Magyarország (MAFILM), 111 perc, ff, háborús vígjáték

A Filmről

Molnár I. Ferenc tizedes (Sinkovits Imre) a II. világháború végnapjaiban, négy évnyi frontszolgálat után úgy dönt, hogy neki elég volt a háborúból és meglép a zászlóalj zsoldjával. Hamarosan rátalál egy elhagyott kastélyra, és az oda betévedő szökevényekből hamar csapatot verbuvál maga köré. Igencsak vegyes társaság gyűlik össze, többek között egy dzsentri katonatiszt (Darvas Iván), egy szökevény kommunista (Pálos György), a kastély gazdájának inasa (Major Tamás) vagy éppen egy sebesült orosz katona (Cs. Németh Lajos). Mindent megtesznek, hogy túléljék a háborút, amihez ha kell, nyilas honvédeknek, ha kell, oroszbarát kommunistáknak álcázzák magukat. 

Az oroszok már a spájzban vannak

A hatvanas években, ha háborús filmre ült be a magyar néző, biztos lehetett benne, hogy a szovjetek hősiességéről fog látni egy unalmas, patetikus tanmesét. Kevesen tudják, de eredetileg A tizedes meg a többiek is ugyanolyan sótlan partizánfilm lett volna, mint amiket kiparodizál. Végül azonban a stúdióvezető Herskó János indítványára és Szász Péter újraírt szkriptje nyomán faragtak vígjátékot belőle. Ez a műfaj jobban kézre állt a filmet rendező Keleti Mártonnak is, aki eredetileg vígjátékrendezőként kezdte a pályafutását, de a legkeményebb kommunista diktatúrában is forgatott propagandafilmeket. Igaz, hogy a filmben nyoma sincs már a hatvanas évek újhullámos újításainak, netán történelmi számvetésnek, de talán éppen ugyanennyit ér, ha egy film maradéktalanul szórakoztató és tökéletesen kikapcsol a jelenből.

Grisa! Azt a jó moszkvai nénikédet!

A tizedes meg a többiek szakított a hamis partizánromantikával és az átlagembert küldte a második világháború frontvonalába. Pontosabban azt a figurát, akivel a magyarok a legjobban tudtak azonosulni: az ügyeskedő, jég hátán is megélő kisemberét, akit Sinkovits Imre parádés alakítása tett halhatatlanná. Keleti Márton ragyogó érzékkel tapintott rá a magyar „néplélek” egy meghatározó vonására. Molnár tizedes az örök túlélő magyar kisember megfelelője, aki minden rá mért csapással szemben végtelenül kiszolgáltatott, mégis valahogyan kicselezi a sorsot, kikecmereg a slamasztikából. A dörzsölt tizedes nem megnyerni, csak túlélni akarja a háborút. Nem hisz az ideológiákban, így hol az oroszokhoz, hol a nyilasokhoz idomul. A túlélésre berendezkedett nemzet népmesei hőse, akinek a feje felett folyamatosan változnak a rezsimek, de a ravaszságával minden nehézséget legyűr.  

 Ez Magyarország! Átöltözünk, mindig csak átöltözünk! Hát meddig lehet ezt bírni köpönyeggel, önérzettel!

A tizedes meg a többiek 1965-ben készült, ezért történelmi hűséget nemigen várhatunk el tőle: a szocializmus erősen rányomta bélyegét a filmre, a politikai tanulságnak egyértelműen le kellett jönnie a nézők számára. Ennek megfelelően a németek legtöbbször a bohócok szerepét töltik be és nevetségesen viselkednek, a nyilasok elvetemültek és érzéketlenek, a szovjetek pedig megbízható, egyenes emberek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem kapunk egy nagyon is árulkodó történelmi tablót. Egyrészt a fenti sematikusan vázolt jellemek egy pillanatig sem vehetők komolyan, mindenben ott bújik a finom irónia. Másrészt pedig jól érezhető azért a „kötelező” propaganda íz, ami nélkül aligha készülhetett volna el a film.

Ital van a házban? – Van, uram. Mária Terézia Brandy, Zwack Unicum, Black And White, Courvoisier, Scotch, Altvater Gessler… – Pálinkaféle nincs? – Ez mind az, uram!

De mi lehetett a film hatalmas sikerének a titka? A tizedes meg a többiek a hatvanas évek közepén készült, amikor az allegorikus, modernista művészfilmek fémjelezték a magyar filmgyártást. Ebbe a nyelvújító közegbe robbant be ez a tiszteletlen vígjáték, amely elsöprő sikert aratott. Az 1965-ös év kirobbanó kasszasikerét bemutatása idején milliók látták (a Szikra Mozi pl. egy teljes éven keresztül játszotta, ami ma már elképzelhetetlen) és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Keleti Márton alkotása elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját, 1968-ban a Magyar Filmművészek Szövetsége beválasztotta a tizenkét legjobb magyar film közé (Budapesti 12), 2012-ben pedig bekerült a MMA tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé is. Ez azonban mind semmi, ahhoz képest hogy a filmben elhangzó szállóigévé vált mondatok és szófordulatok örökre beépültek a köznyelvbe és azok is idézik, akik még nem látták a filmet.

Érdekességek

- A filmbéli kastély a tóalmási Andrássy-kastély, és a külső jeleneteket valóban ott rögzítették, azonban a kastélybelső-jelenetek egytől egyig műtermi felvételek voltak, és a korabeli Mafilm-stúdiókban készültek.

- 1990 után tervbe volt véve egy el nem készült folytatás, mely 1945-től 1990-ig folytatta volna a tizedes élettörténetét.

- Sinkovits Imre említette, hogy 1944-ben 16 éves fiatalként Molnár tizedeséihez hasonló trükköket kellett bevetnie a túlélésért és szabadságért, ezért a figurával könnyen tudott azonosulni. 

- A romos háznak, amiből Sinkovits Imre és Pálos György a fehér zászlót lengeti az oroszok felé, egy darabja ma is megtalálható a Budaörs és Budakeszi között lévő Szekrényes-sziklánál.

- 2001-ben egy amatőr filmes társulat elkészítette a film sci-fi változatát a Klingonok már a spájzban vannak címmel, ahol a szereplőket a Star Trek figuráiról mintázták.

Vélemény

Vannak filmek, melyek megjelenésük idején annyira népszerűek, hogy lassanként sokat idézett legendákká válnak, és a címük jó eséllyel még azoknak a későbbi generációknak is ismerős lesz, akiknek az életéből a film talán már kimaradt. Ezeknek a magyar filmgyártás őskorában készült klasszikusoknak legnagyobb része - még ha értékes filmalkotások is - már nem igazán tud elérni a mai fiatal generációhoz, főképp lassú tempójuk vagy ódivatú fogalmazásmódjuk miatt. A tizedes meg a többiek azonban szerencsére egy ellenpéldát képvisel: történelmünk egyik legfurcsább, legvisszásabb korszakában játszódó csavaros története, szellemes párbeszédei, kiváló színészeink által megformált, remekül eltalált szereplői tökéletesen kiállták az idő próbáját. Fentieket alátámasztandó jómagam is számtalan alkalommal láttam zsenge ifjúkoromban és sosem éreztem azt, hogy elavult vagy éppen ódivatú lenne. Mindig kockázatos dolog érettebb fejjel újranézni ezeket a nagy fiatalkori kedvenceket, de szerencsére a tizedesben és társaiban sosem kellett csalódnom, és ezúttal is minőségi szórakoztatást nyújtottak.  

- Százados úr! Rendkívüli futár szolgálat
- Nyilas vagy, mi?
- Jelentem, a nyilasok le vannak tojva.
- Adnék én nekik, csak ne lennének itt a nácik, a NÁCIK!
- Azok is le vannak tojva, százados úr, csak mi nem!
- Tévedsz fiam, mi vagyunk a legcsúnyábban letojva.

A Tizedes meg a többiek a komédia jellege ellenére annál sokkal mélyebb alkotás, melyben sok apróság áll össze egy képpé, a vidám és felhőtlen szórakozás mellett pedig megbújik benne a keserű valóság és a háború szörnyűségei is. Minden történelmi mondanivalója és érdekessége ellenére azonban elsősorban egy szórakoztató alkotás és a legnagyobb erénye is pontosan az, hogy az elejétől a végéig élvezem. Igen, vannak benne túljátszott jelenetek vagy éppen együgyű poénok, de ki nem tojja le, ha cserébe végig szórakozom az egészet és közben minden másról megfelejtkezem. Ez így volt már akkor is, amikor legelőször láttam a filmet és így van most is, amikor sokadik alkalommal nézem.

– Ebben a házban nem így szokás viselkedni!

– Nem mutatnád meg, hogy hogy szokás?

– Ahhoz évekre lenne szükség. Önnél, mint látom, uram, hiányzik az alapozás.

Mindez legfőképpen a színészgárdának köszönhető: Sinkovits Imre, Darvas Iván, Major Tamás, Márkus László és a többiek egyaránt felejthetetlen alakításokat nyújtanak. A film érdekessége, hogy nem csak a főszerepekben találkozhatunk ismert színészekkel, hanem még a nyúlfarknyi szerepben feltűnő mellékszereplők (pl. Gobbi Hilda, Agárdy Gábor, Fülöp Zsigmond) is a korszak neves művészei. A személyes kedvencem egyértelműen Sinkovits Imre, aki örökre beírta magát ezzel a szerepével (is) a magyar filmtörténelembe, de felejthetetlen Major Tamás alakítása is Albertként (vagy Kovács Dezsőként), míg Márkus László utánozhatatlan Obersturmführer. Mára már kissé modorosnak hathat az előadásuk, de még így is élvezhető, amint megelevenednek az idézhető, szállóigeként terjedő mondatok.

Drága jó édesanyátok szomorú szemű úristenit! Hova indultatok ebben az egészségtelen időben?

A tizedes meg a többiek hősei kisemberek, akiket egyetlen közös cél vezérel: mindegy milyen áron, de túlélni a háborút, s talán pont ezért válhatott a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb filmjévé. Ugyanis ez a minden áron túlélni igyekvő átlagember a teljes magyar népet testesíti meg és utal egyben Magyarország és a magyar nemzet történetére is. A film további erénye, hogy mindkét oldalt, a jobbot és a balt egyformán kifigurázza. Egyiket az öngyilkos hajlamú, önsajnáló tiszttel, a másikat az önsorsrontásig naiv kommunistával, aki teljesen el van tájolva afelől, hogyan mennek a dolgok a világban, de megjelenik a filmben a régi rendszer képviselője is, a komornyik személyében.

Várjatok, fiúk! Itt hagynátok az eszeteket?

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy A tizedes meg a többiek minden idők egyik legjobb magyar filmje. Egy örök érvényű és kortalan filmklasszikus, melynek műfaja egyszerre dráma és bohózat, telis-tele groteszk iróniával és rengeteg cinizmussal. Nem véletlenül aratott a maga korában osztatlan sikert és vált generációk kedvencévé. Kevés olyan film van ugyanis, amit egyaránt elismernek a korabeli és a kortárs kritikusok, miközben a hatvan évvel ezelőtti és a mai közönség egyaránt rajong érte és nem utolsósorban telis-tele van a mai napig is idézett mondatokkal 

https://vimeo.com/groups/641529/videos/244172172

Ítélet: 10/10