2020. aug 16.

GB1. 39 lépcsőfok (The 39 Steps) (1935)

írta: mindennapra1film
GB1. 39 lépcsőfok (The 39 Steps) (1935)

mv5bmty5odazmtcwof5bml5banbnxkftztcwmzyxndyyna_v1_sy1000_cr0_0_673_1000_al.jpgNagy-Britannia (Gaumont British), 86 perc, ff, kémfilm

Rendező: Alfred Hitchcock

Producer: Michael Balcon, Ivor Montagu

Operatőr: Bernard Knowles

Forgatókönyv: Charles Bennett, John Buchan regénye alapján

Zene: Hubert Bath

Szereplők: Robert Donat, Madeleine Carroll, Lucie Mannheim, Godfrey Tearle, Peggy Ashcroft, John Laurie, Helen Haye, Wylie Watson

 

A Filmről

Alfred Hitchcock sorrendben 19. filmje - ha a rövidfilmeket nem számítjuk - jelentette a nagy áttörést a brit filmiparban. Ebben a filmjében jelent meg először a rendező egyik kulcsmotívuma: a tévedésből, az el nem követett bűnért felelősségre vont ártatlan ember figurája. A témát már első hangosfilmjében, a Zsarolásban (Blackmail, 1929) is megpendítette, de ez volt az a film, melyben teljesen arra épült a történet. A 39 lépcsőfok nem csak az addig világszinten még kevésbé jelentős brit filmgyártás számára volt jelentős, hanem a rendező életében is, hiszen emiatt figyelt fel a rendezőre David O. Selznick amerikai producer, majd öt évvel később Hollywoodba invitálta a rendezőt.

A történet szerint Richard Hannay (Robert Donat) Londonban, egy varieté előadáson megismerkedik egy zaklatott nővel (Lucie Mannheim). Felviszi a lakására, ahol az asszony egy kémszervezetről mesél neki, amelynek főnöke, Jordan professzor (Godfrey Tearle) egy skóciai faluban él. A nőt az éjszaka során rejtélyes módon meggyilkolják, Richard pedig Skóciába igyekszik, mert itt akarja felkutatni azokat az ügynököket, akik meggyilkolták a fiatal nőt. A gyilkossággal gyanúsított férfit üldözi a rendőrség, fenyegetik a kémek, és a veszélyes út során kénytelen lesz összebilincselve együtt utazni egy Pamela nevű szőke nővel (Madeleine Carroll) is. A szálak végül abban a londoni varietében futnak össze, amelyben Hannay és a meggyilkolt asszony először találkozott.

Hitchcock mindig is nagyon vonzódott a kémfilmek műfajához, mivel úgy gondolta, hogy ez remek keretet és lehetőséget biztosít a feszültség megteremtéséhez (suspense), ami nála mindig is a legfontosabb szempont volt. Ha a feszültségkeltés technikájáról esik szó, a beszélgetés biztosan Hitchcock felé terelődik, mivel ő tekinthető a suspense mágusának vagy szülőatyjának. Mint a rendező kémfilmjeinek mindegyike, úgy a 39 lépcsőfok is rendelkezik „MacGuffin” elemmel, azaz egy olyan dologgal, amiért a filmben elviekben a hajsza folyik.  Ennek az elemnek azonban csupán annyi a feladata van, hogy a történetet előremozgassa, mert önmagában teljesen lényegtelen és amiről ennek megfelelően nem is tudunk meg igazából semmit, vagy legalábbis nem sokat. Ez jelen esetben egyébként egy fontos műszaki tervrajz, egy fontos katonai titok. Ilyen híres MacGuffinok a filmtörténelemből pl. a Halálcsillag tervrajza a Star Wars-ban, a frigyláda, a Szent Grál, az aktatáska a Ponyvaregényben, a rózsabimbó szó az Aranypolgárban vagy a tranzitlevelek a Casablancában.

Ebben a filmben is megjelenik a Hitchcock filmek másik kötelező tartozéka, a jeges, távolságtartó és rejtélyes szőke nő (Madeleine Carroll), aki a főszereplő társa lesz a menekülés közben, és akinek egészen a film végéig nem tudhatjuk biztosan a valódi szándékait, mert azok egyaránt lehetnek ellenségesek vagy barátiak.

A rendezőhöz méltóan a titok megoldása - mi lehet a 39 lépcsőfok - jóformán másodlagos a két főszereplő flörtszerű összjátékához képest. A házasság paródiájaként szó szerint összeláncolva Donat és Carroll (akik a forgatás során találkoztak először) a hajsza szüneteiben egymással civakodnak, amitől a kémtörténet egy valószínűtlen szerelmi történetté változik. A film, akárcsak a két főszereplő kapcsolata, gyors akciójelenetek és üldözések sorozatában bontakozik ki, amelyeket szellemes párbeszédek és változatos suspense elemek kísérnek.

mv5bmtaxndg0ndqynjveqtjeqwpwz15bbwu3mdi2mtq2mjq_v1.jpg

39 lépcsőfok-ban már megmutatkozik a Hitler uralomra jutása utáni helyzet rémálma. Nem csak egy hagyományos, fordulatos kémtörténetről van szó, hanem gátlástalan erőszakról, amelyben a hős egyáltalán nincs kedvező helyzetben a kémekkel szemben. Bár a film még nem rendelkezik érzelmi és tematikai mélységgel, de már tartalmazza a későbbi tipikus hitchcocki elemeket. A fokozatosan adagolt feszültség, a finom humor és a leheletnyi romantika ötvözete támogatja a fordulatos, pergő ritmusú történetet.

a566d98a978982ac4fcde312563abfdd.jpeg

Az alkotás egy bájos, könnyed hangulatú kémfilm romantikus vígjáték elemekkel tarkítva, amivel Alfred Hitchock egyrészt megalapozta későbbi kémfilmjeit (Észak-északnyugat (North by the Northwest), 1959); Forgószél (Notorious),1946), másrészt azokat a filmjeit, aminek fő témája az ártatlanul megvádolt menekülő férfi (Szabotőr (Saboteur, 1942); A tévedés áldozata (The Wrong Man),1956).

John Buchan kémregénye hálás alapanyagnak bizonyult a filmkészítők körében, hiszen további három feldolgozás is született belőle, továbbá a mai napig játsszák a színházak is és számos rádiójáték is készült belőle.

Érdekességek

- Alfred Hitchcock mindig is azt állította, hogy ez az egyik kedvenc filmje a sajátjai közül.

- Robert Donat olyan betegségben szenvedett, ami folyamatos remegést és rángást idézett elő nála, ezért a színészt nagyon kimerítették a hosszú felvételek.

- Mielőtt leforgatták volna azt a jelenetet, amiben Robert Donat és Madeleine Carroll keresztülfut a vidéken, Hitchcock megbilincselte őket, és úgy tett több órán át, mintha elvesztette volna a kulcsot, hogy megfelelő hangulatba hozza a színészeket a helyzethez. Madeleine Carroll csuklóján még napokig látszottak a bilincs nyomai.

- Az egyik fia szerint, John Buchant annyira lenyűgözte a film, hogy azt se bánta, hogy a történet kicsit eltért a könyvétől. 

Vélemény

Stílszerűen nem is kezdhetnénk mással a brit filmek listáját, mint a nagy Alfred Hitchcock-al és egyik filmjével. És rögtön kettővel, mert a következő angol film is a híres rendező egy másik filmje, a Londoni randevú (The Lady Vanishes, 1938) lesz.

Ami rögtön feltűnik a film esetében, hogy gyors vágásokkal operál. Ez nekem furcsa volt, mert így az egész filmet a némafilmekre jellemző képi és mozgásvilág jellemzi. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a zene majdhogynem teljesen hiányzik a filmből, előbbi megállapításom még hatványozottabban jelentkezik.

Hitchcock ugyan megfelelően adagolta a feszültséget, azonban ez a film még messze van az igazi remekműveitől. Vannak furcsa jelenetek, mint amikor Hannay például kénytelen fellépni egy jelöltállító gyűlésen, ahol egy közhelyekkel tarkított beszédet ad elő a lelkes egybegyűlteknek, vagy amikor a rendőrségről kiveti magát az utcára és elvegyül egy felvonuláson. Hitchcockot egyelőre jobban érdekelte az izgalom és a szórakoztatás, mint a hitelesség és az igényes drámaiság.

Volt viszont egy szívemnek igen kedves része a filmnek. Egy nagyon jól sikerült akciójelenet, amikor Richard menekül a vonaton, majd egy hídnál állnak meg, ahol végül kiugrik a vonatból és elmenekül. A híd az Edinburgh mellett található Forth Rail Bridge, ami az egyik kedvenc hidam, melyet szerencsére személyesen is sikerült már látnom.

the39steps03.jpg

A szexi szőkeség, Madeleine Carroll kitűnően alakítja az egyik pillanatban még higgadt, míg a következő pillanatban már érzéki nőt. Robert Donat pedig könnyedséggel és kellő humorral játssza el Richard Hannay karakterét, így szinte azonnal megkedveljük. Én soha életemben nem hallottam még korábban a színészről, de egy kis utánanézéssel kiderült, hogy később még Oscar-díjat is nyert (Goodbye, Mr. Chips, 1939). Ők jelenítik meg a romantikus vígjátékok tipikus szerelmes párját, akik kezdetben utálják egymást, állandóan veszekednek, miközben szó szerint egymáshoz vannak bilincselve, hogy aztán átadják magukat a szerelemnek. 

Köztudott, hogy Hitchcock gyakorlatilag minden egyes filmjében feltűnik egy pillanatra, legtöbbször háttérben elsétáló járókelőt vagy vonaton/buszon/villamoson utazó átlagembert alakított. Mindig, amikor valamelyik filmjét nézem, próbálom kiszúrni ezeket a cameo-jeleneteket, több-kevesebb sikerrel. A mostani filmben nem sikerült elcsípnem, hogy a film elején egy cigarettásdobozt dob el egy elhaladó busz mellett.

Kétségtelen, hogy még messze van Hitchcock legjobb filmjeitől, az egész még kicsit kiforratlan és a feszültségkeltés is lesz még sokkal jobb, de már érződik, hogy egy nem mindennapi rendezővel van dolgunk. Már felismerhetőek ugyan benne a későbbi remekművek gyökerei, de látszik, hogy még csak az út elején tartott a mester. A kedvét azonban senkinek ne vegye el a film megtekintésétől, mert mindezek ellenére egy jó filmet láthatunk egy jó kis csattanóval a végén.

https://www.youtube.com/watch?v=CwFGnwCXJfg

Ítélet: 10/7

Szólj hozzá

krimi angol vonat szőke gyilkosság feszültség menekülés gyanúsított kémfilm suspense Skócia Hitchcock McGuffin