Szovjetunió (Moszfilm), 112 perc, ff, történelmi film

A Filmről

Szergej Eizenstein első hangosfilmje egy minden szempontból monumentális filmeposz az 1242-es győzedelmes Csúd-tavi ütközetről, melyben Alekszandr Nyevszkij herceg (Nyikolaj Cserkaszov) csapatai élén legyőzte a teuton sereget, helyreállítva ezzel Oroszország egységét. A jégmezők lovagja a filmrendező visszatérését jelentette a filmművészet világába a politikai okokból ráerőltetett, tíz évig tartó hallgatás után és mindörökre helyreállította Eizenstein hírnevét.

A történelmi háttérről pár mondatban: a XIII. századi orosz területek veszélyben voltak, ugyanis a német lovagrendek megpróbálták kiterjeszteni uralmukat. A teuton lovagok is betörtek az országba, az orosz seregek pedig sorozatos vereségeket szenvedtek, ezért a novgorodiak visszahívták Alekszandr Nyevszkijt. A herceg 1242 elején ellentámadást indított, visszafoglalta Pszkovot, majd megindult a Novgorod elfoglalására felvonuló német lovagrend ellen. A két sereg a befagyott Csúd-tavon találkozott, és a nagyobb létszámú orosz sereg került szembe a kisebb létszámú, de jóval tapasztaltabb, fegyelmezettebb német csapattal. Az orosz sereg kihasználta számbeli fölényét, gyűrűbe zárta a lovagsereget, kampókkal rántva le lovaikról a teuton vitézeket. A keresztesek ugyan derekasan harcoltak, a csatát végül a Csúd-tó jege döntötte el, ami a kiömlő vér és a harcolók súlya alatt végül beszakadt. 

A két hadsereg felvonulását, a csata fenséges képeit a rendező állandó opzeratőre, Eduard Tissze fényképezte, aki a hitelesség kedvéért még a kamera felvételi sebességén is lassított. Eienstein vizuális kreativitásának egyik legékesebb példája a mélyen stilizált részletekkel dolgozó híres "csata a jégen" jelenet.

A film zenéjét a világhírű orosz zeneszerző, Szergej Prokofjev szerezte, ami több szempontból is szokatlannak számított. A zeneszerző ugyanis a forgatókönyv, illetve a filmrendező utasításai és vázlatai alapján előre komponálta meg a zenét, majd a rendező a film befejeztével úgy vágta meg a nyersanyagot, hogy a mozdulatok és cselekmények minél jobban igazodjanak a zenéhez. Prokofjev önálló szimfonikus költeménnyé fejlesztette a háttérzenét, aminek így már nemcsak aláfestő, de dramaturgiai szerepe is volt.

Érdekességek

- A filmet a Molotov-Ribbentrop paktum után betiltották, mivel témája hazafias és erősen németellenes. A Szovjetunió megtámadása után ismét bemutatták, és az alkotóknak odaítélték a Sztálin-díjat.

- Mivel az egész filmet nyáron forgatták, a híres jégen zajló csatajelenetet díszletek között kellett felvenni. Olyan szűrőket alkalmaztak a lencsékhez, amelyek megváltoztatták a nyári nap fényét, a havat és jeget pedig porrá tört üveggel, krétával és sóval helyettesítették.

- Alekszandr Nyevszkij népszerűségét mi sem jellemzi jobban, hogy egy 2008-as népszavazás során Oroszország legnépszerűbb emberévé választották.

- Szergej M. Eizenstein nemcsak megrendezte a filmet, hanem ő tervezte a nagyszabású díszletet és jelmezeket is.

Vélemény

Többekben felmerülhet a kérdés, hogy miért ez a film és miért nem Eisenstein talán jóval elismertebb alkotása, a Rettegett Iván (Иван Грозный,1945, 1958) került fel a keleti blokk filmjeit összegző listára. Itt bizony történt egy kis utólagos változtatás az eredeti listához képest. Végül azért nem a fent említett monumentális alkotás került a megnézendő filmek közé, mert a Rettegett Iván valójában egy befejezetlen film, ugyanis a második rész  elmarasztalása után Eizenstein szívinfarktus következtében elhunyt a tervezett harmadik rész leforgatása előtt. 

A jégmezők lovagja leginkább egy monumentális operához hasonlítható. Végig olyan érzésem volt, miközben a filmet néztem, mintha egy mozgóképekkel illusztrált operát néznék. Ehhez nagy mértékben hozzájárul Prokofjev  - egyébiránt remek - zeneműve, melyet a rendező kérésére kifejezetten a filmhez komponált. Megvolt a filmben az opera összes jellemzője: a nyitány, a különböző felvonások, intermezzok és a zárójelenet. Abban a jelenetben, amikor közelednek a német seregek és Nyevszkij figyelme kiélesedik, ott pedig mintha egy áriát énekelne.

Az is egyértelmű, hogy mi volt a cél a film elkészítésével. A II. világháborút megelőző évben a Szovjetunió egyre nagyobb figyelemmel követte a náci Németország törekvéseit, így szükség volt egy grandiózus történelmi hőseposz létrehozására, melyben a oroszok legyőzik a hazájukra támadó germán lovagokat. Eisenstein filmjének németellenes mivolta az aktuális politikai légkörben kivívta a pártvezetés tetszését. Az egész filmet belengi a nacionalizmus és a hazaszeretet szellemisége. Szerencsére az operaszerű rendezés, a kitűnő operatőri munka és harmonikus zene valamennyire kompenzálja a film nacionalista mondanivalóját.

Fenti megállapításra jó példa, amikor a filmben a novgorodi szűzlány (Valentyina Ivasova) az alapján fog majd választani a két udvarlója, Vaszilij (Nyikolaj Olopkov) és Gavrila (Andrej Abrikoszov) közül, hogy melyikük viselkedik bátrabban a csatában. Ezzel is arra biztatják a férfiakat, hogy amikor eljön az idő, akkor az elsők között csatlakozzanak a hadsereghez.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a film bizonyosan elérte célját: megerősítette a szovjet nép nacionalizmusát, a nemzeti ideológiáját és a nép vezetőibe vetett hitet. Nekem azonban nehezemre esett úgy néznem a filmet, hogy el tudjak tekinteni a fenti tényezőktől, így a film néhány látványos jelenettől - mint a végső csatajelenet - eltekintve egy igazi nemzeti identitástudatot sulykoló hőseposz lett.

Nem is zárhatom mással mai bejegyzésemet, mint a film zárósoraival:

Aki karddal támad ránk, kard által vész el.

Ez volt és ez marad az orosz föld igazsága

https://videa.hu/videok/film-animacio/jegmezok-lovagja-1938.mp4-1938-XohugMGlqUmYussk

Ítélet: 10/5,5