2021. feb 15.

55. Aszfaltdzsungel (The Asphalt Jungle) (1950)

írta: mindennapra1film
55. Aszfaltdzsungel (The Asphalt Jungle) (1950)

the_asphalt_jungle_1950_poster.jpgUSA (MGM), 112 perc, ff, bűnügyi film

Rendező: John Huston

Producer: Arthur Hornblow Jr.

Operatőr: Harold Rosson

Forgatókönyv: W. R. Burnett, Ben Maddow és John Huston, W. R. Burnett regénye alapján

Zene: Rózsa Miklós

Szereplők: Sterling Hayden, Louis Calhern, Jean Hagen, Sam Jaffe, James Whitmore, Marc Lawrence, John McIntire, Anthony Caruso, Marilyn Monroe, Barry Kelley, Brad Dexter

 

A Filmről

Hosszú, csaknem hat évtizedes rendezői és forgatókönyvírói karrierje során John Huston legalább két ízben sikerrel mutatott új utakat az amerikai bűnfilm számára. A rendezői karrierjét elindító A máltai sólyom (1941) az első jelentős film noir, az amerikai álomból kiábrándult amerikai filmstílus ma is erőteljes hatású iskolapéldája. Alig egy évtizeddel később pedig leforgatta az első hamisítatlan heist filmet, az Aszfaltdzsungel-t, amely azóta is megkerülhetetlen alapműve a műfajnak, amely még hosszú ideig hatással volt a rablásról szóló krimikre, többek között A dicső tizenegyre (Ocean's Eleven, 1960), Az olasz melóra (The Italian Job, 1969), vagy éppen a Kutyaszorítóbanra (Reservoir Dogs, 1992).

Doc Riedenschneider (Sam Jaffe) valódi bűnöző lángész, aki a börtönből kikerülve máris arra készül, hogy végrehajtson egy több millió dolláros ékszerrablást. Beveszi a buliba Louist, a mackóst (Anthony Caruso), Gust, a sofőrt (James Whitmore) és Dixet (Sterling Hayden), a csapat erőemberét, hogy segítsenek a terv végrehajtásában. Mivel azonban a rabolt értékeken nem terveznek osztozni a bandával, az embereket fix bérért kívánják alkalmazni. Emiatt egy pénzügyi befektetőre lesz szükség, aki hajlandó 50 ezer dollárral megfinanszírozni a csapat tagjait, így kerül a képbe az ügyvéd, Alonzo Emmerich (Louis Calhern). Kezdetben minden a megbeszéltek szerint alakul, hamarosan viszont felszínre kerülnek a csapat tagjainak hibái, ami végül hozzájárul a banda lebukásához.

the-asphalt-jungle_ymdxmm.jpg

A Burnett krimijéből áradó realizmushoz Huston az olasz neorealizmusból merített filmes ihletet, olyan művek naturalista ábrázolásmódját a hollywoodi noir világához adaptálva, mint a Róma, nyílt város (1945) vagy a Biciklitolvajok (1948). A film többnyire drámaian csendes, a főcím kap ugyan egy kísérőzenét, de utána már csak a film vége felé egy bárban a jukebox-ból hallható zene szólal meg legközelebb, ehelyett a rendező inkább a díszletekkel, a helyszínekkel teremt atmoszférát. Az Aszfaltdzsungel nem csupán azzal vált mérföldkővé az amerikai bűnfilmek között, hogy először építette cselekményét teljes egészében a nagy balhé köré, lefektetve ezzel a heist filmek klasszikus hármas tagolásának alapjait, a tervezéstől a kivitelezésen át az utóhatásokig, hanem azzal is, hogy mindezt a bűnözők szemszögéből tette, ezzel pedig merészen árnyalta a sötét figurákat felvonultató alkotások összképét, megnyitva az utat a realistább gengszterfilmek előtt. Huston ugyanis alvilági alakjait átlagosan emberivé tette, szemben a korábbi gengszterfilmek hol velejéig romlott, hol a társadalomból kiábrándult, olykor romlottságukban is romantizált antihőseivel. 

Szemben azoknak a filmeknek a nagy részével, melyek az Aszfaltdzsungelből merítenek, az alapmű sokkal kevésbé koncentrál a leleményesen kidolgozott tervre vagy a briliánsan végrehajtott rablásra. Az egyes szereplők viszik előre a történetet, ahogy lassan megfigyelhetjük árulásaikat, kapcsolataikat vagy emberi gyengeségeiket. Mivel viszonylag kevés akciót látunk a filmben, a színészeknek lehetőségük nyílik arra, hogy részleteikben kidolgozzák karaktereiket. Bár túlnyomórészt ismeretlen színészekből áll a szereplőgárda, mindenki sok tapasztalattal érkezett a forgatásra, hiszen nem egy mellékszerepet alakítottak már korábban és mindannyian nagy tehetséggel mutatják be az általuk alakított szereplő személyiségét.

A szereplők azért is nyerhetik el oly könnyen a nézők szimpátiáját, mert bűnöző mivoltuk ellenére van bennük becsület és lojalitás, ami a körülöttük lévőkből látványosan hiányzik. A rablás szellemi gazdája a börtönből frissen szabadult lángelme, a vérprofi, ugyanakkor udvarias és kellemes modorú úriember, Erwin Riedenschneider (Sam Jaffe bravúros alakításában), de a sztori az öntudatos és büszke erőember, Dix Handley körül forog, akit Sterling Hayden annyira meggyőzően alakított, hogy ezen filmje után sorozatban játszhatta különböző noirok főszerepét, többek között A Gyikosságét (The Killing, 1956) aminek elkészültét ez a film inspirálta.

A filmben ugyan nincs klasszikus értelemben vett femme fatale, a nőknek mégis fontos szerep jut, pedig csak annyi időre lépnek elő a háttérből, hogy akaratlanul is jóvátehetetlen károkat okozzanak. Riedenschneider azért kerül rendőrkézre, mert megbabonázva bámul egy érzéki táncot lejtő tinédzserlányt egy útszéli bárban, ahelyett, hogy a mexikói határ felé tartana. Az ügyvéd, Emmerich (akit Louis Calhern kelt életre remekül) pedig azért kényszerül társai elárulására, mert fiatal szeretőjét kell eltartania. A naiv és gyönyörű szerető szerepében Marilyn Monroe-t táthatjuk, akinek ezzel a filmmel indult filmes pályafutása, az idősödő ügyvéd vágyának cseppet sem titokzatos tárgyaként. Végül pedig Jean Hagen alakítja Dix barátnőjét, aki nagyszerűen átadta karaktere magányosságát és törékenységét, annak ellenére, hogy nem sok ideje volt a filmben.

mv5bmji1nju2mju0m15bml5banbnxkftztcwmja1nzcxnw_v1.jpg

mv5bmtmynzu3mja1of5bml5banbnxkftztcwnta1nzcxnw_v1.jpg

Alighanem ez a legfinomabban részletezett heist movie, ami valaha is készült Hollywood-ban. Rendezőként John Huston talán soha korábban nem mutatta meg ennyire a tehetségét, a film fényképezésében pedig nem találhatunk kivetnivalót, a fekete-fehér jelenetek különös drámaiságot kölcsönöznek a képi világnak. Kényelmetlen és feszültséggel teli érzések töltik el a nézőt, ahogy a belső jeleneteket figyelve a külvilág csak sötét foltként látható, rossz előérzet ébredésére is okot adva. a film minden szentimentalizmust nélkülözve, feszesen és lényegre törően, mégis részletgazdagon, sötét naturalizmussal ábrázolja nem csupán egy balszerencsés rablás körülményeit, hanem az alkalmi banda tagjainak kapcsolatait és háttértörténeteit.

Érdekességek

- A Production Code Administrationnek két fő kifogása volt a filmmel szemben: az ékszerrablás részletekbe menő ábrázolása és Emmerich öngyilkosságba menekülése az igazságszolgáltatás elől. Végül sem a cenzorok, sem a stúdió nem vágta meg számottevően a filmet, így mindkét jelenet megmaradt a végső vágás után is.

- Marylin Monroe meglehetősen érdekes módon kapta meg a szerepét. John Huston elhívta őt egy próbafelvételre az irodájába, ahol nem igazán nyűgözte le őt a teljesítményével. Azonban rögtön meggondolta magát, amikor a színésznő kilépett az irodából. A rendező később azt nyilatkozta, hogy Monroe egyike azon kevés színésznőnek, akik úgy tudnak kilépni egy ajtón, mint senki más. Ezután természetesen Marilyn Monroe megkapta a szerepet.

- A film alapján az ABC csatorna 1961-ben készített egy 13 részes televíziós sorozatot, ami azonban csak a címében hasonlított az eredeti filmhez, egyetlen részt leszámítva. A Professzor című rész mintegy a film folytatásának (sequel) is felfogható.

- 2008-ban az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba. 

Vélemény

Az Aszfaltdzsungel című filmmel elérkeztünk egy újabb olyan műfajhoz, ami a kedvenceim közé tartozik, nevezetesen a heist filmek műfajához, annak is a legelső képviselőjéhez. Azóta számos hasonló stílusú film született már, gondoljunk csak az Ocean trilógiára, vagy hogy még aktuálisabb legyek, sokak kedvencére, a hatalmas sikernek számító A nagy pénzrablás (La casa de papel) című spanyol sorozatra. Vannak közöttük, melyek jobban, vannak amelyek rosszabbul sikerültek, de jelen filmünk mindenképpen mérföldkőnek számít és nem mellesleg kifejezetten jól is sikerült. Na de mi is az a heist movie? Magyarul talán leginkább rablásos filmeknek vagy szélhámos filmeknek lehet fordítani, melynek lényege, hogy egy csapat válogatott bűnöző összeáll egy gondosan eltervezett rablás (legyen az pénz, ékszer, műkincs vagy bármi más) végrehajtásához. Ennek során a legtöbb esetben megmarad a mostani film által lerakott hármas tagolás, azaz a tervezés, a kivitelezés és a menekülés.

ac_ccsub_film_1220_courtesyofthecriterioncollection_5a37cd73aace2.jpg

Emellett gyakran szokták a filmet a noir műfajához sorolni, mert számos elem megtalálható a filmben, ami alapján akár oda is sorolhatjuk. Hajnali és alkonyati félhomály, nagyvárosi szűk sikátorok, fullasztó hotelszobák, vakító lámpák, karcos cigarettafüst - minden képkockája örök élmény és felbecsülhetetlen ajándék a sötét műfaj szerelmeseinek. A fényképezés, a történet végén elbukó antihős(ök), és a filmben jelen lévő femme fatale(ok) mind-mind olyan elemei a történetnek, melyek a noir jellemzői közé tartoznak. Igen jellegzetes a filmben a végzet asszonyainak a szerepe, ami a korábbi noirokhoz képest elhalványul, mindössze mellékszerepre kárhoztatott, már ha Marylin Monroe szerepét egyáltalán végzetesnek tekinthetjük. Míg Dix barátnője (Jean Hagen) inkább csak szeretne a férfi végzete lenni, még vágyaival sem tudja visszatartani, helyette csendes szomorúsággal, beletörődően asszisztál a piszkos pénzt rendre lóversenyeken elszóró férfi egyre mélyebbre zuhanásához.

the-asphalt-jungle_d1llr9.jpg

Érdekes, hogy Rózsa Miklós zenéje mindösszesen két alkalommal csendül fel, a film elején és a végén. Ez a furcsaság engem az elején még kifejezetten zavart, és a végére ugyan már hozzászoktam a zene hiányához, de mindenképp furcsa volt.

A filmben szereplő bűnözők teljesen életszerűek, mintha a való életből léptek volna a filmvászonra. Egyikőjük sem Tom Cruise-szerű képességekkel megáldott szuperhős vagy George Clooney-féle sármos lángelme, ezzel szemben mindegyikőjük a társadalom által erkölcstelennek és értéktelennek tartott közösségébe tartozik. Példának okáért Dix Handley (Sterling Hayden) egy teljesen átlagos fickó, aki csupán arra vágyik, hogy visszatérhessen a családi farmjára és végre békét leljen, míg a mackós Louie  (Anthony Caruso) egy családos ember, aki csupán jobb életre vágyik, ezáltal bűnözői mivolta is speciális széftörői képessége miatt létezhet. Ezekben az emberi pillanatokban rejlik az Aszfaltdzsungel igazi erőssége.

Ítélet: 10/7,5

Szólj hozzá

klasszikus rablás balhé mérföldkő neorealizmus film noir ékszerrablás Marylin Monroe John Huston heist movie