F23. Egy férfi és egy nő (Un homme et une femme) (1966)
Rendező: Claude Lelouch
Producer: Claude Lelouch
Operatőr: Claude Lelouch
Forgatókönyv: Pierre Uyterrhoeven, Claude Lelouch
Zene: Francis Lai
Szereplők: Jean-Louis Trintignant, Anouk Aimée, Pierre Barouh, Valérie Lagrange, Antoine Sire, Souad Amidou, Simone Paris
A Filmről
A megözvegyült Anne Gauthier (Anouk Aimée) rendezőasszisztensként dolgozik a filmiparban, kislánya, Francoise Deauville-be jár bentlakásos iskolába. Anne ott találkozik össze Jean-Louis Durockal (Jean-Louis Trintignant), aki ugyancsak özvegy és akinek fia, Antoine ugyanabban az iskolában tanul, ahol a nő kislánya. Amikor Anne lekési a vonatát, Jean-Louis felajánlja neki, hogy autóval visszaviszi Párizsba. Ahogy egyre jobban vonzódni kezdenek egymáshoz, lassan feltárják egymásnak múltjuk tragikus eseményeit, amelyek miatt addig képtelenek voltak egymásnak megnyílni.
Ha van ellentmondásosan megítélt figurája a francia filmes újhullám sodrában induló generációnak, akkor az Claude Lelouch. A nouvelle vague stíluselemeit szívesen alkalmazza, tematikai szempontból viszont eltávolodik a hatvanas évek újító törekvéseitől, és egyfajta „új szentimentalizmust” indít el a kortárs francia filmben. A pályáját alapvetően operatőrként kezdő Lelouch ebben a filmjében nagyon is kísérletező kedvről tesz tanúbizonyságot: az Egy férfi és egy nővel, mondhatni korát megelőzve, „összeházasította” a művészfilmet a műfaji filmmel, az újhullámos alkotási módot a klasszikus melodráma tematikai és kifejezésbeli sablonjaival.
Amikor Claude Lelouch filmje, az Egy férfi és egy nő a mozikba került, kisebb tornádóként söpört végig a világ összes filmszemléjén és díjátadóján, ahonnan elvitt mindent, amit csak lehetett. Ezenkívül, mivel a film rendkívül alacsony költségvetéssel készült, hatalmas anyagi hasznot is hozott. Lelouch szinte mindent egymaga csinált a filmmel kapcsolatban, amellett, hogy megrendezte a filmet és társszerzője is a filmnek, beállt a kamerák mögé is, illetve az utómunkálatokat is személyesen végezte. A stílussal kapcsolatos újítások mellett (köztük egy bonyolult időrenddel, amely meghatározta, hogy mikor legyen a felvétel fekete-fehér és mikor színes) a két fiatal francia sztár közötti kölcsönhatás lehetett az oka a film népszerűségének.
A film kerettörténete meglehetősen egyszerű, lineáris síkon halad, ebből a linearitásból az állandóan beékelődő visszaemlékezések mozdítják csak ki. A köznapinak tűnő történet, a suta, néhol kifejezetten minimalista párbeszédek mögött azonban arcpirítóan nagyívű drámai túlzások feszülnek. Lelouch magát a „lelepleződést” a képekre bízza: rendkívül stilizált, egy helyütt önreflexív módon műfajt váltó (szinte már-már musicalbe átcsúszó) flashback-jelenetekben elevenedik meg előttünk a múlt, mindkét – természetesen hőn imádott – házastárs elvesztése. A megható szerelmi történet világsikert aratott, a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában Oscar-díjjal tüntették ki, elnyerte a Golden Globe-díjat, míg Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert. A sikerhez nagyban hozzájárultak a zeneszerző jóbarátjának, Francis Lai könnyed, fülbemászó melódiái is. A rendező külön a filmhez íratta őket, és már a forgatáskor bejátszotta a szereplőknek, hogy hangulatba kerüljenek.
Claude Lelouch évekkel később leforgatta az eredeti film átdolgozott változatát Egy másik férfi és egy másik nő (Un autre homme, un autre chance, 1977) címmel, majd két folytatást is készített a filmhez. Előbb 20 év elteltével, amikor a nőből híres filmproducer lett, a férfinak pedig minden gondolatát a Párizs-Dakar rally foglalja le (Egy férfi és egy nő - 20 év múlva (Un homme et une femme, 20 dans déjá), 1986)), majd 2019-ben Egy élet legszebb évei (Les Plus belles années d'une vie) címmel, melyben az egykori film sztárjai ismét a két özvegyet alakítják, akik egykor egymásba szerettek és 53 év után ismét találkoznak. A Jean-Louis Trintignant által alakított volt autóversenyező egy idősek otthonában él, demenciában szenved, de "élete legszebb emlékére" még mindig emlékszik, s újra találkozik az Anouk Aimée által alakított régi szerelmével.
Érdekességek
- A film forgatása alatt Claude Lelouch állítólag szerelmes volt Anouk Aimée-be, de nem sikerült elnyernie a szívét, mivel a színésznő már romantikus kapcsolatban állt filmbéli partnerével, Pierre Barouh zeneszerzővel, aki később feleségül is vette.
- Jean-Louis Trintignant nem érezte túl jól magát az Anouk Aimée-vel való közös munkában, mert viselkedését túlzottan távolságtartónak találta, ezért sokkal szívesebben töltötte az időt a gyerekszínészekkel.
- A filmben az 1964-es Le Mans-i 24 órás versenyről vannak bevágások. Ezen a versenyen vett részt Jean-Louis Trintignant nagybátyja, Maurice Trintignant autóversenyző is, egy Maserati Tipoval, és a második helyen végzett. Karrierje során 11 Grand Prix versenyt nyert is többek között az 1953-as és 1954-es Le Mans-i versenyen is diadalmaskodott.
Vélemény
Az Egy férfi és egy nő elsőre egy szokványos romantikus filmek tűnhet, szerencsére azonban eltér azoktól, így én is jóval könnyebben befogadtam és még azt is mondhatom, hogy kifejezetten tetszett. Már a történet sem a romantikus filmeknél megszokott alapsztori, ugyanis két ember történetét, egy rendezőasszisztens és egy autóversenyző románcát meséli el, akik egy-egy tragédia következtében vesztették el korábbi szerelmüket és a film legnagyobb része is azzal telik, hogy a munkájukon keresztül mutatja be a szereplők életét és tragédiájukat. Nem véletlen tehát, hogy a film a maga idejében elvitte az összes jelentős filmes díjat., mindez pedig legfőképpen a két főszereplő játékának és a kreatív operatőri megoldásoknak köszönhető.
Volt szerencsém a filmet magyar szinkronnal megtekinteni, amiben még a dalokat is magyarították, így amikor a szereplők példának okáért bekapcsolják a piros Mustang rádióját, akkor magyarul csendülnek fel a dallamok. Ha a musicaleket és az animációs filmeket nem számítjuk, akkor nagyon ritkán szokott előfordulni, hogy a filmben szereplő dalokat magyar előadókkal (jelen esetben mások mellett Szécsi Pállal) és szöveggel lehetett hallani. Ez a kivételes megoldás most akár indokoltnak is tűnhet, hiszen a daloknak dramaturgiai funkciójuk is van. Nekem viszont furcsa volt és nem is igazán jött be ez a megoldás (pláne az eredetit is hallva, ami sokkal jobb). És végül derüljön fény rá, miért is olyan ismert Francis Lai filmzenéje, a fő témát bizonyára szinte mindenki hallotta már valamilyen formában. Most végre az is kiderült, honnan is ered maga a dal.
Én ugyan férfi létemre nem igazán vagyok nagy autórajongó, de a filmben szereplő Ford Mustang(ok) igencsak jól néznek ki, a versenyjelenetek pedig jól meg lettek komponálva. És még egy dolog, ami miatt talán a férfinézőket és olvasókat sikerül a párjuknak könnyebben rávenni, hogy nézzék meg együtt a filmet, a különleges szépséggel bíró Anouk Aiméé (a nőknek meg ott van Jean-Louis Trintignant). Az Egy férfi és egy nő több, mint hatvan év távlatából is még mindig egy remekbe szabott történet két ember közeledéséről, de legalább ugyanilyen ékesen szól a klasszikus, keménytökű autóversenyzésről is!
Ítélet:10/7,5