Svédország (AB Svensk Filmindustri), 107 perc, néma ff, misztikus dráma

Rendező: Victor Sjöström

A Filmről

Szilveszter éjszakáján David Holm (Victor Sjöström) egy történetet mesél ivócimboráinak, melyet öreg barátjától hallott annak idején. A történet szerint az utolsó ember, aki meghal az adott évben, annak az lesz a rendeltetése, hogy a Halál kocsisa lesz a következő évben, akinek az a dolga, hogy átvigye a lelkeket a túlvilágra. Ez az egy év a kocsis számára azonban olyan fájdalmas lassúsággal telik el, hogy egy nap szolgálat száz Földi évnek felel meg.

Az Üdvhadsereg egyik nővére, Edit (Astrid Holm) halálos ágyán furcsa kéréssel fordul társaihoz: David Holm-mal szeretne beszélni, még mielőtt a túlvilágra költözik. A többiek ugyan furcsállják a kérést, hogy miért akarja Edit nővér élete utolsó pillanatait egy részeges csavargóval tölteni, de végül a férfi keresésére indulnak. Meg is találják, amint egy temetőben italozva várja az újévet többedmagával és esze ágában sincs a nővérhez sietni. Mikor ismét magukra maradnak az ivócimboráknak sikerül olyan szerencsétlenül összevitatkozniuk, hogy David halálát leli a perlekedésben, éppen nem sokkal éjfél előtt. Meglepetésére a csuklyás alak nem más, mint öreg barátja Georges (Tore Svennberg), aki mielőtt átruházná Davidre feladatkörét, szembesíti a férfit azzal, hogyan tette tönkre felesége (Hilda Borgström) és gyermekei, valamint a titkon utána vágyakozó Edit nővér életét alkoholista, nemtörődöm életvitelével.

Az egyszerű, aprólékos kidolgozású, kettős expozícióval felvett jelenetek sorozatával a rendező és az operatőr (Julius Jaenzon) a szellemvilág háromdimenziós illúzióját valósította meg, ami felülmúlt mindent, amit addig láthatott a mozi közönsége. A film legismertebb eleme, hogy úgy mutatja be a túlvilágot, mint szenvedésekkel teli pokol tornácát a föld és a mennyország között. A filmtörténet egyik legtöbbször idézett jelenete, amikor főhősünk, az utálatos és önpusztító alkoholista David Holm éjfélkor felébred a szilveszteri harangzúgásra, megpillantva saját holttestét és tudja, hogy a pokol vár rá.

Azonban talán még ennél is fontosabb a film összetett, mégis könnyen követhető története, amely visszatekintések - sőt "flashback" a "flashbackben" - elbeszélésmóddal emeli a nyomorról és a lealacsonyodásról szóló merész történetet költői magaslatokba. A film az emberi méltóság fokozatos elvesztését mutatja be egy rideg, szívtelen társadalomban, amely áldozatait az őrületbe és brutalitásba hajszolja. Selma Lagerlöf hűen feldolgozott regényének vallásos naivitása időnként nevetségesnek tűnhet a mai közönség számára, de a visszafogott, realista alakítások és a főszereplők sötét végzete, amely csaknem eljut a logikus végkifejletig, megkímélve minket a melodramatikus befejezéstől, mára sem veszített semmit hatásából.

A halál kocsisa világsikert aratott és egyúttal megalapozta a filmben rendezőként, forgatókönyvíróként és színészként egyaránt közreműködő Victor Sjöström, illetőleg magának a svéd némafilmnek a hírnevét valamint bizonyíthatóan nagy művészi hatással volt számos kiemelkedő rendezőre, akik közül a legismertebb mindenképp Ingmar Bergman neve. A svéd rendezőlegenda példának okáért a filmből vette A hetedik pecsét (1957) című filmjében szereplő Halál alakját, illetőleg A nap vége (Smultronstället, 1957) főszerepét is Sjöströmre osztotta, amely filmben számos utalás található a filmre.

Érdekességek

- Victor Sjöström hajléktalannak adta ki magát és jelentős időt töltött Stockholm nyomornegyedében, hogy inspirációt gyűjtsön a filmhez.

- Ingmar Bergman fiatal korában minden nyáron megnézte a filmet legalább egyszer, sokszor egyedül, máskor pedig más fiatalok társaságában.

- Victor Sjöström elutazott Selma Lagerlöf otthonába, hogy felolvassa az írónőnek a teljes forgatókönyvet, majd a felolvasás végén kimerülten lezuhant a kanapéra. Az írónő hosszasan nézte a rendezőt, majd megkérdezte, hogy kér e valamit inni. Ezen cselekedetével mondott igent tulajdonképpen a filmtervre.

Vélemény

Egy film erejéig ismét visszatérünk a némafilmekhez, hogy egy filmtörténeti jelentőségű klasszikussal indítsuk el a skandináv filmek vonalát. A halál kocsisa amellett, hogy idén már kereken 100 éves, több szempontból is különleges. Ezek közül az egyik legérdekesebb, hogy már magának a bemutatásának az időpontja sem volt mindennapi, ugyanis a filmet 1921. január 1-én mutatták be Svédországban, ami a történetet ismerve kifejezetten ötletes húzásnak bizonyult. Az egymásra történő fényképezés technikája pedig mindenképp egy hatalmas újításnak számított és feltehetően lenyűgözte (vagy megijesztette) vele a kor közönségét.

Ugyan egy ideje már elszoktam a némafilmektől, de szerencsére egyáltalán nem hiányoltam a már jól megszokott párbeszédek hangját, és annak ellenére sem volt zavaró a hiánya, hogy a film viszonylag hosszú, mivel a cselekmény szinte végig fenntartotta az érdeklődésemet. Sokan tartják (hibásan) horrornak a filmet, azonban annak csak a szó klasszikus értelmében lehet nevezni, inkább egy drámai alapokon nyugvó kísértethistóriáról beszélhetünk misztikus elemekkel átszőve, annak viszont tényleg kiváló. A film rendezője Victor Sjöström alakítja a főszereplő Davidet, akinek játékán ugyan egyértelműen érződik a némafilmesekre jellemző teatralitás, de ez egyáltalán nem probléma. Mellette talán leginkább a feleségét alakító Hilda Borgströmöt lehet kiemelni, aki szintén emlékezeteset alakít a szánalomra méltó és megkínzott nő szerepében, aki a legjobb úton halad az öngyilkosság vagy az elmegyógyintézet felé.

Legvégül pedig pár szót szánnék még a némafilmeket kísérő zenei kíséretről. Megszokott dolognak számított, hogy a némafilmek mellé élőzenekar adta a zenei aláfestést, így azok valójában nem voltak némák. Mivel az interneten is többféle változat található, nem árt vigyázni vele, hogy melyikbe futunk bele. A teljesen néma (azaz zenei kíséret nélküli) változat mellett jelenleg kétféle verzió lelhető fel. Nekem az alábbi változat nyerte el jobban a tetszésemet, de ha valaki a másik változattal szeretné megtekinteni, az bátran megteheti.

https://www.youtube.com/watch?v=hzOk7hkDUew

Ítélet: 10/7,5