Franciaország (Lux), 75 perc, ff, dráma

A Filmről

Robert Bresson a legepikusabb rendezők egyike abban az értelemben, hogy meg tudja jeleníteni a szereplők belső világát vagy olyan absztrakt filozófiai fogalmakat, amelyek közlésére a nyelv sokkal alkalmasabb volna. A Zsebtolvaj talán az egyik legtökéletesebb példája Bresson stílusának, amely Michel (Martin LaSalle) történetét mondja el, akiből megszállott zsebtolvaj válik. Eleinte csak egyszerű eszközt lát benne céljai eléréséhez, de hamarosan már ez maga lesz a cél, egyfajta alkotó tevékenység. Az első amatőr próbálkozás után, amikor szinte azonnal lebukik, hivatásos tolvajjá képezi magát, aki mestere a szakmájának. Michel számár kizárólag a zsebtolvajlás nyújtja az érzelmileg leginkább kielégítő emberi kapcsolatokat. Jeanne (Marika Green) a főhős anyjának szomszédja, aki Michel helyett az idős asszonnyal törődik, s akit végül egy másik férfi ejt teherbe – Michel a magára maradt lányt és gyermekét akarja már támogatni. Ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Michel már nem a zsákmány kedvéért követi el a lopásokat, úgy válik egyre könnyelműbbé, ami végül a lebukáshoz vezet, de csak a börtönbe jutva ébred rá, hogy szerelmes a nőbe. 

Noha Bresson kerüli a tipikus drámai eszközöket, a Zsebtolvaj tökéletesen magával ragadó, Michel erkölcsi dilemmája és elidegenedettsége mélyen átélhető. Michel ugyanis meggyőződésből lop, egy kávéházban ülve fejti ki, hogy a felsőbbrendű embernek joga van ahhoz, hogy megszegje a törvényt, és ő maga is efféle kivételezett ember, akinek jogában áll a közönséges embereket megfosztani a pénztárcájuktól. A filmen egyértelműen felfedezhetőek Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének alapvető elemei. Hőse Raszkolnyikovhoz hasonlóan kivételesnek érzi magát, aki kifordult erkölcsi logikája alapján igyekszik megvalósítani privát szabadságát, miközben kivonul a társadalomból és hasonlóan Dosztojevszkij hőséhez, Michel életében is megjelenik egy tisztességes nő, aki reménykedik a férfi jó útra térésében. 

A Zsebtolvaj azon filmek közé tartozik, amelyek teljesen megváltoztatják a mozgókép értelméről és mibenlétéről alkotott nézeteinket azáltal, hogy kiterjeszti a filmnyelv szótárát. Bresson arra használja a filmet, hogy sajátosan paradox módon kifejezésre juttassa az élet spirituális alacsonyrendűségét. Az anyagi világ minden részlete és rezdülése megmutatkozik a kamera előtt. Az érzelmet közvetítő színészek, a melodrámai helyzetek vagy az izgalmas történetek formájában tetten érhető hagyományos dramatizálást félretolva Bresson a cselekményre bízza a történet elmondását. A rendező gyakran alkalmazott amatőr színészeket és arra utasította őket, hogy kerüljenek mindenféle teatralitást, gyakorlatilag modelleknek tekintette őket, akik mintegy mozognak a díszletben. Takarékosan bánik a zenével is, csak a sztori kulcspillanataiban szólaltatja meg azokat, hogy kifejezzen valami olyasmit, ami szavakkal vagy tettekkel nem adható vissza.

Az alkotás számos formai megoldása, a stílust a történettel egyenrangúvá emelő elbeszélésmódja, illetve vezérmotívumai (a kívülállás, a szabadságvágy, a bezártság, a bűnbeesés és a kegyelmi állapot elnyerése) nem csupán a francia új-hullámra, de az egyetemes filmvilágra is mély hatással voltak. A bressoni formavilág elemei, filmjeinek motívumai köszönnek vissza Truffaut, Godard, Tarkovszkij, Fassbinder, vagy éppen Tarr Béla és Jancsó Miklós alkotásaiban. Paul Schrader még amerikai átiratot is készített a Zsebtolvajból Amerikai dzsigoló (American Gigolo, 1980) címmel, Richard Gere főszereplésével.

Érdekességek

- A film Finnországban éveken keresztül be volt tiltva, mivel a bemutatott trükkök a zsebtolvajok működését segítették volna elő.

- A filmben felbukkanó könyv, a Zsebtolvajok hercege (1930) Richard S. Lambert műve és az ír zsebtolvaj, George Barrington életéről szól.

Vélemény

Ugyan még ez csak a második (a remekül sikerült Egy halálraítélt megszökött után) Robert Bresson film amit látok, az egyértelműen megállapítható, hogy egy valóban egyedi stílusú rendezővel van dolgunk. Ez a megállapítás ugyan lehet egyaránt pozitív és negatív is, de szerencsére az ő esetében az előbbi áll fenn és kifejezetten örülök, hogy megismerhettem a filmjeit és egyedi világát.

Bresson már a címmel is kissé félrevezet bennünket annak ellenére, hogy már a film elején figyelmeztet minket, nehogy félreértsük a címet, mert itt bizony nem bűnügyi filmet fogunk látni. Rendezőnk megpróbálja a kép és a hang eszközeivel bemutatni főszereplőnk gyötrelmeit, akit saját gyengesége taszított a zsebtolvajlás világába, annak ellenére, hogy egyáltalán nem alkalmas arra. A végeredmény viszont ilyen szempontból tulajdonképpen egy szerencsés egyveleget alkot, mert amellett, hogy kapunk egy különleges krimit, a lényeg mégis inkább a lélektani és emberi részeken központosul.

A zsebtolvajlási jelenetek valóban lélegzetelállítóan sikerültek és bármely filmmel felveszik a versenyt izgalomban és a látványteremtés virtuozitásában egyaránt. Miközben néztem, egy-egy pillanatra én is úgy éreztem, hogy nincs is ennél könnyebb feladat és nekem is ki kellene zsebelnem valakit, természetesen szigorúan csak az érzés miatt.

Bresson kifejezetten szeretett amatőr vagy fél-amatőr színészekkel dolgozni, ami ebben az esetben szerintem jól is sült el és egyáltalán nem ment a minőség rovására. Michel esetében az arckifejezés mindennemű hiánya kifejezetten jól jött a zsebtolvajlási jelenetek során. A női főszereplő, Marika Green esetében pedig mindenképp megjegyezném, hogy mindössze 16 éves volt a film forgatása idején, de ezt egyáltalán meg nem mondtam volna (egyértelműen többnek néztem). És még egy érdekesség vele kapcsolatban, a színésznő unokahúga nem más, mint Eva Green, aki a legtöbbeknek a Casino Royale c. James Bond filmből lehet ismerős.

https://videa.hu/videok/film-animacio/zsebtolvaj.1959.mp4-felirattal-magyar-mFGrexkmMcuKI5Za

Ítélet: 10/7,5