2021. feb 06.

ES1. Az elhagyottak (Los Olvidados) (1950)

írta: mindennapra1film
ES1. Az elhagyottak (Los Olvidados) (1950)

mv5bodm4otk1mji5nv5bml5banbnxkftztgwntg0ntqzmje_v1.jpgMexikó (Ultramar Films), 75 perc, ff, dráma

Rendező: Luis Buñuel

Producer: Óscar Dancigers, Sergio Kogan, Jaime A. Menasce

Operatőr: Gabriel Figueroa

Forgatókönyv: Luis Alcoriza, Luis Buñuel

Zene: Rodolfo Halffter, Gustavo Pittaluga

Szereplők: Alfonso Mejía, Roberto Cobo, Estela Inda, Migel Inclán, Alma Delia Fuentes, Mário Ramírez, Francisco Jambrina, Javier Amézcua

 

A Filmről

1929-ben Luis Buñuel megrendezte azt a 16 perces rövidfilmet, amely igazi áttörést jelentett nemcsak az ő életében, hanem a film történetében is. Az andalúziai kutya című alkotását Salvador Dalíval együtt forgatták és számos igencsak meghökkentő jelenetet (például egy nő szemének borotvával való átvágása) tartalmazott, megbotránkoztatva ezáltal a francia közönséget. 1936-ban kitört a spanyol polgárháború, melynek során Francisco Franco fokozatosan átvette Spanyolország irányítását, ezért Buñuel elhagyta az országot és előbb Amerikába, majd 1947-ben Mexikóba emigrált, ahol elkészítette Az elhagyottak című filmjét, a szürrealizmus egyik mintapéldányát.

cuadro-cuadro-los-olvidados-bun_uel-3.jpeg

A prológus már a film elején figyelmezteti a nézőt, hogy ez a film nem optimista. Kegyetlenül, groteszk őszinteséggel és a korszak olasz neorealista filmjeire jellemző pátosz teljes elhagyásával ábrázolja Mexikóváros egyik szegénynegyedében élő gyerekek életét. Pedro (Alfonso Mejía) azért küzd, hogy jobbá váljon, míg a javíthatatlan Jaibó (Roberto Cobo) démoni fivérként bukkan fel újra és újra, hogy eltérítse ezen elhatározásától. Pedro egyszer szemtanúja lesz, hogy Jaibo agyonver egy spiclinek tartott fiút, majd ő lesz az, akit később Jaibo megpróbál egy általa elkövetett lopás gyanújába keverni. Pedro, hogy mentse magát, eszméletlen dühében elárulja, hogy Jaibo követte el a gyilkosságot. A bosszú nem maradhat el, az utca törvénye ugyanis vért kíván.

45098_8905428afe96826caef1edb70b17d771.jpg

Noha Az elhagyottak számos konvencióját felidézi a társadalmi problémákkal foglalkozó filmeknek, messze túlnő rajtuk. Luis Buñuel ugyanis nem tudott megbékélni a neorealista iskola optimizmusával, ugyanis ezeknek a filmeknek a legtöbb esetben a fő- és mellékszereplői is idealizáltan pozitív karakterek, továbbá tisztaságuk és meg nem alkuvásuk gyakran egy mesei fordulattal térül meg. Ezen tényező ugyan megoldást kínál ugyan a szereplőknek és reményt ad a film nézőinek, ám ugyanakkor el is távolítja a realista esztétikától a látottakat. Ha mégis felbukkan egy negatív karakter, az csupán a kontraszt kedvéért történik, hogy a főhős becsületességét még inkább kidomborítsa.

Az elhagyottak két okból tud felülemelkedni a korabeli neorealista filmeken. Egyrészt a stílussal szemben kritikus Buñuel azt követelte, hogy a realizmus fogalmát terjesszék ki olyan lényeges összetevőkre, mint az álom, a költészet és az irracionalitás. Ezáltal – ha csak egy-két jelenet erejéig is – szakít a tárgyilagos elbeszélésmóddal, és a Pedrót őrlő bűntudatot a fiú bizarr álmán keresztül ábrázolja. Másrészt a rendező nem tesz különbséget jó és rossz között. A nyomornegyed lakói egyformán az életben maradásért küzdenek, és ha kell, akár a gyilkosságtól sem riadnak vissza.

A filmet kezdetben nem fogadták túl jól Mexikóban. Azt gondolták, túl lesújtó képet fest az országról és Buñuel csak kihasználja a mexikói népet, hogy ezáltal hírnévre tegyen szert. A véleményük csak azután változott meg, amikor Buñuel 1951-ben, Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat. Azóta már természetesen az ország egyik büszkeségének tartják a filmet. A kritikai siker ellenére azonban a rendező soha többet nem tért vissza a neorealizmushoz, pedig jelentős életművének kakukktojása példátlan éleslátással beszél a nyomort átható kilátástalanságról

Érdekességek

- A filmhez a korabeli cenzúra nyomásának hatására készült egy pozitív kicsengésű befejezés is.

- Mexikóban, az első bemutató idején csupán három napig játszották a mozik a filmet a sajtó, a kormány, illetve a felső és középosztály feldühödött reakciói miatt.

- Ez volt a második film Fritz Lang Metropolisa (1927) után, amelyik bekerült az UNESCO A világ emlékezete elnevezésű programjába (Memory of the World Programme).

Vélemény

Nem kezdhettem mással a spanyol (nyelvű) filmek listáját, mint Luis Buñuel-lel, akinek a legismertebb alkotása minden kétséget kizáróan Az andalúziai kutya (1929). Hogy mégsem azon alkotása volt az első a listán, annak az az egyszerű oka, hogy a film valójában francia produkció. Továbbá nehéz is valódi filmként tekinteni rá, inkább egy szürreális álomvilág képekben történő megjelenítése.

Számos filmesztéta ódákat zengene (és már zengett is) a filmről, én azonban nem erősítem a film rajongóinak táborát. Azt nem állítom, hogy rossz film lenne, vagy csalódást okozott (ugyanis semmilyen elvárásom nem is volt a filmmel szemben), de nekem nem igazán jött be. Az egyik legnagyobb problémát a színészi játék, illetve annak "hiánya" okozta. Az olasz neorealista filmekkel szemben, ahol sok esetben amatőr színészek játszották szerepeket, profikat megszégyenítő módon (lásd. Biciklitolvajok), itt a hivatásos színészek szinte kivétel nélkül amatőrnek tűntek számomra, és erre még az sem mentség, hogy többségük még csak gyerekszínész volt.

Már a film elején megjelenik egy felirat, miszerint a film valós tényeken alapszik és a szereplői sem kitaláltak. Sok esetben fenntartással szoktam fogadni ezeket a kijelentéseket, mostani filmünk pedig teljesen meggyőzött arról, hogy helyesen teszem. Maradjunk annyiban, hogy Buñuel nagyon szerette volna, hogy a filmben látható történésekre úgy tekintsünk, mint a szomorú valóságra.

mv5bztbkngiymgmtnzq2zs00odg4lthmzjitnjljmzixzmmzytrjxkeyxkfqcgdeqxvynjk1njg5nta_v1.jpg

A film a kőkemény és szomorú valóságot mutatja be, melynek szerves része a kilátástalanság és a nyomor, melynek egyenes következménye, hogy a testileg-lelkileg elhanyagolt és megtépázott gyerekek élete a bűnözéshez vezet. A gyerekeket érő bántalmazás számos formában megjelenik a vásznon a kizsákmányoláson és megalázáson keresztül a mindennapos verésig, nem beszélve a pedofíliáról, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A valósághű ábrázolás mellett mellett természetesen nem maradhat el Buñuel szürrealizmusa is, de többi filmjével ellentétben itt meglepően visszafogott volt, csak az álmok világában engedte meg magának, hogy elkalandozzon a valóságtól.

Hogy a pozitívumokról is essen szó, a film lezárása kifejezetten gyomorba vágó és kegyetlenül őszinte lett. A filmhez készült egy alternatív, jóval pozitívabb befejezés is (ám végül szerencsére nem az került a végső változatba), ami egyáltalán nem illett volna a film addigi véresen valóságos stílusához. Így végül az alkotás nem esett abba a hibába, amelybe sok más film, hogy nem merték negatív végkifejlettel lezárni az egyébként kegyetlen és nyomasztó filmet.

https://videa.hu/videok/film-animacio/luis-bunuel-elhagyottak-1950-mimi-fo5xSLxMnBui1okh

Ítélet: 10/6,5

Szólj hozzá

spanyol gyerekek gyilkosság nyomor álomvilág szürrealizmus kilátástalanság neorealizmus Mexikó Luis Bunuel