Olaszország, Franciaország (Titanus, Marceau, Cocinor, SGC), 100 perc, ff, háborús dráma

Rendező: Vittorio De Sica

A Filmről

Az Alberto Moravia regényéből készült történet főhőse az özvegy Cesira (Sophia Loren), aki a második világháború embertelensége elől menekül el 13 éves lányával, Rosettával (Eleonora Brown) Rómából, hogy szülőfalujában találjon menedéket. Kezdetben viszonylagos békében élnek a kis hegyvidéki faluban, ahol az idealista Michele (Jean-Paul Belmondo) beleszeret Cesirába, akit azonban kizárólag a túlélés és a lánya érdekel. A háború a végéhez közeledik, megérkeznek a felmentő szövetségesek a faluba, így az asszony és lánya elindulnak hazafelé, de kálváriájuk még ezzel korántsem ér véget.

Kevés megrázóbb filmet látni a II. világháború borzalmairól, pedig nincsenek se látványos csaták, se nagy történelmi események, "csupán" a hátországot ismerjük meg, ahol egy egyedülálló olasz asszony küzd a saját és lánya életéért a borzalmas világégés közepette. Cesira minden egyes cselekedetével a lányát szeretné megóvni minden bajtól. Életének legnagyobb tragédiája, hogy mégis megtörténik a gyalázat, neki pedig újra meg kell találnia a hangot Rosettával, aki a történtek hatására eltávolodik tőle. A lány ezzel szemben az édesanyja teljes ellentéte. Egy igazi álmodozó típus, akinek nem jutott az édesanyja mindent elsöprő életerejéből, ezért segítségre van szüksége. Aztán bekövetkezik a tragédia, amivel természetéből fakadóan sem tud mit kezdeni és édesanyját kezdi okolni a helyzetért.

Az eredeti elképzelés szerint George Cukor rendezte volna a filmet, melyben Anna Magnani játszotta volna az anyát, és Sophia Loren a lányt, de Magnani nem volt hajlandó ebben a felállásban elvállalni a szerepet. Végül magának a színésznőnek a javaslatára jött az az ötlet, hogy Sophia Loren játssza el az anyát, aki csodálatos alakítást nyújtott szerepében. Saját bevallása szerint háborús évei összes fájdalmas élményét beleadta a szerepbe, és kicsit saját anyját, Romildát is játszotta. Számos elismerése mellett a film elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Golden Globe-díját is, női főszereplője, Sophia Loren pedig Oscar-díjat kapott alakításáért. Az alkotás lenyűgöző erejű képeit pedig egy magyar operatőrnek, nevezetesen Pogány Gábornak köszönhetjük.

A filmnek 1988-ban elkészült egy négy részes tévéfilm változata, Dino Risi rendezésében, melyben a címszerepet ismételten Sophia Loren játszotta el.

Érdekességek

- Sophia Loren volt az első olyan színésznő, aki úgy kapta meg a legjobb színésznőnek járó elismerést az Akadémiától, hogy egyáltalán nem beszélt angolul. A díjról úgy értesült, hogy Cary Grant hívta fel Los Angelesből a hírrel. A szobrocskát azonban nem ő vette át, mert közismerten lámpalázas volt, így a nevében Greer Garson vette át a díjat.

- Vittorio De Sicának úgy sikerült könnyeket előcsalnia Eleonora Brownból az utolsó jelenetben, hogy azt hazudta a lánynak, hogy távirat érkezett, melyben az áll, hogy Brown szülei meghaltak egy autóbalesetben.

- A Loren és Belmondo közötti csókjelenet felvétele során Vittorio De Sica elaludt, így mindkét színész arra várt, hogy a rendező késznek nyilvánítsa a jelenetet.

- Mivel Belmondo nem beszélt olaszul, így az ő jeleneteit utólag szinkronizálták.

Vélemény

Az olasz filmművészetnek vannak olyan megkerülhetetlen színészei (nem, most nem rájuk gondolok) és színésznői, akik nélkül nem lehet az olasz filmről beszélni. Közéjük tartozik Sophia Loren is, akit eddig még mindössze egyetlen filmben (Még zöldebb a szomszéd nője, 1995) láttam és valljuk be, az sem feltétlenül tartozik a kritikusok által leginkább elismert alakításai közé.

Most viszont elérkezett a pillanat, hogy megemeljem a kalapom előtte, ugyanis a film egyértelműen róla szól és az általa alakított mindenre elszánt anyáról, akinek kizárólag a lánya sorsa és jövője lebeg a szeme előtt. Nem tudom, hogy Sophia Loren az élete alakítását nyújtja-e a filmben, de annyi bizonyos, hogy ezzel a szerepével bebizonyította, hogy igencsak tehetséges színésznő is, mindamellett, hogy már ebben a szerepében is megmutatkozott, miért is tartották kora egyik szexszimbólumának.

Nehéz a filmmel kapcsolatos benyomásomról írni, pláne a film végén történt események függvényében. Egészen addig ugyanis kissé lassan és viszonylag unalmasan peregtek a képsorok, akkor azonban minden megfordult és ezáltal a filmről alkotott benyomásom is kissé megváltozott. A végeredmény egy szívfacsaró dráma, amelynek minden jelenetében ott sír a háborús Olaszország miden fájdalma. Az Egy asszony meg a lánya egy szomorúan szép történet egy anyáról és lányáról, amit vélhetően soha többet, vagy legalábbis egy jó ideig nem szeretnénk újra megnézni. Viszont aki még nem látta, az mindenképp pótolja, legfőképpen Sophia Loren szívbemarkoló alakítása miatt.

https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-asszony-meg-a-lanya-cEfeWsyiWsI7mDNS

Ítélet: 10/7