USA (Stanley Kramer, Lomitas, Curtleigh), 96 perc, ff, dráma

Rendező: Stanley Kramer

A Filmről

Az 1950-es évek Amerikája a faji megkülönböztetés szempontjából nem igazán bizonyult kellemes helynek. Az emberek mintegy pánikban éltek és egyre inkább elkezdtek aggódni a folyamatosan növekvő afroamerikai kultúra társadalomba történő begyűrűzése miatt. Ennek eredményeképpen az Egyesült Államok számos (főként déli) állama nyíltan rasszista politikát folytatott a színes bőrű lakosság elkülönítésére vonatkozóan. A Hollywoodban ebben az időben meglévő szemléletmód, miszerint nem igazán voltak fekete filmsztárok és hősök a filmjeikben, csak fokozta ezt a problémát. Néhány hollywoodi producer és filmrendező azáltal próbálta enyhíteni a helyzetet, hogy igencsak ellentmondásos filmeket készítettek a rasszizmus témájáról. Ezen folyamat egyik eredménye A megbilincseltek, Stanley Kramer egyértelmű üzenetfilmje, és egyben az amerikai etnikai kapcsolatok hatásos szimbóluma.

Két elítéltet, a fehér John 'Joker' Jacksont (Tony Curtis) és a színes bőrű Noah Cullent (Sidney Poitier) összeláncolnak a rabszállító autóban, azonban az felborul és a két rab megszökik. Mindkét férfinak faji előítéletei vannak egymás iránt és kezdetben mást sem akarnak, mint megszabadulni egymástól. Egy élelemszerzési kísérletük balul sül el és a párost üldözőbe veszi a csőcselék, hogy meglincseljék őket, de egy jóakarójuk segítségével végül kiszabadulnak. Egy magányos fehér nő (Cara Williams) lakta házba érkezve végül módjukban áll elfűrészelni a láncukat, ami összekötötte őket, de ezután sem válnak el egymástól. Az elkerülhetetlen közelség hatására ugyanis túllépnek a sztereotípiákon, a dühös vádaskodáson és lassan megismerik egymás személyiségét.

Tony Curtis és Sidney Poitier remek alakítása (utóbbinak ez volt az első jelentős filmszerepe) élettel és intellektuális erővel tölti meg a történetet, amely nélkülük könnyen válhatott volna hatástalan melodrámává. A megbilincseltek az a film, amely talán a legjobban ragadja meg az ötvenes évek Amerikáját, amikor a társadalom megkísérelte elfogadni az afroamerikaiak jelenlétének tényét. A kényes téma ellenére az alkotás végül 9 Oscar-jelölést (köztük a legjobb film) is kapott, amiből kettőt - a legjobb forgatókönyv és a legjobb operatőri munka /Sam Leavitt/ - végül szoborra is váltott. Amit még mindenképp fontos megemlíteni a film kapcsán, hogy Sidney Poitier volt az első színész, aki afro-amerikaiként Oscar-jelölést kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. Nem mellesleg ez volt Tony Curtis egyetlen olyan alakítása, amiért Oscar-díjra jelölték.

1986-ban tévéfilmet készítettek a filmből az eredetivel azonos címen, Robert Urich és Carl Weathers főszereplésével, de a nők sem maradhattak ki a feldolgozásokból, ugyanis 1972-ben nők (Pam Grier és Margaret Markov) játszották a két főszerepet a Black Mama, White Mama című filmben.

Érdekességek

- Robert Mitchum, aki maga is valamikor láncra vert rab volt, visszautasította Jackson szerepét, mivel a déli államokban akkoriban nem volt megengedett a fekete és fehér bőrű elítéltek összebilincselése. Tony Curtis és mások szerint azonban a valós indok az volt, hogy Mitchum nem akart fekete színésszel együtt játszani. 

- Marlon Brando neve is felmerült Jackson szerepére, aki benne is lett volna a dologban, de a fekete rabot alakító Sidney Poitier csak egy későbbi időpontban ért rá, amikor már Brando nem ért rá. Mivel tovább már nem tudták halasztani a forgatást, így esett végül a választás Tony Curtis-re.

- Kirk Douglas, Burt Lancaster, Gregory Peck, Anthony Quinn és Frank Sinatra egyaránt visszautasították Jackson szerepét.

- Tony Curtis szerződésében kikötésként szerepelt, hogy joga van beleszólni abba, ki kapja meg Noah Cullen szerepét és ugyanő ragaszkodott ahhoz is, hogy Sidney Poitier magas gázsit kapjon a szerepért.

- A film technikai tanácsadóját nem tüntethették fel a stáblistában, mert ő tényleg a filmben bemutatott módon szökött meg a büntetés végrehajtás elől és a film forgatása során is még körözött személy volt. 

- A filmben hallható filmzene minden egyes esetben konkrét tevékenységhez köthető, azaz rádióban szól vagy a szereplők éneklik, ezáltal a klasszikusan vett filmzene formájában egyszer sem szólal meg.

Vélemény

Minden korszaknak megvannak azok a filmjei, amik csak abban a pillanatban igazán fontosak, de pont az üzenetük aktualitása miatt idővel elvesztik jelentőségüket. Ez a megállapítás hatványozottan igaz jelenlegi filmünkre. Afelől ugyanis senkiben ne merüljön fel kérdés, hogy 2021-ben nem készülhetett volna el egy olyan film, melyben egy színes bőrű és egy fehér elítéltet összeláncolnak.

Sajnos több problémám is volt a filmmel kapcsolatban. Kezdetnek például rögtön az, hogy annak ellenére, hogy alapvetően egy szökésről szól a történet, illetve arról, hogy megpróbálják őket elkapni, ennek ellenére egyetlen percig sem éreztem a feszültséget a film alatt, Ez azonban még nem okozott akkora problémát a számomra, de ami már jobban zavart, azok a hiteltelen jelenetek. Az egyik ilyen, amikor a helyiek elkapják az összeláncolt szökevényeket, és lincselésre készülődnek, azonban egyikőjük saját testi épségét kockáztatva védi meg őket, majd az éjszaka folyamán még segít is nekik megszökni. De ami még ennél is rosszabb, az Tony Curtis és a nő kapcsolata, aki gyakorlatilag egy szempillantás alatt szeret bele a szökevény férfiba és mindezek tetejébe még együtt is akar vele menekülni!

Ami viszont mindenképp elismerésre méltó a filmmel kapcsolatban, az a színészi játék. Mind Tony Curtis, mind Sidney Poitier beleadott apait-anyait az alakításba, és közülük is utóbbi teljesítménye volt szerintem az erősebb. Ennek oka talán abban is kereshető, hogy a két szerep közül talán az utóbbi az, amelyik esetében jobban ki tud domborodni a film központi témáját jelentő rasszizmus kérdése. Amíg Cullennek valós okai vannak a másik iránti gyűlöletre, addig Jackson csak szimplán, minden különösebb ok nélkül rasszista (mint ahogy abban az időben sok amerikai).

Mindezek ellenére dicséret illeti a filmet és az alkotókat bátorságukért és erőfeszítéseikért, amivel számos későbbi, hasonló témájú filmnek jelentett kiindulási anyagot. Azt nem mondom, hogy a film után rossz szájízzel álltam volna fel a fotelből, de az biztos, hogy ennél többet vártam. Mindenesetre a lehetőség adott, hátha másoknak jobban fog tetszeni, az esetleges véleményeket pedig kommentben várom.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-megbilincseltek-1958-5UG9llyMLwqxhOXt

Ítélet: 10/6