USA (Republic), 129 perc, Technicolor, romantikus film

Rendező: John Ford

Producer: Merian C. Cooper, John Ford

Operatőr: Winton C. Hoch

Forgatókönyv: Frank S. Nugent, Maurice Walsh történetéből

Zene: Victor Young

Szereplők: John Wayne, Maureen O'Hara, Barry Fitzgerald, Ward Bond, Victor McLaglen, Mildred Natwick, Francis Ford, Arthur Shields

A Filmről

John Ford a westernfilmjeiről és az amerikai történelem dicsőítéséről a leghíresebb, de egy sor olyan filmet is készített, melyben saját, ír gyökereit tárta fel. Ezek közül a leghíresebb talán A csendes férfi volt, aminek a finanszírozására több stúdiót is megkeresett. Mivel a nagy stúdiók mind nemet mondtak, a rendező kénytelen volt a Republichoz fordulni, amely főként westernekre és B-kategóriás filmekre specializálta magát. A stúdió beleegyezett a produkció finanszírozásába, de cserébe egy westernfilm megrendezését kérték Fordtól. Ő elkészítette a Rio Grandét (1950), a stúdió cserébe pedig lehetővé tette a film forgatását.

Sean Thornton (John Wayne), az ír származású amerikai visszatér Írországba, a szülővárosába, Innisfreebe, ahol reményei szerint végre nyugalomra lelhet. Sean első lépéseként megvásárolja egykori szülőházát, ezzel azonban magára haragítja a város helyi kemény emberét, "Red" Will Danahert (Victor McLaglen), aki magának akarta megszerezni a földet. Sean nem sokkal később megismerkedik Danaher húgával, Mary Kate-tel (Maureen O'Hara), és azonnal beleszeret a vörös hajú, éles nyelvű, szenvedélyes ír lányba. A férfinak Will Danahertől kell engedélyt kérnie, hogy elvehesse feleségül a testvérét, de ő gondolkodás nélkül visszautasítja.

A falubeliek egy kis turpisság segítségével végül ráveszik a férfit az engedély megadására és a pár végül összeházasodik. A fivér azonban rájön a csalásra és nem adja ki a hozományt. A lány a hozomány nélkül nem hajlandó együtt hálni a férfival, Sean viszont nem hajlandó megverekedni Mary Kate kezéért, így a lány is azt hiszi, hogy a férfi gyávaságból döntött így, ezért faképnél hagyja. Holott a férfinak is megvan rá az oka, hogy kihátráljon a verekedésből, ugyanis Amerikában ökölvívó volt, de az egyik meccse során az ellenfele véletlenül meghalt a szorítóban. A film csúcspontját Sean és Will Danaher ökölharca jelenti, melynek végén a fivér kénytelen az áldását adni a frigyre.

A film két főszereplője John Wayne és az ír származású Maureen O'Hara számos projektben (főleg westernekben) szerepeltek együtt, nevük szinte összeforrt egymással. Ez volt a Rio Grande után a második közös filmjük, melyet még három további film követett és a való életben is barátok voltak. A Technicolor színeiben pompázó külső jeleneteket Írországban, Cong városában és annak környékén forgatták mintegy 6 héten keresztül, míg a beltéri jeleneteket már a Los Angeles-i stúdió megszokott falai között készítették el. Utóbbival egyébként John Wayne kifejezetten elégedetlen volt. A film bővelkedik a rendezőre jellemző akciókban, mindemellett John Ford ideális ír társadalomábrázolását is tükrözi, amelyben nincs társadalmi megosztottság, illetve osztályhelyzetre vonatkozó vagy vallási különbségek. Ennek egyik legjobb példája, hogy a katolikus Lonergan atya (Ward Bond) és a protestáns lelkész, Playfair tiszteletes (Arthur Shields) jó barátok.

A film végül a stúdió előzetes várakozásainak ellenére jól teljesített a mozipénztáraknál és a kritikusok elismerését is kiérdemelte (a legjobb film díjára is jelölték). John Ford begyűjtötte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, míg Winton C. Hoch és Archie Stout az operatőri munkáért lett díjazva. Végeredményben egy olyan film született, amely elég komoly ahhoz, hogy megindító lehessen, de elég fantáziadús ahhoz is, hogy jókat lehessen rajta nevetni.

Érdekességek

- Innisfree egy kitalált falu volt, valójában ilyen nevű nem létezik Írországban. A nevét W. B. Yeats egyik verse után kapta.

- A híres csókjelenet John Wayne és Maureen O'Hara között az E. T., a földönkívüliben is felbukkant, amikor a címszereplő a televíziót nézte.

- Mivel Maureen O'Hara 31 éves, Victor McLaglen pedig 64 éves volt a film készítésekor, sokan úgy vélték, hogy inkább az édesapját, mintsem a bátyját kellett volna alakítania.

- A filmben lévő lovasjelenetet John Ford betegsége miatt John Wayne rendezte meg.

- A 95 éves korában, 2015-ben elhunyt Maureen O'Hara állítólag halálos ágyán ennek a filmnek a zenéjét hallgatta.

Vélemény

Egy számomra különleges filmhez érkezett meg a blogom, ugyanis ez az első olyan film, amihez némi személyes emlékem is kapcsolódik. Amikor ugyanis 2008-ban Írországban jártunk, részt vettünk egy buszos kiránduláson is Connemara (Galway megye) vidékén, ahol a kirándulóbusz megállt azon a helyen, ahol maga a film is játszódik (a két kép is saját fotó). Ennek során megtekintettük azt a házat, ahol a történet is játszódik, mivel a filmnek hatalmas kultusza van Írországban. Ennek ellenére mind a mai napig még nem láttam a filmet, mert valamiért sosem keltette fel a történet az érdeklődésemet. Most, hogy végre megtekintettem, már egyáltalán nem bánom, hogy eddig nem erőltettem a filmet.

A történet végtelenül egyszerű és bugyuta, továbbá telis-tele van az írekkel kapcsolatos klisékkel és sztereotípiákkal, miszerint iszákosak és veszekedősek, de azért szeretetre méltóak és tele vannak jóindulattal. A szereplők közül úgy általánosságban nem tudtam senkivel sem szimpatizálni, ugyanis szinte mindenki (talán a két főszereplőt leszámítva) olyan, mintha a saját karikatúrája lenne, akik közül is a számomra legidegesítőbb karakter a folyton részeg Michaleen Flynn (Barry Fitzgerald) alakja volt. Továbbá én sem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a Mary Kate-nél ránézésre is legalább 30 évvel idősebb Will nem a lány apját, hanem a bátyját játszotta a filmben. Nem beszélve arról, hogy a ringben bekövetkezett haláleset miatt Sean nem akar többet verekedni, majd a film végén mégis egy paródiába illő verekedésjelenetnek lehetünk szemtanúi, elbagatellizálva így végül az egész problémát.

A film egyetlen pozitívuma a Technicolor technikai vívmányának köszönhető, mert azt nem vitathatjuk el, hogy a zöldellő ír vidék valóban remekül mutat a vásznon, akárcsak Maureen O'Hara tűzvörösben pompázó hajzuhataga.

Sajnos A nyugodt férfi minden egyes képkockáján látszik, hogy John Ford rendező személyes szerelemprojektje, ami mindezek ellenére (sőt, talán pont ezért) lehetett volna egy jól sikerült alkotás is, de sajnos nem lett az. Úgy vélem, hogy jobb lett volna ha a rendező megmarad a saját műfajánál, a westerneknél vagy az amerikai történelmet bemutató filmjeinél.

https://ok.ru/video/216992254593

Ítélet: 10/5