USA (First National), 79 perc, ff, gengszterfilm

Rendező: Mervyn LeRoy

Producer: Hal B. Wallis, Darryl F. Zanuck

Operatőr: Tony Gaudio

A Filmről

Két kisstílű bűnöző elhatározza, hogy elköltöznek Chicago-ba, és kezükbe veszik sorsuk irányítását. A két barát azonban végül különböző utakon indul el. Joe Massara (Douglas Fairbanks, Jr.) a Bronz Páva Clubban felkapott táncos lesz, megismeri az elbűvölő Olgát (Glenda Farrell), aki előtt nem titkolhatja gengszter-múltját. Szerelmes lesz, és megpróbálja távol tartani magát a bűnözéstől. Eközben Caesar "Rico" Bandello (Edward G. Robinson) beleveti magát a bűnözés közepébe: felkeresi a chicagoi maffia egyik kisfőnökét, a Palermo Klub vezetőjét, Sam Vettorit (Stanley Fields) és csatlakozik hozzájuk. 

Sam ráveszi Joe-t, hogy vegyen részt a Bronz Páva Klub kifosztásában, ahol Caesar megöli a rendőrfőnököt. Ezután Rico először saját korábbi főnökét távolítja el, a legnagyobb fogás azonban Arnie Lorch (Maurice Black) és a Bronz Páva Klub megszerzése. Rico ezután vitathatatlanul felér a csúcsra és ő lesz a keleti városnegyed főnöke. Rico azonban aggódni kezd, hogy barátja túl sokat tud, ezért utasítja Joe-t, hogy hagyja ott a barátnőjét és csatlakozzon hozzá. Mivel Joe ezt megtagadja, más választása nem lévén, Olgával együtt úgy döntenek, hogy együttműködnek a rendőrséggel. Rico piti, ám annál erőszakosabb és nagyra vágyóbb gengszterként kezdi, felkapaszkodik a csúcsra; még a nagyvárost uraló Big Boy (Sidney Blackmer) is megvendégeli, ám elég egy rossz lépés, és mélyebben találja magát, mint ahonnan elindult. 

A Kis Cézár  - amelyet gyakran neveznek a gengszterfilmek nagyapjának is - a hangosfilmek korának kezdetén készült, de még mindig hatásos és jó tempójú krimi. A fő téma mellett a harmincas évek kötelező társadalmi komformizmusát is megpendíti. Történelmi távlatból szemlélve és a nézők szemében Ricót egyértelműen a kor feszült helyzete pusztította el, miközben azon ügyködött, hogy nagyobb szelet jusson neki a tortából. Elismerésre és sikerre vágyott egy alapvetően közönyös világban.

Vannak korspecifikus műfajok, melyek segíthetik egy adott történelmi pillanat megértését. Ilyenformán Mervyn LeRoy Kis Cézárja nemcsak a gengszterfilm-zsáner meghatározó darabja, hanem keletkezési idejének - a nagy válság korának - társadalmi allegóriája is. A film az egyéni boldogulás lehetőségeiről szól a gazdasági hanyatlás mindenkit szorongató helyzetében. Elegáns öltönyök, szivarfüst, csillogó rulettkerekek, rendszeresen visszatérő villódzó fényreklámok (jelen esetben a Palermo Klub), a napilapok szalagcímei vagy a kártyaasztal körül üldögélő rosszfiúk mind-mind rendszeresen visszatérő elemei a korszak gengszterfilmjeinek. A történet ugyan egyszerű és sablonos, ezzel szemben a gyors és pörgő történet és a kegyetlensége az akkori nézőknek újként hatott. Annak ellenére, hogy a brutalitásnak nem lehetünk szemtanúi (pre-code éra), kétségünk nem marad egy pillanatra sem afelől, milyen kegyetlen gengszter is volt Rico Bandello.

A Kis Cézár Rico életútját mutatja be, ahogy kisstílű bűnözőből a gengsztervilág csúcsára tör. Edward G. Robinson meggyőzően alakítja az egyre nagyobb hatalommal bíró gengszterfőnököt, akiben egy szemernyi könyörület sincs és kizárólag az hajtja előre, hogy egyre feljebb jusson a ranglétrán, amiért bárkin képes átgyalogolni és eltörölni a föld színéről. Robinson első ránézére nem kimondottan filmsztár típus, a Kis Cézárban azonban rátalált  a karakterére, a tiszteletre vágyó, brutális bűnözőre. A román származású színészt ez a film indította el a sztárság útján, és aki 50 éves pályafutása alatt több, mint 100 filmben szerepelt. Karrierjének első szakaszában a gengszter filmek voltak a meghatározóak, későbbiekben pedig rengeteg film noirban is szerepelt.

A film elején a főcím Burnett regényével a háttérben fut, ezzel utalva egyrészt a film irodalmi eredetére, másfelől így távolítva el Rico alakját bármelyik abban a korban aktív valós maffiózótól (annak ellenére, hogy Al Capone alakja egyértelműen felfedezhető benne). Az akkor javában tartó szesztilalmat és az ezzel összefüggő szeszcsempészetet sem mutatják be oly módon, mint A közellenségben vagy éppen a Sebhelyesarcúban.

Érdekességek

- Eredetileg Clark Gable neve is felmerült Joe Massara szerepére, azonban Jack L. Warner szerint túlságosan nagyok voltak a fülei, ezért a szerepet végül Douglas Fairbanks, Jr. kapta.

- A film óriási sikere ellenére a könyv szerzője, W. R. Burnett mérges volt, hogy olasz színészeket nem szerződtettek a filmbe.

- Robinson mindig megijedt a pisztolylövéstől, még akkor is, ha ő maga sütötte el a fegyvert, ezért csukta be mindig a szemét. A filmben ezt végül úgy oldották meg, hogy a szemhéját ragtapasszal felragasztották, hogy ne csukódjon le pislogás közben. 

Vélemény

Sokakban felmerülhet a kérdés, akik már látták mindkét filmet: A közellenséget és a Kis Cézárt, hogy miért is mondtam, hogy ez a film valamiért jobban megfogott. Hiszen ez a film sokkal több klisét tartalmaz, maga a történet sem túl bonyolult és jóval kevésbé hihető, mint a másik. Valljuk be, mennyire életszagú az, hogy egy semmiből érkezett kisstílű gazfickó feltör a semmiből és a ranglétrán nála jóval magasabban álló maffiózókkal szembeszállva lenyomja őket. Nemcsak, hogy lenyomja őket, hanem valami érthetetlen oknál fogva még az embereiket is maga mellé állítja. 

Ricot, aki rablásokkal és gyilkosságokkal jut fel a gengszter szamárlétrán, két dolog is gyengévé teszi, ami később a végzetét okozza. Egyrészről jobban vágyik a tiszteletre és elismerésre, mint a pénzre, másrészről a Joe iránti szeretete is elgyengíti. Amikor már világos számára, hogy Joe együttműködik a rendőrséggel, akkor sem képes kemény gengszterhez illően cselekedni, mert nem tudja megölni Joe-t.

A Kis Cézár ugyan felvonultatja a gengszterműfaj szinte valamennyi kliséjét, ennek ellenére magával ragad az elejétől a végéig, nagyban köszönhetően a remek dialógusoknak és Edward G. Robinson alakításának. A színész első ránézésre nem az a filmsztár típus, de itt megtalálta a tökéletes karaktert: a tiszteletre vágyó, alacsony, brutális bűnözőt. Engem kicsit a Joe Pesci által játszott karakterekre (Tommy DeVito a Nagymenőkben vagy Nicky Santoro a Casinoban) emlékeztetett a játéka. A zárójelenetben elhangzó mondat ("Mother of mercy, is this the end of Rico?") pedig megtalálható minden idők leghíresebb filmes szállóigéi között.

Mai szemmel nézve a film egyszerű és sablonos, de a gyorsan pörgő történet és a kegyetlen téma az akkori közönségnek mindenképp újnak számított. Ez a gengszter-klasszikus mindenkinek kötelező, aki rajong a műfajért, a többieknek pedig azért érdemes megnézni, hogy megtudja, honnan is indult a műfaj és honnan származnak a mai gengszterfilmekben is számtalanszor megjelenő klisék.

https://www.youtube.com/watch?v=f_oVAf7ibH0

Ítélet: 10/7,5