Franciaország (Cady Films, Spectra Films), 114 perc (86 perc), ff, vígjáték

A Filmről

Jacques Tati az 1950-es években újraalkotta a klasszikus burleszket. A kétbalkezes Monsieur Hulot (Jacques Tati) jellegzetes figurája a kalapjában, a magasra felhúzott nadrágjában, csíkos térdzoknijában és jellegzetes pipájával a szájában a Hulot úr nyaral című filmben jelent meg először, hogy utána még további három filmben (Nagybácsim, 1958; Playtime, 1967 és Hulot úr közlekedik, 1971) feltűnjön. Az első filmjét 1954-ben rögtön Oscar-díjra jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, míg a Nagybácsim pedig 1958-ban el is nyerte a legjobb külföldi filmért járó díjat. 

Az események egy tengerparti nyaralóhelyen zajlanak, miközben a film a mindennapi élet látszólag legbanálisabb apróságaival kelt nevetést. A részletesen kidolgozott történések mellett van számos bohókás és kedves pillanat is, amikor egyáltalán nem történik semmi különös: az emberek csak esznek, olvasnak, fürdőznek, napoznak és közben elszántan igyekeznek vakációs hangulatba kerülni. Noha Tati a későbbi filmjeiben már tudatosan korlátozta saját jelenlétét a vásznon, itt még a Hulot úr alakjába bújtatott csetlő-botló figura a derű és a nevetés legfőbb forrása. Örökké tétovázik, mielőtt belépne valahova, örökké mentegetőzik, udvariasan sorra üdvözöl minden jelenlévőt és legjobb szándékai ellenére is minden lépését és cselekedetét káosz követi.

Az események alapjában véve összefüggő cselekmény és dialógusok nélküli sorozatának tűnhetnek, de Tatinak nincs szüksége rá, hogy filmjeinek önálló története legyen és az általa alakított karaktert sem állítja feltétlenül a történések középpontjába. Filmjei ennek ellenére gyakorlatilag percre pontosan megtervezettek és felépítettek. Megtölti a jeleneteket emberekkel és különféle tárgyakkal, majd hagyja, hogy a néző maga döntse el, ezek melyikére fókuszál. A legtöbbször ő maga áll a központban, amint hórihorgas alkatával és furcsa, kacsázó járásával, kétbalkezessége, kapkodása vagy éppen a helyzet félreértése révén gyakran kerül kellemetlen szituációkba. Már a megjelenése is eseményszámba megy, ahogy ütött-kopott automobiljával bepöfög a településre. Máskor pedig teljesen jelentéktelenné válik, ezáltal beleolvad a többi szereplő közé - például amikor a vasútállomáson a sok ember egyik perontól a másikig rohan.

A film szigorúan ügyel a vígjátéki időzítésre, a tér szervezésére és a ragyogóan eltalált gegekhez illő utólag szinkronizált hangokra (utóbbi esetében még egy csapóajtó folyton visszajátszó hangja is mulatságossá válik). Tati jól ismert gegekkel operál, mint a jól ismert Buster Keaton, amikor a hős nekivadulva utánozza egy cselekvés (jelen esetben a tenisz) mozdulatait, majd azzal teszi azokat különlegessé, hogy gyakran felveszi és elvágja a jelenetet, gyakran gyors váltással egy másik gegre irányítva a figyelmet.

Jacques Tati képes egyszerre szatirikus és kedves, illetve esetlen és elegáns is lenni. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször csupán zajok vagy tömegmorajok formájában jelennek meg, és a beszéd is ritkán játszik fontos szerepet, képi humora pedig semmivel össze nem téveszthető. A francia komédia egyik legismertebb alakja ugyan csak maroknyi filmet készített, az Hulot úr nyaral azonban ezen remekművek egyike.

Érdekességek

- Rowan Atkinson brit színész saját bevallása szerint Monsieur Hulotról mintázta a későbbi komikus figuráját, Mr. Beant, a Mr. Bean nyaral (2007) című alkotása pedig gyakorlatilag a film újragondolt verziója.

- A strand Saint-Nazaire városától nem messze (Saint-Marc-sur-Mer) található, ami ma már a Hulot úr strandja nevet viseli, 1999-ben pedig még egy szobrot is kapott a címszereplő alakja.

- Jacques Tati sokszor hozzányúlt a filmhez és még 25 évvel az elkészülte után is újravágta. Az eredeti 114 perces változatból 1978-ra egy 86 perces maradt, és feltehetően ez a változat felelhetett meg a legjobban a rendező eredeti elképzelésének.

Vélemény

Hulot úr olyan ugyanolyan jellegzetes alakja a francia komédiának, mint az amerikaiknak Charlie Chaplin vagy Buster Keaton, illetve Mr. Bean figurája Angliában. Mostani főhősünk is leginkább egy Chaplin utánzat szeretne lenni, de sajnos meg sem közelíti annak nagyságát, nála azért jóval közelebb áll a végeredményhez Rowan Atkinson kultikus figurájának az alakja - amit bevallottan róla formázott az angol komikus - azonban amíg rajta sokszor tudtam nevetni, mostani hősünkről ez nem mondható el. A humor forrását a némafilmek nagyságához hasonlóan itt is a főszereplő ügyetlenkedése jelenti, de a hasonlóság ezzel gyakorlatilag véget is ért, mert nem is szeretném őket egy lapon említeni.

Mind a film, mind a felsorakoztatott poénok borzasztóan gyermetegek és idegesítően semmilyenek, a jelenetek pedig nem egy csattanóra vannak kihegyezve, ami miatt nevetni sem igazán tudtam rajtuk. Gyakorlatilag egy beszéd nélküli burleszket (némafilmet) láthatunk másfél órában, minimalista alaptörténettel, mert bár vannak benne hangok (azaz inkább hanghatások) és némi párbeszéd, azok is szinte teljesen jelentéktelenek. A filmnek létezik egy hosszabb és egy rövidebb változata, szerencsére nekem az utóbbit sikerült elcsípnem, így kevesebb fájdalmat okozott. És ha még azt is elárulom, hogy eredetileg úgy terveztem, hogy mind a négy filmet megnézem, amiben Hulot úr szerepelt, de ezután a film után letettem ezen szándékomról és meghagyom másnak a dicsőséget, hogy kielemezhesse.

Legfőképpen azt nem értem, hogyan válhatott ez film klasszikussá, mert már a Mr. Bean sorozat is fényévekkel jobb nála. Bár ha úgy vesszük, nálunk magyaroknál igen nagy kultusza van a sorozatnak, így én is inkább megmaradok annál. Aki pedig ezek után mégis kíváncsi lenne erre az agypusztító rettenetre, annak egyrészt sok szerencsét hozzá, másrészt pedig az alábbi linken megtekintheti.

https://vimeo.com/358495584

Ítélet: 10/3