USA (Charles Chaplin), 87 perc, néma ff, vígjáték

Rendező: Charles Chaplin

Producer: Charles Chaplin

Operatőr: Gordon Pollock, Roland Totheroh, Mark Marklatt

Forgatókönyv: Charles Chaplin

Zene: Charles Chaplin, José Padilla

Szereplők: Charles Chaplin, Virginia Cherrill, Florence Lee, Harry Myers, Hank Mann, Al Ernest Garcia

A Filmről

A Csavargó (Charlie Chaplin) céltalanul sétál az utcán, amikor meglát egy virágáruslányt (Virginia Cherrill), akibe rögtön beleszeret. Amikor rájön, hogy a lány valójában vak, mindent elkövet, hogy segítsen rajta. Miután megmenti egy részeg milliomos (Harry Myers) életét, aki öngyilkos akar lenni, hálából és az elfogyasztott italok hatására barátjává fogadja a Csavargót. Másnap főhősünk újra összetalálkozik a vak virágárus lánnyal, és gazdag barátja pénzéből megveszi a lány virágait. Egy félreértés folytán a lány mindvégig gazdag úrnak hiszi a Csavargót. A milliomos józan állapotában azonban már nem emlékszik a barátjára. A szerencsétlen flótás mindent megtesz, hogy összegyűjtse a pénzt a lány szemműtétjére és hogy megakadályozza, hogy a lányt kilakoltassák, ennek érdekében pedig még egy bokszmeccset is bevállal.

Egy átmulatott este végén ismét összeakad a részeg milliomossal, aki készségesen felajánlja neki a pénzt. Azonban betörők jönnek, és leütik a házigazdát, aki ettől magához tér, és ismét nem tudja, kicsoda a Csavargó. A bűnözők eltűnnek, és ő lesz a gyanúsított. A pénzzel együtt megszökik, majd odaadja a pénzt a virágárus lánynak. A börtönből kiszabadulva újra felkeresi a virágárus lányt, aki addigra már meggyógyult és újra lát.

Chaplin tudta, hogy a beszéd megöli a Csavargó karakterét, ezért nem sietett elhagyni a némafilm műfaját, pedig akkoriban már látni lehetett, hogy egy korszak a véget ért, de a Nagyvárosi fények végül mégis néma maradt. A romantikán túl kíméletlen társadalomkritika is a film, a 30-as évek Amerikájának felületességét, a kisember sorsa iránti közönyt, a pénzimádatot állítja pellengérre. Megkapja a magáét a hangosfilm is az elején, amikor poénos hanghatás kíséri az ünnepi beszédet mondó szónokokat.

A Nagyvárosi fények végül minden szempontból diadalt aratott, szívszorító melodrámája és nagyszerű humora felvette a versenyt a korabeli hangosfilmekkel. Igaz, a forgatás után Chaplin hangeffektusokkal látta el a filmet, és ő maga vezényelte saját filmzenéjét, mint az későbbi alkotásainál is tette. Mint legtöbb filmjében, itt is láthatunk nagy műgonddal megrendezett evésjelenetet és egy buleszkszerű összetűzést a törvénnyel. A nevetés és a magasröptű pátosz között mesterien egyensúlyozó, gyönyörűen előadott mozidarab a mélyen megindító végkifejletben csúcsosodik ki. A többi pedig már a filmtörténelem része.

Érdekességek

- A film bemutatását követően Chaplin világkörüli turnéra indult, hogy népszerűsítse alkotását. Majdnem eljutott Budapestre is, azonban mivel Bécsben nagyon nem tetszett neki a hideg időjárás, úgy döntött, a szomszédos Magyarország helyett inkább Velence felé veszi az irányt.

- Azt a jelenetet, amikor a Csavargó virágot vesz a lánytól, 342-szer vették újra.

- Chaplin a forgatás felénél kirúgta Virginia Cherrillt és újrakezdte a filmet Georgia Hale-lel, de utána visszavette, mivel ilyen mennyiségű film elpazarlása még számára is túlságosan drága volt. Cherrill büszkesége miatt azonban már csak dupla gázsiért vállalta el a film befejezését, de végül kifizették. 

- Állítólag Chaplin meghívta magát Albert Einsteint is a film egyik díszbemutatójára. A híres utolsó jelenet végén  felkapcsolták a lámpát, és látta, hogy Einstein szeme könnyes.

Vélemény

Ismét egy Chaplin varázslat, és nem az utolsó a sorban. Nem véletlen, hogy számos klasszikust hagyott az utókorra. Ez a film is ott van és örökre ott lesz a filmművészet legnagyobb alkotásai között. Chaplin nem csak korának, de az egyetemes filmművészetnek az egyik legnagyobb zsenije, amit ezzel a filmmel is bizonyított. A kisember, a Csavargónk ismét megnevettet minket, de ez a filmje is több csupán vicces jelenetek sorozatánál. Ennek a filmjének is lelke van, mint az összes többi filmjének, de mellette olyan fontos társadalmi kérdéseket is boncolgat, mint a pénz hatalma vagy a kisemberek társadalomban betöltött kisebbségi szerepe. De szerencsére a szerelem győzedelmeskedik a társadalmi különbségek és a pénz iránti vágy felett. Én személy szerint nem bánom, hogy a női főszereplőt nem cserélték végül le, hihetetlen bájos és elragadó a filmben Virginia Cherrill, nem véletlen, hogy Chaplin is beleesett.

Ugyanúgy, mint a többi filmjében, ebben is számos emlékezetes pillanat és jellegzetes geg található. Ilyenek többek között a bokszmeccs, a spagettievés vagy a film végi rabló-pandúr jelenet. Nem biztos, hogy mai szemmel ugyanolyan viccesek, mint abban az időben voltak, de biztos vagyok benne, hogy mindenki talál majd a filmben számára kedves képsorokat. A film befejezése pedig valóban mindent visz és szerintem nem lett túl szentimentális sem, tetszett, hogy nem zárta le egyértelműen "happy end"-del a filmet.

Természetesen nem tökéletes alkotás, de egy olyan film, amin végig jól szórakozol, időnként hangosan felkacagsz és a végén még akár el is érzékenyülsz. Minden egyes kockáján és a hozzá kapcsolódó zenén is érződik a szív és a lélek, amit beletett ebbe a filmjébe is. Egy újabb Chaplin remekmű, amire még az esetleges hibái ellenére sem tudsz haragudni és csak kellemes szájízzel tudsz rá emlékezni. Ha valaki kedvet kapott hozzá, az alábbi linken meg is tudja tekinteni:

https://www.youtube.com/watch?v=TkF1we_DeCQ

Ítélet: 10/8