Nagy-Britannia (Eon Productions), 112 perc, Technicolor, akciófilm

Rendező: Guy Hamilton

A Filmről

James Bond az őfelsége titkosszolgálatában eltöltött évtizedek alatt számos hullámhegyen és völgyön ment keresztül, nemcsak a minőséget, hanem a népszerűséget tekintve is. Azonban a legsikeresebb korszakát kétségkívül a kezdetekkor, az 1960-as években tudhatta magáénak, aminek legnagyobb ékköve a Bond-sorozat harmadik darabja, a Goldfinger volt, amely az előző két alkotás után nemcsak megteremtette, hanem több évtizedre be is betonozta a sorozat védjegyeit, és nem mellesleg az elkötelezett rajongók egybehangzó véleménye szerint minden idők legjobb Bond-filmje. 

James Bond (Sean Connery) ezúttal nem valami ellenséges szervezettel, hanem egy befolyásos csempésszel kerül szembe, és a feladata, hogy meghiúsítsa Auric Goldfinger (Gert Fröbe) tervét, aki a Fort Knox aranykészletét akarja megfertőzni, ami emiatt használhatatlanná válik, így az ő saját felhalmozott aranykészlete sokszorosára értékelődne fel. A jól megszokott történet szerint persze kedvenc titkos ügynökünknek előbb keresztül-kasul be kell utaznia a Földet és rengeteg csinos nő ágyában kell megfordulnia, hogy végül a legutolsó pillanatban megmenthesse a világot.

A Goldfinger egyebek mellett azért is válhatott az egyik legközkedveltebb darabbá, mert itt jelentek meg azok az alapkövek – mint a tényleges eseményeket megelőző kis betétek; a főcím előtti, a cselekménytől jobbára független kis akciószekvencia vagy maga a betétdal – amelyek a későbbiekben számos hagyományt teremtettek. Rögtön kezdjük is a dalbetéttel, melynek során Shirley Bassey elénekli John Barry lenyűgöző dalát, ami a teljes sorozat egyik legjobban sikerült betétdalává is vált.

A Goldfinger volt az első film, melyben a jól ismert kütyük először váltak a történet szerves részévé, és itt találkozhattunk először Bond később kultikussá vált autójával, az Aston Martin DB5-tel is. A film abban a tekintetben is eltér az elődöktől, hogy ez volt az első film, amelybe elég humort is csempésztek a készítők, így sikerült elérni, hogy a film nem akarja túl komolyan venni magát. A korábbi művek meglehetősen brutális szellemessége már a főcím előtti képsorokban megdől: James Bond a fején egy műsirállyal jelenik meg, majd leveszi búvárruháját, ami alatt tökéletes szmokingot visel és egy fürdőkádba dobott hősugárzó segítségével rögtön meg is szabadul egy rosszfiútól.

Auric Goldfinger talán visszafogottabb gonosztevő, mint a többiek, de a néma, kalapját dobáló segédje, Oddjob (Harold Sakata) minden bizonnyal az egyik legemlékezetesebb gonosztevő. Még ma, közel 60 évvel a bemutató után is akadnak olyan jelenetek, melyeket szabadosnak érezhetünk, ami a meztelenséget és a szenvedélytől fűtött párbeszédeket illeti a 007-es és Pussy Galore (Honor Blackman) között. Utóbbi egyébként egyike annak a néhány Bond-lánynak, akiknek a karaktere rendesen ki van dolgozva és némi intelligenciáról is tanúbizonyságot tesznek.

A nézőket persze leginkább James Bond személye vonzotta a mozikba, Sean Connery pedig tökéletesen meggyőző volt a 007-es szerepében. A karaktere a harmadik részre már teljesen kiforrott, jól kombinálja a tipikus angol úriember és a profi, de néhol humoros titkosügynököt. A film számos bevételi rekordot megdöntött, mellyel egy időre még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a gyártási költségeit legrövidebb idő alatt visszahozó film.

Érdekességek

- Goldfinger ihletője az a Goldfinger Ernő volt, aki Budapesten született, és Angliában lett híres modernista, brutalista stílusú építész. Ian Fleming valamiért ellenszenvvel viseltetett iránta, így felhasználta vezetéknevét egyik könyvében. A valódi Goldfinger erre válaszul perrel fenyegetőzött, de a hírek szerint a kiadónak végül sikerült egyességre jutnia vele.

- A producerek egy ideig Orson Welles-t akarták Goldfinger szerepére szerződtetni, ám a színész-rendezőnek túl magas lett volna a bére, így elesett a lehetőségtől.

- Bár a jelenetek jó része az USA-ban játszódik, Sean Connery be sem tette a lábát az Egyesült Államok területére a forgatás alatt. Valójában minden jelenetet a London melletti Pinewood stúdióban vettek fel.

- A Goldfinger volt az első film a James Bond-franchise történetében, mely Oscar-díjat nyert (a Legjobb hangeffekt kategóriában).

- Bár a történet szerint Pussy Galore Repülő Cirkusza kizárólag nőkből állt, a film repülős jeleneteihez tapasztalt pilótákat kellett szerződtetni; ők viszont mind férfiak voltak.

- A forgó rendszámtábla ötlete Guy Hamilton rendezőtől származott, és egy parkolási büntetőcédula ihlette, amelyet a rendező a forgatási előkészületek alatt kapott.

- Miközben Shirley Bassey felénekelte a főcímdalt, egy képernyőn nézte a film elejét, hogy tudja, mikor kell belépnie. Amikor a dal végéhez ért, a nevek még mindig peregtek, úgyhogy ki kellett tartania az utolsó hangot addig, amíg kis híján elájult. 

- Gert Fröbe ügynöke ugyan azt állította, hogy a színész kiválóan beszél angolul, az első forgatási napon azonban rögtön kiderült, hogy ez nem igaz, így egy Michael Collins nevű színész szinkronizálta a jeleneteit.

- A film elkészülte után Ken Adam díszlettervező, aki Fort Knox kincstárát tervezte a film számára, levelet kapott a kincstár vezetőjétől, aki gratulált neki, de tudatta vele azt is, hogy a valódi páncélterem egészen másképp néz ki.

Vélemény

Egyetlen percig sem volt kérdés, hogy a James Bond-sorozat mindenképpen képviselve lesz a listán, és affelől sem volt kétség, hogy melyik rész lesz az, amelyik felkerül a listára. A Goldfingert mind a legtöbb kritikus, mind a legtöbb keményvonalas James-Bond rajongó egyaránt minden idők legjobb 007-es filmjének tart. Nekem, személy szerint nem a kedvencem, de hogy a legjobbak között található, az vitathatatlan. Ennek pedig két egyértelmű bizonyítéka van. Az egyik Sean Connery személye, aki nálam az igazi James Bondot jelenti, a többiek hozzá képest csak halványabb újragyártott másolatok. A másik indok pedig az a már fentiekben is megénekelt tény, hogy ebben a filmben jelentek meg legelőször mindazok a mára már nélkülözhetetlen elemek, ami nélkül elképzelhetetlen lenne bármilyen valamirevaló James Bond-film.

Na jó, az is igaz, hogy a 60-as és 70-es évekbeli Bond-filmeket a helyén kell kezelni, vagy legalábbis figyelembe kell venni a korszakra jellemző stílust. A film ugyan tele van emlékezetes jelenetekkel, ezek nagy része azonban mai szemmel nézve már kissé megmosolyogtató. A lézerbemutató (melynek végén a 007-es természetesen megint megmenekül a halál torkából), Fort Knox ostroma, vagy a svájci hegyekben zajló autósüldözés egyaránt emlékezetesek, de legmaradandóbb jelenetek egyike az arannyal bekent hölgyemény. Ha Goldfinger meg akar ölni egy lányt, akkor az egész testét befújja arannyal, hogy ún. bőrfulladásban haljon meg. Az senkit se zavarjon, hogy a filmben említett bőrlégzés nem létezik, a jelenet még a nyilvánvaló röhejessége ellenére is jól sikerült. De az alkotók legnagyobb gegje, amikor az időzített bombához hozzábilincselt brit szuperkém egészen véletlenül pontosan 0:07-nél állítja le a számlálót.

A filmben nincsenek túlgondolt összeesküvések, bonyolult akciók és nyálas szerelmi szálak, főhősünk eleganciáját pedig csak növeli a humor, amellyel hozzááll a történésekhez. A Goldfinger tulajdonképpen minden téren megtalálja ezt a megfelelő mértéket, és sem a kütyük, sem a nők vagy bármelyik másik Bond-elem nem uralja a filmet, hanem sikerült ezeket egészségesen vegyíteni egymással.

A Goldfinger legnagyobb pozitívuma, miszerint minden téren kötelezően követendő példa a későbbi Bond-filmek rendezőinek, egyben borzasztó nagy hátrány is. Olyan magasra tette ugyanis azt a bizonyos lécet, amit már a későbbi alkotások ritkán voltak képesek megugrani, így egy-két kivételtől eltekintve inkább csak visszafelé fejlődött a széria. Mindezektől függetlenül, ha valaki bármilyen furcsa oknál fogva nem látott még egyetlen James Bond-filmet sem, annak jó választás lehet a Goldfinger, mert minden olyan elemet tartalmaz, ami miatt a közkedvelt 007-esünk azzá válhatott, ami az összes későbbi alkotás alfáját és omegáját jelentette.

https://onvideo.hu/video/147305930/goldfinger-online-teljes-film-1964/

Ítélet: 10/8