2020. aug 01.

21. Becsületből elégtelen (Mr. Smith Goes to Washington) (1939)

írta: mindennapra1film
21. Becsületből elégtelen (Mr. Smith Goes to Washington) (1939)

mv5bztywyjyxyzgtmde1ni00nzu4lwjlmtetodq5ymjmmgjhzji5l2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_ux1000.jpgUSA (Columbia), 125 perc, ff, filmdráma

Rendező: Frank Capra

Producer: Frank Capra

Operatőr: Joseph Walker

Forgatókönyv: Lewis R. Foster, Sidney Buchman

Zene: Dimitri Tiomkin

Szereplők: James Stewart, Jean Arthur, Claude Rains, Edward Arnold, Guy Kibbee, Thomas Mitchell, Eugene Pallette

 

A Filmről

Az Egyesült Államok egyik államában a két szenátor közül az egyik meghalt, ezért új szenátort kell jelölni a helyére. Jim Taylor (Edward Arnold), a korrupt milliárdos az új szenátort is olyannak szeretné látni, aki az ő érdekeinek képviselője, mert úgy véli, hogy egy tapasztalatlan ifjú könnyen manipulálható lesz. Jefferson Smith (James Stewart) egy kisváros cserkészcsapatának idealista, lelkes vezetője nagyon meglepődik, amikor őt keresik meg és kérik fel a szenátor helyének betöltésére.

mrsmith_3.jpg

Mr. Smith javaslatot nyújt be a szenátusban, hogy létesítsenek egy nagy ifjúsági tábort. Az elképzelés azonban ütközik Taylor érdekeivel, mert ő a folyó partján gátat építene és a területet a saját hasznára akarja kisajátítani. Rágalomhadjáratot indítanak Jefferson ellen, hamis tanúkkal és iratokkal, illetve a sajtó segítségével. Hiába tiltakozik, mindenki ellene fordul, egyedül csak szenátusi titkárnője, Clarissa Saunders (Jean Arthur) áll mellé. Rábeszéli, hogy harcoljon az igazáért és ha kell, napokon át beszéljen a szenátus előtt. Már szeretné feladni a kilátástalannak tűnő küzdelmet és beszéde végén a szenátus elnöki emelvénye előtt összeesik. Végül Joseph Paine szenátorban (Claude Rains), aki Jeff apjának barátja volt, föltámad a lelkiismeret. A szenátus végül beismeri bűneit, felfedi a valóságot és Jim Taylor üzelmeit, ezáltal kiderül Smith ártatlansága. 

Frank Capra dicshimnuszát az amerikai kormányzati rendszerről olyan mélyrehatónak találták a korrupció elítélésében, hogy Washingtonban néhányan úgy gondolták, nem volna helyes a háború előestéjén bemutatni a filmet. A demokráciába vetett hitet egy konok idealista hősies erőfeszítései mentik meg, aki nevéhez hűen, a jeffersoni individializmus hagyományait követve nem hajlandó egy követ fújni a párt vezetőivel, akik szövetkeznek tönkretételére. A cselszövést is végül az a politikus leplezi le - lelkiismeretétől vezérelve - akinek az volt a feladata, hogy lejárassa a hőst a nagy nyilvánosság előtt. Smith karakterének a kezdeti jelentéktelenségtől, a magalázáson át, az önvédelemig vezető útján fontos szerep jut Paine szenátornak. Ő az, aki Jim Taylor ellenlábasaként még hisz az amerikai berendezkedésben, csak elvakította a kompromisszumok és egyezkedések politikája. Smith felmentéséhez a meghallgatás speciális amerikai intézménye is hozzájárul, amely a bevett szabályok szerint korlátlan szólásszabadságot biztosít az egyénnek.

44611_1443784811_394.jpg

Frank Capra mestere volt az emberi történetek filmre vitelének - lásd Az élet csodaszép (It's A Wonderful Life, 1946) - és a valóban fontos problémákat egyszerű eszközökkel tálalta. Azon egyszerű emberek küzdelmeit jelenítette meg, akik képesek a végsőkig harcolni az ideáljaikért. Jelen esetben Jefferson is óriási tettvággyal és elhivatottsággal vág neki hazafiúi munkájának, ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy a hataloméhség és a kapzsiság még a legmagasabb szinteken is képes tönkretenni az ember hazája iránt érzett erkölcsi elkötelezettségét és a kötelességtudatot. Bár a film a fennálló rendszer kőkemény kritikáját fogalmazza meg, ugyanakkor bizonyítékul szolgál, hogy saját hibáinak bemutatásán keresztül a demokrácia csak tovább erősödhet.

Az alkotást 11 Oscarra jelölték, ebből végül csak a legjobb forgatókönyvért (Lewis R. Foster) járó szobrocskát nyerte el. A film fordulópontot jelentett James Stewart karrierje szempontjából is, hisz nem csak a filmakadémia, hanem a közönség tetszését is elnyerte szívhez szóló alakításával. 

Érdekességek

 A címszerepre eredetileg ismételten Gary Coopert szánták, akárcsak Frank Capra előző filmjében (Váratlan örökség), ő azonban épp nem ért rá, így került a képbe James Stewart.

James Stewart szódabikarbónát és higany-kloridot használt, hogy rekedtebb legyen a hangja.

- A filmet bemutatása idején hevesen támadták a politikusok, a washingtoni sajtó egyenesen amerika-ellenesnek és kommunista barátnak bélyegezte, a premieren résztvevő 45 szenátorból sokan elhagyták a termet, illetve páran be is kiabáltak.

A filmet betiltották a náci Németországban, a fasiszta Olaszországban, illetve Szovjet-Oroszországban és Spanyolországban is. Emellett, Frank Capra szerint a filmet Európa egyes országaiban úgy szinkronizálták, hogy az üzenete megfeleljen a hivatalos ideológiának.

 - Frank Capra az évek folyamán számos levelet kapott olyan emberektől, akik a filmből merítettek erőt, hogy később politikai pályára lépjenek.

Vélemény

Frank Capra jól láthatóan rákapott a tárgyalásos jelenetekre: A Váratlan örökség (1936) című filmben is a tárgyalás jelentette a film csúcspontját, és most is. (Még érdekesebb, hogy a két film címe is nagyon hasonlít egymásra: Mr. Deeds Goes to Town / Mr Smith Goes to Washington). Másik hasonlóság, hogy mindkét film gyakorlatilag ugyanarra a szituációra épül, miszerint egy végtelenül becsületes, egyszerű ember egy véletlen folytán olyan lehetőséghez jut, amivel tudtán kívül borsot tör a gátlástalan üzletemberek orra alá, amit nem néznek jó szemmel. Továbbá ebben a filmben is megjelenik a történetben egy szerelmi szál, ráadásul mindkét esetben ugyanaz a színésznő (Jean Arthur) képviseli a szebbik nemet.

Nem szépítem, ez a film nem tetszett, és szerintem abban az esetben fog bárkinek is tetszeni, ha elvakult Amerika rajongó és/vagy vonzzák a politikai témájú filmek. Én sajnos egyik csoportba sem tartozom, így borzasztóan untam és alig vártam, hogy vége legyen. Hiába voltak jó színészi teljesítmények, hiszen James Stewart és Claude Rains is remek alakítást nyújt, Jean Arthur pedig hozza a kötelezőt a kedves és bájos titkárnő szerepében (szinte ugyanazt nyújtja, mint előző filmjében), de ez sajnos édeskevés volt ahhoz, hogy élvezni tudjam a filmet.

Volt a filmben számos olyan dolog, ami engem nemcsak zavart, hanem egyenesen idegesített. Ilyen volt a kiscserkészek jelenléte: mennyire életszagú, hogy pár taknyos kölyök meggyőzi a kormányzót, hogy a helyi cserkészek vezetőjét jelöljék a betöltetlen szenátusi posztra? Utána pedig, amikor elbúcsúztatják, annyira meghatódnak, hogy elsírják magukat (ilyen ronda kölyköket pedig már régen láttam, már bocsánat). Nálam sajnos már ezen a ponton elvesztette a film a beléje vetett bizalmamat, amit már később sem sikerült visszaszereznie.

7286_1_screenshot.png

Gyakorlatilag az egész film egy tanmeseként is felfogható, melyben bemutatják, hogy jön egy vidéki bugris, aki a becsületesség és lojalitás mintaképe, majd jön a csúnya, gonosz és korrupt hatalmi rendszer, aki megpróbálja besározni a főhőst. De emberünk nem hagyja magát, szembeszáll a hatalommal, mint Szent György a sárkánnyal, melynek a végén győz a jó és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.  A film végig csöpög az amerikai patriotizmustól, szinte már-már egy propaganda filmként is felfogható. A legjobban akkor domborodik ki, amikor a főhös megérkezik Washingtonba és szájtátva nézi az amerikai nép emblematikus épületeit és műemlékeit, mint a Capitolium, a Fehér Ház vagy a Lincoln Memorial.

Aki a fentiek ellenére mégis szeretné megnézni a filmet, az alábbi linken megteheti (magyar szinkronnal):

https://videa.hu/videok/film-animacio/becsuletbol-elegtelen-1939-teljes-film-frank-capra-james-stewart-YoDCe9N0o9ZnLjpg 

Ítélet: 10/4

Szólj hozzá

politika amerika demokrácia korrupció szenátus Frank Capra James Stewart Jean Arthur