USA (Bryna, Universal), 197 perc, Technicolor, történelmi dráma

Rendező: Stanley Kubrick

Producer: Edward Lewis, Kirk Douglas

Operatőr: Russell Metty

Forgatókönyv: Dalton Trumbo, Howard Fast regénye alapján

Zene: Alex North

Szereplők: Kirk Douglas, Laurence Olivier, Jean Simmons, Charles Laughton, Peter Ustinov, John Gavin, Tony Curtis, John Dall, Nina Foch, John Ireland, Herbert Lom, Charles McGraw

 

A Filmről

A harmadik rabszolgafelkelés Kr. e. 73-ban tört ki Spartacus vezetésével, aki a capuai iskolából megszökve egyre gyarapodó seregével majdnem három évig komoly kihívás elé állította a római hadsereget. Az események olyannyira nagyszerű témát szolgáltattak a filmkészítőknek, hogy Spartacus felkelését öt alkalommal is megfilmesítették. A legismertebb ezek közül az 1960-ban bemutatott, Stanley Kubrick rendezésében készült film, amely — az akkoriban csillagászati összegnek számító —12 millió dollárba került. Az alkotás szívhez szólóan ábrázolja a rabszolgák és a római hadsereg közötti harcot, mely végső soron a rabszolgák embersége és a római urak cinikus arroganciája között zajlik. 

A cselekmény központjában Spartacus (Kirk Douglas) áll, aki rabszolgaként született és nevelkedett. Miután bekerül Batiatus (Peter Ustinov) gladiátoriskolájába és ott gladiátorrá képzik, korábbi gazdái ellen fordul és fellelkesíti társait, hogy lázadjanak fel az elnyomók ellen. Vezetésével a gladiátorsereg Dél-Itáliába vonul, hogy ott hajóra szálljanak és hazatérjenek. Két római államférfi, a köztársaságpárti Gracchus (Charles Laughton) és a militarista Crassus (Laurence Olivier) azonban saját politikai célja elősegítésére akarja felhasználni a lázadókat.

• 
• 
• 
• 
• 

Miután a filmeposz eredeti rendezőjét, Anthony Mannt nem sokkal a munka megkezdése után kirúgta a producerként is tevékenykedő Kirk Douglas, így aztán Stanley Kubrickra várt a nemes feladat, hogy életre keltse Howard Fast történetét az ókori rabszolgafelkelésről. A rendező nagyszerűen felnőtt a kihíváshoz, a Spartacus ugyanis sikeresen kombinálja a szenátus hatalmi harcainak jeleneteit a rabszolgák közötti testvériséget ábrázoló képsorokkal. Kubrick nagyszerűen oldja meg a rabszolgafelkelés ábrázolását és a csatajeleneteket, de a legnagyobb meglepetés a nem épp érzelmességéről ismert rendezőtől, amikor Spartacus szerelme, Varinia (Jean Simmons) felmutatja neki a gyermekét, miközben ő a követőivel együtt a kereszten haldoklik.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Spartacus volt az egyik utolsó döfés, ami véget vetett a hollywoodi feketelistázásnak. A listán igencsak előkelő helyen szerepelt az akkori filmgyártás egyik legtehetségesebb forgatókönyvírója, Dalton Trumbo is, akinek a neve ezután hirtelen eltűnt a stáblistákról. A fiatal és becsvágyó Kubrick vállalta volna a falazást, de Kirk Douglas annyira felháborodott ezen, hogy inkább kiállt Trumbo mellett és „elintézte”, hogy a neve felkerüljön a stáblistára. Történt mindez annak ellenére, hogy Trumbónak nem csak a kommunistaüldöző bizottságokkal gyűlt meg a baja, hanem mindenféle kreatív ellentétek is voltak közte és a stábtagok között. Míg az elkötelezett cionista Douglas azt szerette volna, hogy a film a zsidó nép szenvedéseivel mutasson párhuzamot, Trumbo inkább azt szerette volna, hogy a film a hidegháborús időket szimbolizálja.

• 
• 
• 
• 

Nem ő volt azonban az egyetlen, akivel problémák voltak a forgatás során, Stanley Kubricknak ugyanis egyáltalán nem volt beleszólása a forgatókönyv alakulásába. Mindezt annyira sérelmezte, hogy az összes későbbi filmjében teljhatalmat követelt a forgatókönyv fölött és úgy döntött, többet nem dolgozik Hollywoodban. Következő filmje, a Lolita (1962) Nagy-Britanniában való forgatása után a szigetországban telepedett le és élete végéig Angliában forgatta az összes filmjét.

• 
• 
• 

Spartacus története, aki egyszerű rabszolgából lett karizmatikus vezér, nemcsak a történelem szerelmeseinek szól, hanem gyakorlatilag bárkinek. Kubrick alkotása egy látványos, akciódús mozi, amely tökéletesen bemutatja a kort, magát az eseményeket és nem utolsósorban a háttérben zajló politikai manipulációk tömegét. Azonban nem csupán üres történelmi tablót kapunk, hanem azt is megismerhetjük, milyen okok vezettek a rabszolgalázadás kudarcához. Nem véletlen, hogy a későbbi évek során számtalan formában újra elővették a történetet. Készült belőle nagy sikerű sorozat (Spartacus - Vér és homok) Andy Whitfielddel a címszerepben, és természetesen remake is egy két részes TV-film formájában Goran Visnjic főszereplésével.

Érdekességek

- Az Anthony Mann által rendezett jelenetek közül mindössze a sóbányában játszódó képsorok maradtak benne a filmben.

- Hogy az összes filmben szereplő nagy sztárt megnyerje, Kirk Douglas mindegyiküknek különböző forgatókönyvet mutatott, amiben az ő karakterük van az előtérbe helyezve.

- Kubrick mintegy nyolcezer spanyol katonát is szerződtetett statisztának, hogy megcsinálják a gigantikus csatajelenetet, amelyben minden leendő hulla sorszámot kapott, hogy mikor és hol kell összeesnie.

- Amikor a filmet 1991-ben felújították, visszakerült a filmbe a Crassus és Antoninus (Tony Curtis) viszonyáról sokat sejtető fürdőjelenet, melyet 1960-ban a homoszexuális utalás miatt kivágtak. Sajnos a jelenet eredeti hangsávja azonban elveszett, így újra kellett rögzíteni. Az időközben elhunyt Laurence Olivier hangját Anthony Hopkinsszal vették fel újra, aki mindig is kiválóan utánozta az angol színészt.

- A forgatás alatt Laurence Olivier színjátszásra oktatta Tony Curtist, aki cserébe testépítéssel kapcsolatos tanácsokkal látta el őt.

- Stanley Kubrick Russel Metty operatőrrel is összerúgta a port, aki egy adott ponton el is hagyta a produkciót dühében. Megszokta, hogy a legtöbb rendező nem szól bele a film képi világába, Kubrick viszont tapasztalt fotográfus volt, és folyamatosan a nyakában lihegett. Az operatőr hiányában Kubrick volt a film de facto operatőre is.

Én vagyok Spartacus!

- A fenti elhíresült mondat, amely Spartacus hívei szájából többször is elhangzik, kis híján be sem került a filmbe. Amikor ugyanis Kirk Douglas megkérdezte Kubrickot, mi a véleménye a jelenetről, a rendező egyszerűen ostobaságnak nevezte, azonban Douglas csúnyán leszidta őt és a jelenet végül bekerült a filmbe.

- A csecsemő, akit Jean Simmons a karjaiban tart a zárójelenetben végül maga is a filmiparban helyezkedett el kaszkadőr(nő)ként.

- Eric Orbom díszlettervező szívinfarktust kapott a forgatás alatt, így az Oscar-díját már csak posztumusz vehette át.

Vélemény

Kevés olyan film van gyerekkoromból, amire kifejezetten jól emlékszem, a Spartacus ezen kevés film közé tartozik. Általános iskolás koromban került vetítésre a film (két részletben, mint ahogy annak idején hazánkban adták), amikor az ókori római történelemről tanultunk. Természetesen a részletekre nem emlékszem tisztán, arra azonban mind a mai napig igen, hogy annak ellenére is Spartacusnak szurkoltam, hogy tudtam, ezt a háborút bizony nem ő fogja megnyerni.

Azóta már többször is láttam Kubrick alkotását, de most már más szemmel is néztem. Amikor felvillant a Saul Bass által kreált főcím, és megszólalt Alex North dübörgő zenéje, már akkor lehetett sejteni, hogy most sem fogok csalódni és szerencsére így is lett. Élvezettel néztem végig, ahogy Spartacus a rabszolgák seregének élére állva szembefordul a jóval nagyobb túlerővel szemben és mintegy 2000 évvel a rabszolgaság végleges eltörlése előtt, gyakorlatilag lehetetlen feladat elé állítja híveit: legyőzni a legyőzhetetlennek hitt Római hadsereget. Valamiért mindig szerettem a történelmi témájú filmeket, természetesen ha igényesen el vannak készítve és ez szerencsére jelen filmünkről egyértelműen elmondható. Emellett valami furcsa oknál fogva vonzódom a lázadó típusú hősökhöz, legyenek azok valóságosak vagy fiktívek, így a Kirk Douglas által megszemélyesített Spartacus valamiért mindig közelebb állt a szívemhez, mint más főhősök vagy történelmi alakok..

• 
• 
• 
• 

Apropó Kirk Douglas, sokan úgy gondolják, hogy a 42 esztendős színész túl idős volt Spartacus megformálásához, pedig a rabszolgafelkelés vezére is 38 éves volt, amikor meghalt a lázadás során. Nekem semmilyen problémát nem okozott, hogy nem egy nála fiatalabb színész játszotta el a szerepet, az ő karizmája nélkül ugyanis vélhetően nem lett volna ekkora siker a film. Olyannyira megállta a helyét, hogy sokan mind a mai napig ezzel a szerepével azonosítják őt. Szerencsére méltó ellenfelet is kapott Laurence Olivier személyében, de a többiek is kiváló alakítást nyújtottak. Közülük is kiemelkedő volt Peter Ustinov Batiatus szerepében, aki nem véletlenül nyerte el a legjobb férfi mellékszereplő díját az Oscar-gálán.

Nagyon sok monumentális alkotás készült akkoriban, amelyek közül legtöbb már feledésbe merült, vagy igencsak eljárt felette az idő, azonban - sokakkal ellentétben - úgy gondolom, hogy a Spartacus most is ugyanúgy megállja a helyét és magával tudja ragadni a nézőjét. A történelmileg ismert tények ugyan nem minden esetben köszönnek vissza pontosan a vásznon, amire a legjobb példa a film befejezése, Spartacus ugyanis a filmmel bemutatottal ellentétben nem a kereszten, hanem  csata közben halt meg. Mivel azonban nem egy dokumentumfilmről, hanem egy szórakoztató filmről beszélünk, így ezt nem különösebben rónám fel problémaként.

A Spartacus a mai néző számára talán kissé hosszúnak tűnhet, mert nincs telepakolva folyamatos akciójelenetekkel, azonban a kiváló színészi játék, az erős dráma, a jól eltalált karakterek és az érzelmek széles skálája olyan igazi filmélményt tud nyújtani, amelyből manapság sajnos igen kevés készül.

https://videa.hu/videok/film-animacio/spartacus-1960.-QHC6ZGDC8OpHzpJ4

Ítélet: 10/8