USA (Warner Bros.), 111 perc, ff, dráma

Rendező: Michael Curtiz

A Filmről

Michael Curtiz megrendezett egy 6 Oscar-díjra jelölt film noirt, ami egy rejtélyes gyilkosságról szóló krimi és egy szappanoperai elemekkel rendelkező melodráma keveréke, ami az 1945-ös év egyik legnagyobb kritikai és közönség sikere volt Amerikában. A film forgatókönyvének alapját James M. Cain azonos című regénye szolgáltatta, amit a forgatókönyvíró Ranald MacDougall jelentősen megváltoztatott és leegyszerűsített, ami azonban még így is elég bonyolult és összetett maradt. 

Lövések dörrennek az éjszakában, és egy haldokló férfi egyetlen nevet hörög: "Mildred". Ezzel a jelenettel indul a flashback elbeszélés és a film noir egyik klasszikus darabja, hogy végül nyomon követhesse a gyilkosság és megszállottság keletkezésének okait. A rendőrség kihallgatja Mildred Pierce-t (Joan Crawford), mivel második férjét, Monte Beragon-t (Zachary Scott) lelőtték és az első férje Burt Pierce (Bruce Bennett)  mindent bevallott. Mildred ezután elmeséli miként lett egy egyszerű háziasszonyból és pincérnőből egy virágzó étterem tulajdonosa mindössze azért, hogy valóra válthassa kamasz lánya, Veda (Ann Blyth) nagyravágyó álmait. A mind anyagilag, mind társadalmilag magasabb osztályba vágyó lány igényeit nem könnyű kielégítenie, így Mildred a lánya iránt érzett neurotikus imádata végül izzó gyűlölethez, szexuális áruláshoz és tragédiához vezet.

A Mildred Pierce a negyvenes évek egyik legmeghatározóbb női filmje és családi szappanoperája, de legfőképpen vérbeli noir, amely élvezettel rombolja le a korszak ideálját az anyai odaadásról. Mildred egy kemény és céltudatos asszony, akinek kemény munkája és anyai önfeláldozása kétségkívül csodálatra méltó. Azonban ahogy fokozatosan elhatárolja magát rendes, de érvényesülni képtelen első férjétől, szeretete egyre elfogultabbá válik a pökhendi Veda irányába, háttérbe szorítva ezzel kisebbik lányát (Jo Ann Marlowe), akinek még a halála sem rázza meg különösképpen, ezzel is alátámasztva beteges rajongását nagyobbik lánya iránt.

Egyszerre izgalmas film noir és melodráma, egyszerre Hollywood kritikája és magasztalása a film. A Mildred Pierce egyrészt remek példája az anyákról szóló melodrámáknak, másrészt a színészi játékot tekintve sem szőnyeg alá söpörhető: Joan Crawford pályafutásának egyik, ha nem a legjobb alakítását nyújtja Mildred szerepében, melynek jutalma egy teljesen megérdemelt Oscar-díj lett. Markáns, szinte fékezhetetlen indulatú alakításának tragikuma és meggyőző ereje egyaránt lenyűgöző. Szerencsére a mindössze 17 esztendős Ann Blyth is legalább ilyen hatásos az egész világot lenéző tizenéves femme fatale szerepében (akit szintén Oscarra jelöltek alakításáért). Veda nem egy szokásos végzet asszonya, azonban így is mindenki életét tönkreteszi maga körül, annak ellenére, hogy fő célpontja nem egy férfi, hanem a saját anyja.

Kertész Mihály alkotása film noirként indul – és valamennyire az is marad végig –, azonban attól eltérő módon egy nőt tesz meg főalaknak, s követi végig, miként hódol be saját lányának, aki maga a végzet asszonya. A magyar származású rendező ezzel a filmjével is bizonyította, hogy azon filmkészítők közé tartozik, akik bármilyen műfajban képesek felmutatni saját rendezői egyéniségüket: bravúros színészvezetése és a film technikai érdemei egyaránt kivételesek és magával ragadóak.

A Mildred Pierce-nek sem ez az egy filmes változata létezik, 2011-ben egy igényes minisorozatot készített belőle Todd Haynes, Kate Winslet főszereplésével, amely sorozat egyébként sokkal hűségesebb az eredeti alkotáshoz. Azonban pont az eredeti regénytől eltérő részek miatt állítható, hogy ez a film a mű hatásosabb feldolgozása az egyedül maradó, majd üzletasszonyként sikeressé váló, majd a sikerei csúcsán tőle a sármos férfit elszerető lányával küzdő igazi amerikai nő történetének. 

Érdekességek

- Michael Curtiz egyáltalán nem szerette volna a kétes hírű Joan Crawfordot a főszerepre. Eredetileg Bette Davist, majd Barbara Stanwycket szerette volna főszereplőnek, de egyikük sem tudta elvállalni. Ezután Olivia de Havilland és Joan Fontaine neve is szóba jött a rendező részéről, de aztán a próbafelvételek végül meggyőzték Crawford alkalmasságáról.

- Mielőtt Ranald MacDougall változata elfogadásra került volna, nyolc különböző forgatókönyv változat készült a filmhez.

-  Köztudott, hogy Michael Curtiz és Joan Crawford nem igazán jöttek ki egymással. A rendező számos alkalommal nevezte a színésznőt a stáb tagjai előtt "rohadt ribancnak", amiért Crawford azt szerette volna elérni, hogy rúgják őt ki a produkcióból, és cseréljék le őt egy "emberi lényre".

- Joan Crawfordot a legjobb női főszereplő díjára jelölte az Akadémia. A színésznő nem ment el ceremóniára, mert otthon ágyban feküdt tüdőgyulladással. Akkoriban az a pletyka keringett, hogy csak megjátszotta a betegséget, ugyanis nem gondolta, hogy nyerhet, ezért nem akart részt venni az ünnepségen. Miután azonban meghallotta, hogy ő nyerte a legjobb színésznő díját, kiugrott az ágyból, feltette a legszebb sminkjét és felvette a legjobb hálóköntösét, hogy találkozzon a sajtóval (a képen Kertész Mihály rendezővel).

- Joan Crawford Oscar-szobrocskáját 2012-ben árverezték el 476.732 dollárért.

- Miután megnézte a filmet, James M. Cain a tisztelete jeléül elküldte Joan Crawfordnak az eredeti regény első aláírt példányát, melyben ez állt: "Joan Crawfordnak, aki Mildred Pierce-t úgy keltette életre, amilyennek mindig is szerettem volna, amiért egész életemben hálás leszek neki". 

- A számos jelenetben (köztük a nyitó jelenetben is) feltűnő Monte's Beach House valójában a film rendezőjének, Michael Curtiznek a tulajdonában volt.

Vélemény

A film egy családanya felemelkedését és sikeres nővé válását, majd bukásának drámáját mutatja be, melynek központjában Mildred Pierce áll. Ebből kifolyólag a színészek közül is Joan Crawford áll a központban, alakítása nagyon erős és hiteles, a többiek csak asszisztálhatnak a színésznő lehengerlő alakításához. Egyszerre tudott megalkuvó családanya és erős akarattal rendelkező szexis nő is lenni, bár utóbbi szerepében valamivel hitelesebb volt, mindazonáltal nem játszotta túl egyiket sem. Egyedül talán csak a lányát alakító Ann Blyth tud közel megfelelő partnere lenni, aki szintén mindent beleadott a szerepbe.

A férfi karakterek kevésbé kidolgozottak és kevésbé érdekesek, azáltal a színészi alakítások is átlagosnak mondhatók. Monty Beragon és Bert Pierce a kor jellegzetes férfi karaktereit jelenítették meg. Előbbi egy tipikus piperkőc playboy, akinek jelleme miatt még a halálát sem tudjuk igazán sajnálni, utóbbi pedig azokat a férfiakat testesíti meg, akik nem tudják betölteni sem az elvárt apaszerepet, sem a családfenntartói szerepüket, ezáltal tragédiájuk elkerülhetetlen. Az egyetlen kivételt talán Wally (Jack Carson) karaktere jelenti, aki többet mutat az átlagnál. Ő az, aki segít Mildrednek, ha kell, ugyanakkor rögtön kihasználja az első adandó alkalmat és macsó férfi módjára nyomulni kezd a nőre.

Szigorúan véve jelen filmünk ugyan nem tartozik a klasszikus film noirok közé, de mivel számos olyan elemet felvonultat, ami a stílusirányzat jellemzője (flashback, fény-árnyékos képi világ, végzet asszonya), így nyugodtan kijelenthetem, hogy egy újabb remek film került a noir élmények közé. A Mildred Pierce egy nagyon különleges és stílusos melodráma számos klasszikus noir elemekkel keverve, amiben nagyszerű színészi alakításokat láthatunk, így nemcsak a stílus rajongóinak, hanem bárkinek teljes szívből tudok ajánlani.

Ítélet: 10/8