Japán (Toho), 110 perc, ff, szamurájfilm

Rendező: Kuroszava Akira

A Filmről

A XIX. század derekán, a feudális Edo-korszak végnapjaiban Szandzsuró a gazdátlan szamuráj / rónin (Mifune Tosiro) magányos harcosként járja a vidéket, mígnem útja egy poros kis faluba vezet, ahol két tehetősebb kereskedő harcol a hatalomért, banditák tucatjait felbérelve. Mindkettőjük szívesen felbérelné a szamurájt, de ő inkább kihasználja a lehetőséget és előbb a selyemkereskedő által támogatott Szeibei (Kavazu Szeizaburo) testőréül szegődik, de miután meghallja hogy fizetség helyett inkább megölnék, átvonul a szakékereskedő által támogatott Usitorához (Sazanka Kjü). Eközben megérkezik Usitora testvére (Nakadai Tacuja) a faluba, aki rájön a szamuráj kettős játékára.

A testőr nagyban építkezik a hard-boiled krimi atyjának, Dashiell Hammett munkásságából, elsősorban a szerző első regényének, a Véres aratás-nak az alaphelyzetét veszi kölcsön (noha Kuroszava saját bevallása szerint az ihletet egy későbbi regénye, Az üvegkulcs adta).A film azonban jóval több Hammett szellemi örökségénél: nem csupán egyéni, a film noirra cseppet sem emlékeztető stílusa miatt, henem mert fontos hatása volt mind a japán szamurájfilmekre, mind az amerikai westernekre. 

A testőr egy szamurájkörnyezetbe, konkrétan az 1860-as évek Japánjába ültetett western-gengszterfilm elegy, Kuroszava pályájának egyik legegyszerűbb, legtisztábban zsáneres darabja. Akciófilmként is élvezhető történelmi drámája sok elemet vett át a klasszikus westernből, de mindezt kegyetlenséggel, pesszimizmussal és erkölcsileg ambivalens szereplőkkel egészítette ki. Egyúttal egyfajta hattyúdal is a szamuráj-létforma és kódex felé. Ezek a középkori harcosok épp a modern harcászati eszközök bejövetelével indultak végérvényesen a hanyatlás felé. A testőrben pedig minden a régi és az új szembenállásáról szól. Az 1860-as években éppúgy a változás szelei fújtak Japánban, mint 100 évvel később, és az egymással harcoló bandák ennek a változásnak a visszásságait képviselik. Ráadásul megjelenik a lőfegyver is, ami szintén a szamurájok korának, és ezzel a becsület végét jelképezi.

Kuroszava mégis hagyja győzni a múltat: a lőfegyver most először nem képes elvenni a rónin életét, aki végül eltakarítja az útból a korrupcióért és a gonoszságért felelős kereskedőket és gengsztereket. Így végül felülkerekednek a nyomasztó túlerővel szembenálló régi értékek, Szandzsuró pedig, miután megmentette a várost, elsétál a semmibe, ahonnan jött. Kuroszava pedig ezzel együtt megteremt egy mitikus hőst. Már az első jelenetben látszik, hogy hősünk nem a megszokott szamuráj: folyton vakarózik, rongyos-koszos, és egy fogpiszkáló lóg ki a szájából. Mifune egy személyben az összes koszos vadnyugati és modern nagyvárosi antihős elsőszámú előképe.

Kuroszava filmjéből csak úgy árad a fekete humor, legyen szó konkrét jelenetekről, a kabuki színházat idéző torz arcokról vagy a játékos zenehasználatról. Már a film kezdőképe sem mindennapi egy kutya szalad emberi kézzel a szájában. Ez a kép a következő évtizedekben, ilyen-olyan formában számtalan horrorban visszaköszön majd. A bizarr jelenet, amellett, hogy előrevetíti a későbbi vérre menő ütközeteket, és egyértelmű jele a hely totális embertelenségének, Mifune játékának és Maszaru Szato zenéjének köszönhetően inkább komikus, mint rémisztő.

Sergio Leone csak két évvel később, a római premier idején látta a filmet, mindenesetre olyannyira megtetszhetett neki, hogy 1964-ben effektíve remake-et készített neki. Ez volt az Egy maréknyi dollárért (A Fistful of Dollars), ami nemcsak Clint Eastwood színészi karrierjét indította be, hanem a spagetti-western virágkorát is elhozta, és világszerte népszerűvé tette a műfajt. Az olasz rendező azonban nemhogy nem kért engedélyt senkitől, de még a stáblistán sem jelezte, hogy a vadnyugaton játszódó filmje Kuroszavának a szamurájmoziján alapulna. A Toho stúdió vezetői beperelték Leone-ékat, akik a westernjük világszintű bevételének 15%-át kellett kifizessék a japánoknak (és további százezer dollárt). Azért készült a filmnek egy hivatalos, rendes amerikai remake-je is, ahol már feltüntették az „adaptált” alapanyagot. Ez a Walter Hill-féle Az utolsó emberig (Last Man Standing) 1996-ból, Bruce Willisszel a főszerepben.

Érdekességek

- Maszaru Szató zeneszerző egy hetet kapott, hogy megkomponálja a film zenéjét és instrukció gyanánt csak annyit kapott a rendezőtől, hogy ne legyen olyan korhű, mint a többi szamurájos jidai-geki zenéje. Maszaru végül bevallottan amerikai zenét írt, ami olyannyira jól sikerült, hogy a kilencvenes években az írországi tévékben ez ment a Murphy's Stout nevű sör reklámjai alatt. 

- Icsiró Minava hangmérnök azt a feladatot kapta Kuroszavától, hogy rukkoljon elő valami hihető effektussal, amikor valakibe belevágnak egy katanával. A hangstáb próbálkozott marhával és disznóval is, de egyik sem volt az igazi. Végül beleszúrtak két fapálcikát egy nyers csirkébe, és azt kaszabolták szanaszét egy karddal.

- A filmben szálló irgalmatlan mennyiségű port importálni kellett. Teherautószámra hordták be a forgatási helyszínre, aztán amikor beindultak a szélgépek, a színészek alig tudták nyitva tartani a szemeiket. Nakadai Tacuja például három napig dolgozott haláltusáján és a portól meg a művértől kiütést kapott.

- A rendező különös instrukciókat adott a főhősnek, illetve a főgonosznak: Szandzsuro karaktere legyen olyan, mint egy farkas vagy egy kutya, Unoszuke pedig olyan, mint egy kígyó. Mifune Tosiró így találta ki a karaktere jellegzetes vállrángását, ami arra hasonlít, amikor egy kutya legyeket vagy bolhákat hesseget el magáról.

Vélemény

Kuroszava Akira mintegy 60 éves filmes pályafutása hatalmas életmű, amelyből talán a legismertebbek a szamurájos filmjei, azok közül is leginkább A hét szamuráj. Ám legalább ugyanannyira fontos a mester életművében a jelenlegi cikkem alanya, A testőr. Nem véletlen, hogy a spagettiwesternek királya, Sergio Leone ezt a filmet dolgozta át az Egy maréknyi dollárértban (még ha le is tagadta azt). A japán mester bevallottan imádta a western műfaját, ahogy azt sem rejtette véka alá, hogy filmjeinek sztoriját, karaktereit és szellemiségét is pontosan ez a zsáner ihlette meg: ahogy A hét szamuráj esetében John Ford alkotásaiból vett kölcsön ötleteket, úgy A testőr esetében is letagadhatatlan az erős inspiráció. Az már egy további érdekesség, hogy az amerikaiak végül mindkét filmből elkészítették a westernváltozatot.

Nekem személy szerint mind a két film egyaránt tetszett, pedig jellegükben jelentősen eltérnek. A hét szamuráj önzetlenül, mindenféle feltétel nélkül segíteni akaró, akár még életük árán is elkeseredetten harcoló kardforgatóival ellentétben Szandzsuro már jóval árnyaltabb jellem. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Mifune Tosiró ismét bebizonyítja, hogy mennyire zseniális színész és mennyire menő a szerepében, minden egyes gesztusa, minden egyes mondata a későbbi menő western- és akcióhősök előfutára. Ahogy Kuroszava vegyíti az erőszakos és véres párbajokat (ami ebben az időszakban enyhén szólva is szokatlan volt) a fanyar feketehumorral, az szintén olyan húzás, amely akkoriban egyáltalán nem volt jellemző a japán filmművészetre, és ami éppen emiatt hozta el a forradalmat – A testőr után már a legtöbb szamurájfilm ebben a szellemben készült és Tarantino is sokat ellesett a direktortól, amikor a Kill Bill-t készítette.

A testőr esetében jobbnak is tartom az eredeti művet, mint az (egyébként szintén jól sikerült) átdolgozott változatot, addig A hét mesterlövész nálam mindig is az egyik kedvenc lesz, és jobbnak tartom, annak ellenére is, hogy általában a remake-ek ellen vagyok.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Yojimbo sokak számára már kissé megkopottnak tűnhet, ám mintegy fél évszázadra visszatekintve is örök érvényű alkotás, annak ellenére is, hogy talán nem olyan elismert, mint A hét szamuráj. Számos alkotó lelt inspirációt benne és Mifune Tosiró ismét megmutatta benne, hogy milyen zseniális színész. Mindezek miatt és természetesen filmművészeti jelentősége kapcsán is mind a western, mind az "eastern" rajongóknak egyaránt kitűnő választás, de szerintem mások sem fognak csalódni.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-testor-1961feliratos-kurosawa-mq8Ahfjk4LmQdhtf

És hogy kinek volt igaza? Sergio Leone ugyan tagadta, hogy Kuroszava alkotásáról koppintotta volna a saját filmjét, az alábbi kis videoban összehasonlították a két film néhány fontosabb jelenetét. Ezután mindenki maga döntse el, mennyiben utánozta le az olasz rendező japán kollégáját.

https://vimeo.com/153733774

Ítélet: 10/8