A filmes kalandozásom során 1962-höz érve nem mehettem el egyetlen szó nélkül amellett, hogy ugyanabban az évben (1962. október 5-én) mutatták be a mozikban a legelső James Bond-filmet, ami a Dr. No címet viselte és amely ezután évtizedekre meghatározta az angolszász akciófilmes divatot, örökre bebetonozva a mozgóképkultúrába a lőfegyverrel igazságot osztó, magányos hőst. Ezt követően nem kevesebb, mint 24 további film is készült (ha csak a hivatalosokat számítjuk) a királynő leghíresebb titkos ügynökének kalandjairól. Ezek alapján próbáltam összeszedni pár fontos (vagy kevésbé fontos) információt a 007-es ügynökről, egy kis toplistával is kiegészítve.

James Bond, más néven a 007-es ügynök egy kitalált brit kém, akinek a figuráját Ian Fleming író alkotta meg 1953-ban, míg hőse nevét egy philadelphiai ornitológustól kölcsönözte, akivel Jamaicán találkozott. Fleming életében összesen 12 Bond-regényt és két novellagyűjteményt írt és minden regényből valamilyen formában film készült. A történet azonban nem zárulhatott le az író 1964-ben bekövetkezett halálával, így más írók folytatták a sorozatot.

A filmvilág azonban csupán 1962-ben csapott le a Bond-regényekre, ami persze nem jelenti azt, hogy korábban ne lettek volna ilyen jellegű próbálkozások. 1961-ben aztán színre lépett az Albert R. Broccoli és Harry Saltzman által alapított, londoni székhelyű és a Pinewood Stúdiókban működő Eon Film Productions ("Everything Or Nothing"). Az EON Productions 25 filmet gyártott vele, valamint készült két függetlenül forgatott film, továbbá egy tévéfilm is Fleming első regénye alapján. A filmek jellegzetes nyitánya az ellenség pisztolycsövének perspektívája (Gun Barrel): feltűnik egy fehér kör, ami egy Bondot célba vevő, huzagolt fegyvercső, de ő hirtelen szembefordul, lő és a képet elárasztja a lefolyó vér. Ezeket Maurice Binder látványtervező találta ki, amik idővel szintén a sorozat védjegyeivé váltak és ma már elképzelhetetlen e nélkül a sorozat. 

Az elmúlt hatvan év során hat színész is belebújt a 007-es ügynök bőrébe, így mindig a kor aktuális férfiideálja vezette a vásznon az Aston Martinokat és vitte ágyba az évtized legdögösebb szexszimbólumait. Bár az idők során amerikai színészek is szóba kerültek James Bond szerepére, egyiküknek sem sikerült eljátszania, így mostanra „hagyománnyá” vált, hogy Bondot csak a brit korona országaiból származó színész játszhatja el. 

Az első Bond-epizód, a Dr. No szereplőválogatásakor Broccoli, Saltzman és maga az író, Fleming versenyt szervezett annak érdekében, hogy megtalálják a szuperkém ideális emberi megfelelőjét, végül egy akkoriban még jelentéktelennek számító, korábban úszómesterként és koporsófényezőként dolgozó színész, Sean Connery lett a befutó. Ő pedig kapva kapott az alkalmon, és ezzel elindult a pályán, amely nyílegyenesen az A+ kategóriás sztárstátuszhoz vezetett. A skót származású színész összesen hat alkalommal bújt őfelsége titkosügynökének a bőrébe (1962 és 1971 között). 

Ő volt az, aki megalapozta James Bond karcos-édes személyiségét a filmvásznon, nélküle sem a figura, sem a széria nem lenne az, ami. Amikor a Dr. No-ban először mutatkozik be a kamerába, hanyag eleganciával rágyújtva a cigarettájára, miközben felcsendül Monty Norman kultikus főtémája, az vitathatatlanul filmtörténeti mérföldkő.

Őt követte a viszonylag ismeretlen George Lazenby, de ő mindösszesen egyetlen alkalommal bújhatott bele a 007-es ügynök bőrébe. Ő volt mindegyik közül a legemberibb és ki is lépett kicsit a nőfalói státuszból, még feleségül is vett egy nőt. Azonban se a kritikusok, se a közönség tetszését nem nyerte el, nem véletlen, hogy mindössze egyetlen film után megköszönték a munkáját.

Ezután a producerek választása az akkor 25 éves Roger Moore-ra esett, aki annyi előnnyel indult vetélytársaival szemben, hogy már volt filmes titkosszolgálati tapasztalata: Simon Templart, az úri betörőt alakította Az Angyal című tévéfilmsorozatban. Roger Moore végül hét alkalommal játszotta el Bond szerepét, aki kellő eleganciával, humorral és könnyedséggel töltötte meg a Connery által  korábban megformált Bond nyers és agresszív karakterét. Ugyanez okozta azonban sokak számára a problémát is. Sokszor már-már paródiába hajló kalandok és fárasztó humor jellemezte, valamint talán túl későn, 58 évesen hagyta ott a szériát. (Ugyanakkor Fleming szerint Moore állt küllemében a legközelebb ahhoz, ahogy  eredetileg Bondot elképzelte.)

Miután Roger Moore kiöregedett a szerepből, a korábban még túl fiatalnak bizonyuló Timothy Daltonnak is eljött az ideje. Pedig nem sokon múlott, hogy már ekkor is Pierce Brosnané legyen a szerep, de mivel akkor még ír kollégáját kötötte a Remington Steele-sorozathoz a szerződése, így Daltoné lehetett a már régóta rá váró szerep. Ennek ellenére mindössze két, igencsak felemás kaland adatott meg számára. Ő volt mindegyik Bond közül a legkeményebb és legbrutálisabb, de ez az irányzat nem igazán jött be a közönségnek.

A producerek ekkor ismét felkeresték Pierce Brosnant, aki ezúttal már igent mondott. Ar ír színész összesen négy Bond-epizódban játszott, ugyanakkor a negyedik epizód (Halj meg máskor, 2002) forgatása környékén ő is betöltötte az ötvenedik életévét, és nem akart Moore csapdájába esni, így bölcsen visszalépett a további kalandoktól. Brosnan azért volt meghatározó, mert sikeresen bebizonyította, hogy ennek a szexista macho őskövületnek, a hidegháború maradványának, a kisfiús sármjával nagyon is van keresni valója egy teljesen megváltozott, átrendeződött világrendben és a szórakoztató stúdiófilmek között egyaránt.

Legvégül pedig elérkeztünk Daniel Craighez, akit talán a legnagyobb ellenszenvvel fogadtak a rajongók. Sokak véleménye ugyanis az volt, hogy nem tudja majd felvenni a versenyt magas, szép, elegáns és csábos mosolyú elődeivel. Ő azonban a legtöbb kétkedőt - nézőt és kritikust egyaránt - meggyőzte. Craig barázdált arcának pedig elhisszük a kíméletlen gyilkost, a sebzett szívű hősszerelmest és a kimért úriembert egyaránt, akiben a felszín alatt iszonyatos érzelmi viharok dúlnak. 

Hogy ki volt közülük a legjobb vagy a leghatásosabb James Bond, ez mindig is vita tárgyát képezte és fogja a jövőben is. Mindenesetre számomra mindig is a legelső 007-es ügynök, Sean Connery lesz minden idők legjobbja.

A Bond-filmek dramaturgiája szinte szóról szóra ugyanaz az 1962-es Dr. No óta, ami persze nem jelenti azt, hogy aki egy filmet látott, ismeri az összeset. A recept ugyan mindig ugyanaz, a főhős, a hősnő, a főgonosz, a kütyük és az autók viszont mindig az aktuális divat szerint változnak, ezért is imádják a nézők még ma is a 007-est. A James Bond-széria a világ második legnagyobb bevételű filmes sorozatának számít. Az elmúlt hatvan évben összesen több mint hat milliárd dollárt hozott a konyhára. (Az első helyen egyébként nem meglepő módon a Harry Potter-sorozat áll).

Ennyit most így elsőre, de természetesen az írás folytatódik, és egyebek mellett szó lesz a 007-es legnagyobb ellenlábasairól, a filmzenékről, a különböző autókról és nem mehetünk el a Bond-lányok mellett sem, nem beszélve arról, hogy megpróbálom összeszedni melyik is volt minden idők legjobb Bond-filmje.