az 1968-as változat a beat generáció filmje volt, elhozta az ifjúság lázadásának szellemét, miközben mindvégig hű maradt William Shakespeare szelleméhez. A akkor mindössze 17 éves Leonard Whiting kapta a férfi főszerepet, míg a Júliát játszó, alig 16 éves Olivia Hussey pedig csak külön engedéllyel állhatott félmeztelenül a kamerák elé az egyik legintimebb jelenetben. A fiatal színészek korukat meghazudtoló hitelességgel és mély átéléssel alakítják a tragikus sorsú szerelmeseket. De nemcsak a fiatalosság teszi hiteles adaptációvá, egyben különleges élménnyé a Rómeó és Júliát. Zeffirelli a reneszánsz életörömöt, életszeretetet is vaskosan megjeleníti, a tréfák, a csoportdinamizmus pedig izgalmas és részletgazdag miliőt fest a szereplők köré.

A film legizgalmasabb aspektusa azonban mégis az, ahogyan Zeffirelli a tereket használja. Bár a film eredeti helyszíneken forgott, színházi ember lévén a rendező nem engedett a látvány díszletszerűségéből. Mindezt ráadásul úgy, hogy az előző munkájához képest a Rómeó és Júlia szinte minimalista. A színpadiasan hosszú jelenetek is sokkal kevésbé hatnak idegennek, mint korábban, és bár Zeffirelli alapvetően konzervatív beállításokkal és kameramozgással dolgozik, mindig akad egy-egy plán vagy képkivágat, ami izgalmassá teszi a látottakat. A díszletek és jelmezek összességében igazi reneszánsz hangulatot varázsolnak a nézők elé, amit Nino Rota szenvedélyes dallamai tesznek teljessé.

Franco Zeffirelli már színpadi rendezőként is rengeteget tett azért, hogy Shakespeare újra népszerű legyen Olaszországban – filmjeivel pedig az egész világ újra felfedezhette az angol szerzőt. Bár Zeffirelli eredetileg csak tévéfilmben gondolkodott, végül úgy lett mozifilm a projektből, hogy a Paramount beszállt és megsokszorozta a költségvetést, ezáltal pedig minden idők egyik legnagyobb sikere lett. A Rómeó és Júlia négy Oscar-jelölést kapott, amiből kettőt díjra is váltott – a legjobb operatőri munkáért és a legjobb jelmezért -, így mind a mai napig ez az utolsó Shakespeare feldolgozás, amit a legjobb kategóriában Oscarra jelöltek.

Zord békülést hoz e mogorva reggel,
Fejét a nap se dugja ki nekünk.
Ezt megvitatjuk még a többiekkel,
Aztán kegyelmezünk és büntetünk:
Mert még regékbe sincsen arra szó,
Mit szenvedett Júlia s Rómeó.

Érdekességek

- A film narrátora egy olyan „Shakespeare klasszikus” volt, mint Sir Laurence Olivier, aki ingyen, gyakorlatilag szívességből ugrott be a szerepbe, sőt, több pocsék angolsággal beszélő olasz színész szinkronját is bevállalta, és cserébe mindössze annyit kért, ne tüntessék fel a nevét a stáblistán. 

- A rendező úgy vélte, Olivia Hussey túl kövér Júlia szerepére, így egy másik jelentkezőt választott, aki viszont súlyos hibát követett el: a forgatás kezdete előtt levágatta a haját, és ezzel tönkretette azt a hatást, ami miatt megkapta volna a szerepet. Ezért Zeffirelli egy újabb olvasópróbára hívta Hussey-t, akiről időközben megváltozott a véleménye és végül megkapta Júlia szerepét.

- A film marketingje során mindent bevetettek: elhintették, hogy Olivia Hussey valójában a rendező lánya, továbbá kiszivárogtatták, hogy a lány semmilyen tésztaételt nem ehetett, hogy megőrizze az alakját, majd a premierkor azt híresztelték, hogy a színésznőt kora miatt nem engedték be a moziba, nehogy meglássa meztelen önmagát.

- Talán meglepőnek tűnik, de sokáig Paul McCartney is esélyes volt Rómeó szerepére, aki végül a Beatles turnéira hivatkozva nem fogadta el a felkérést.

-  John McEnery kis híján lemaradt Mercutio szerepéről egy mandulaműtét miatt, melynek következtében a meghallgatáson egy hang sem jött ki a torkán. Egy hónappal később azonban kapott még egy lehetőséget, és olyan meggyőző volt, hogy bekerült a stábba.

- A forgatás előtt egy hónappal a két fiatal színész beköltözött Zeffirelli római villájába. Meg kellett tanulniuk a XV. századi járásmódot, Leonard Whiting-nak pedig lovagló- és vívóleckéket is kellett vennie. 

- A báli jelenet forgatását egy kis időre el kellett halasztani, mivel Olivia Hussey egy forgatási szünetben felhorzsolta az ajkát. Partnerével ugyanis szórakozásból futballoztak, és Whiting véletlenül rosszul célzott a labdával.

- Thom Yorke, a Radiohead énekese szerint, ha nincs ez a film, akkor az együttese sem jön létre soha.

Vélemény

Két magyar irodalmi klasszikusból készült adaptáció után úgy hozta a véletlen, hogy ezúttal a világirodalom talán legismertebb művéhez és az abból készült filmes adaptációhoz érkeztünk el. William Shakespeare tragikus és örök érvényű történetét valószínűleg mindenki ismeri, így azt akár egyetlen percig is elemezgetni felesleges időpocsékolás lenne. A Rómeó és Júlia valószínűleg attól örök érvényű történet, hogy a fiatal szerelmesek meglepően komoly lépésekre kényszerülnek, gyakorlatilag egy nap ismeretség után megházasodnak, hogy aztán pár nappal később mindketten tragikus módon meghaljanak.

A film napjainkban azért került ismét a címlapokra, mert az időközben 72 és 71 éves Olivia Hussey és Leonard Whiting benyújtottak a Santa Monica-i legfelsőbb bíróságra egy keresetet, melyben 500 millió dolláros kártérítést követelnek a Paramounttól, amiért a film egyik jelenetében láthatóak voltak Júlia mellei és Rómeó feneke. Ez az egész hajcihő annak a függvényében mindenképp furcsa, hogy Hussey egy interjúban néhány éve még azt mondta, hogy a meztelen jelenetek ízlésesen voltak tálalva, és hogy ezekre szerinte kifejezetten szükség volt. Szerény véleményem szerint semmi olyan nem látszik a jelenetben, ami bármelyikükre nézve is kirívó lenne, így még fiatal koruk ellenére sem értem ezt az utólagos felhajtást az ügy körül, úgyhogy térjünk is inkább rá magára a filmre.

Rómeó és Júlia történetének filmes változatai közül - és ezzel a korosztályomból biztosan nem én vagyok az egyetlen - jómagam a Baz Luhrmann-féle 1996-os verzióval találkoztam először, ami finoman szólva is jóval modernebb, mint mostani filmünk. A fiatal Leonardo Di Caprio és a még nála is fiatalabb Claire Danes főszereplésével készült fimtől annak idején finoman szólva sem voltam elragadtatva, pedig egyértelműen én voltam a célközönség, ugyanis pont abban a korban voltam, amelyik korosztályt megcélozták vele. Most újranézve csak még rosszabb lenne a filmről a véleményem, de szerencsére nem arról kell most beszélnem.

Amikor összeállítottam a filmes listámat, az egy percig sem volt kérdéses, hogy Franco Zeffirelli valamelyik filmjének mindenképp ott a helye a listán, még akkor is, ha csupán egyetlen filmjével képviseli magát a blogomon, és az nem lehetett kérdés, hogy melyik legyen az a film. Az olasz rendező mindig is hivatásának tekintette, hogy közelebb hozza Shakespeare klasszikusait a moziba járó közönséghez, így nem is volt kérdéses, hogy mindent bele fog adni színházi tapasztalataiból a filmbe. Filmjeinek minden helyszíne festői és korhű, díszletei különlegesek, a jelmezek pompásak, a látvány pedig lenyűgöző. Alkotásaiban az érzelem áll a középpontban, hősei a boldogság után kutatnak, a vallási és társadalmi bezártságból keresik a kiutat. A Rómeó és Júliával több tabut is megtört: ő volt az első, aki valóban tinédzserekkel játszatta a darab szerint tizenéves veronai szerelmeseket, és bevállalta a fent említett meztelen jelenetet is.

Mivel a rendező a fiatalokra helyezte a hangsúlyt, ezért szinte szétveti a filmvásznat az energia, az idősebb családtagok pedig szinte csak asszisztálnak az eseményekhez, a Montague családról nem sok mindent tudunk meg, a Capuletről is csak annyit, hogy ne kedveljük meg túlságosan a szülőket. A két fiatal színész remek választás volt az ifjú szerelmesek eljátszására, de a legjobb karaktert, Tybaltot az akkor még ismeretlen Michael York kapta meg, akiből a későbbiekben az 1970-es évek egyik nemzetközi sztárja lett, számos világsikerű produkcióban kapott fontos szerepeket. 

A Rómeo és Júlia azon művek közé tartozik, melyet talán csak egy bizonyos életkor után kezd el igazán értékelni az ember, addig valószínűleg ugyanolyan porosnak és unalmasnak fogja tartani, mint jómagam is korábban, de ha megérett rá, nagyon rá fog tudni csodálkozni erre a csodálatos történetre. Ugyanez igaz kicsiben Zeffirelli filmjére is, aminek az első fele csendesen csordogál, de azután valahogy mégis magával ragad és a végére úgy érzi magát az ember, hogy ez bizony jó mulatság volt. Nino Rota magával ragadó zenéje pedig csak a hab a tortán.

https://videa.hu/videok/film-animacio/romeo-es-julia-1968-franco-zeffirelli-QTsb2724R8SMvdoF

Ítélet: 10/8