2020. aug 18.

GB2. Londoni randevú (The Lady Vanishes) (1938)

írta: mindennapra1film
GB2. Londoni randevú (The Lady Vanishes) (1938)

mv5bnjk3yzfjytktogy0zs00y2ewltk2ntctyti1nzc2ownin2i4xkeyxkfqcgdeqxvynzm0mtuwnty_v1.jpgNagy-Britannia (Gainsborough Picture), 92 perc, ff, thriller

Rendező: Alfred Hitchcock

Producer: Edward Black

Operatőr: Jack E. Cox

Forgatókönyv: Sidney Gilliat, Frank Launder, Ethel Lina White regénye alapján

Zene: Louis Levy, Charles Williams

Szereplők: Margaret Lockwood, Michael Redgrave, Paul Lukas, May Whitty, Naunton Wayne, Basil Radford, Cecil Parker, Linden Travers, Philip Leaver, Catherine Lacey

 

A Filmről

Alfred Hitchcock legjobb háború előtti filmjének nevezik ezt a vígjáték és kémfilm elemekkel is rendelkező romantikus mystery thrillert, ami az utolsó előtti angliai munkája volt, mielőtt 1940-ben Hollywoodba költözött volna.

Egy Baselbe tartó expresszvonaton igazán színes társaság gyűlt össze: többek között kémek és ellenkémek, egy bűvész, egy professzor és két brit krikettrajongó ülnek rajta egyetlen közös céllal, szeretnének mielőbb hazajutni. Fiatal főhősnőnk, Iris (Margaret Lockwood) az utazás során összebarátkozik egy idős angol nevelőnővel, Miss Froy-al (May Whitty). De mire felébred a szunyókálásból, az idős nő már nincs ott – sőt, minden utas azt állítja, hogy soha nem is látták. Iris maga is kételkedni kezd az emlékeiben, de egy idő után rájön, hogy nem az ő emlékezete csal, hanem mindenki más a vonaton. Az igazság kiderítésében egyedül csak egy ifjú néprajzkutatóra, Gilbertre (Michael Redgrave) számíthat. Végül a vonat egyik fülkéjében találják meg az idős hölgyet (aki egyébként a Secret Service ügynöke), aki az ellenséges kém, Dr. Hartz (Paul Lukas) fogságába került.

the_lady_vanishes6.jpg

Mint Hitchcock legjobb filmjeiben, sok esetben a leleplezéshez vezető út mindig izgalmasabb, mint maga a leleplezett igazság részletei. A Londoni randevú alaphelyzetéből könnyen lehetett volna fojtogató, paranoid thriller, de többnyire inkább jót szórakozunk rajta. A főszereplők közötti kémia az elejétől fogva kézzel tapintható és a film bővelkedik a komikus elemekben: a két brit krikettrajongó, Charters (Basil Radford) és Caldicott (Naunton Wayne) például, akiknek az az egyetlen céljuk, hogy időben hazaérjenek egy krikettmeccsre, annyira népszerű lett, hogy még tévésorozatot is alapoztak rájuk később. 

Fontos megjegyezni, hogy Hitchcock filmjének cselekménye azért jelentősen eltér az eredeti regény cselekményétől. A The Wheel Spins című könyvben Miss Froy csupán egy ártatlan idős hölgy, aki idős szüleit szeretné meglátogatni, de elrabolják, mert véletlenül megtudott valamit, aminek fontosságát nem ismeri fel, azonban a helyi hatóságoknak gondot okozna, ha kitudódna. Iris zavarodottsága egy napszúrás következménye és a könyvben a vonat nem áll meg sehol, továbbá nincs a történetben a film végi lövöldözés sem.

A rendező háború előtti filmjeiben még inkább a romantika és humor dominált, a ’40-es évektől kezdve azonban majd egyre nagyobb hangsúlyt kap a feszültség és egyéb thriller elemek. Ennek megfelelően a film is a könnyedebb, világosabb tónusú, atmoszférájú filmjei közé tartozik, ami vékony mezsgyén egyensúlyoz a vígjáték, a krimi, és a politikai film műfajai között. Bár a film helyszíne a kitalált Bandrika nevű ország, ami valahol a Balkánon található, az egyenruhák, a szereposztás - különösen a magyar származású Paul Lukas (azaz Lukács Pál) a gonosz Dr. Hartz szerepében - azt jelzik, hogy a szereplők inkább nácikat személyesítenek meg. Hogy ki is ez a feltűnően magas, jóképű színész a professzor szerepében? Az alábbi keretes írásból kiderül:

Paul Lukas - 1950.jpgPaul Lukas (született: Munkácsi Pál) már tapasztalt színész volt, amikor újrakezdte karrierjét Hollywoodban, amikor Adolph Zukor, a hollywoodi Paramount Stúdió elnöke szerződtette a Rachel (1927) című némafilmbe, majd hamarosan világhírű lett és összesen mintegy száz film főszerepét játszotta el. Pályáján nehézséget okozott a hangosfilm megjelenése, mert ezután az erőteljes mimikát és a hangsúlyos gesztusokat visszafogottabb alakítás váltotta fel. Bár kiejtése miatt többször elkeseredett, önérzete nem hagyta, hogy más hangján szólaljon meg filmjeiben. Fél év megfeszített nyelvtanulás után a stúdió olyan elégedett volt a próbafelvétellel, hogy ötéves megállapodást írtak alá vele, immár hangosfilm színészként. Lukas a legnagyobb sikerét az Őrség a Rajnán (1943) című filmben aratta, amelyben Bette Davis partnere volt. Az antifasiszta háborús drámában nyújtott alakításáért a Golden Globe mellett 1943-ban megkapta a legjobb színésznek járó Oscar-díjat is, még úgy is, hogy egyik legnagyobb ellenfele a díjért Humphrey Bogart legendás alakítása volt a Casablancában. Ma csillag őrzi nevét a hollywoodi Hírességek sétányán - a 13 magyar származású csillag egyike.

A Londoni randevú a 39 lépcsőfokkal (1935) együtt a rendező legjobban sikerült angol filmje. Ez nem kis mértékben a remek forgatókönyvnek köszönhető, ami minden komikus értékét a remek brit színészekből meríti, ezzel létrehozva a transzeurópai thrillerek egyik ékkövét. A filmnek előbb 1979-ben, majd 2013-ban egy újabb remake-je készült, utóbbit Magyarországon forgatták.

Érdekességek

- A film címe eredetileg The Lost Lady lett volna, és Edward Black producer a fiatal amerikai rendezőt, Roy William Neillt bízta meg. A stáb le is utazott Jugoszláviába, hogy megfelelő háttérfelvételeket készítsenek a filmhez, de amikor a helyi rendőrségnek véletlenül tudomására jutott, hogy előnytelenül ábrázolják őket, kirúgták a stábot az országból. 

- 1938-ban a New York Times az év filmjének választotta, majd Alfred Hitchcock megkapta a New York-i filmkritikusok által adományozott „legjobb rendező” díjat. Meglepő módon Hitchcocknak ez lett az egyetlen „legjobb rendező” díja egész karrierje során.

- Redgrave és Hitchcock nagyon nem jöttek ki jól a forgatás alatt. A probléma gyökere állítólag abban állt közöttük, hogy a színész több próbát szeretett volna, míg a rendező inkább a spontán színészi játék híve volt.

Hitchcock az egész filmet egy kis stúdió (Gainsborough) műtermében forgatta, és mindösszesen egyetlen vasúti kocsi állt rendelkezésére, minden mást a háttérre történő vetítéssel és makettekkel oldott meg. 

Kezdetben Michael Redgrave nem igazán akarta elvállalni a szerepet, mert úgy gondolta, hogy filmben játszani  megalázó egy színpadi színész számára. Végül John Gielgud győzte meg őt ennek az ellenkezőjéről. Ez volt egyébként a színész első filmszerepe, aminek köszönhetően nemzetközileg ismertté vált.

mv5bntzlnjgzzjgtm2yxny00zjyzlwezntatnjqxnzgzmzgynzzhl2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymdi3otizoa_v1.jpg

mv5bnjfimdm1mmetymy0ms00mte1lwewodetnjrhmtixnzg4oguxl2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymdi3otizoa_v1.jpg

Vélemény

Maga a történet ötletes és jól felépített, bár a film első egyharmada a szállodai jelenetre megy el, amit szerintem teljesen felesleges volt elkészíteni, mert a film leginkább a vonatúttól kezdődően lesz érdekes. Ugyan ekkor ismerkedünk meg a szereplők többségével, motivációival, másrészről pedig megalapozza a film humoros jellegét, valahogy mégis úgy érzem, hogy a szereplők bemutatását akár a vonatút közben is meg lehetett volna ejteni.

A film atmoszférája is a vonaton kezd el komorabbá válni és innentől kezdett számomra érdekessé és izgalmassá válni is a film, annak ellenére is, hogy a két főszereplő között fennálló kapcsolat és az ezzel együtt járó folyamatos szócsaták miatt a romantikus és humoros jellegét továbbra is megőrzi. A film zárása egy lövöldözésben teljesedik ki, azonban ahelyett, hogy a film itt érte volna el tetőpontját, sajnos ez lett a film leggyengébb része. A végső csattanó pedig ugyan könnyű és szívderítő, de nekem maradt utána egy kis hiányérzetem.

A férfi főszereplő, Michael Redgrave kiváló volt szerepében, főleg annak szellemes, humoros oldalát domborította ki és karakterének angolos nyugalmát is nagyszerűen érzékeltette, de a romantikában is remek párja volt Margaret Lockwoodnak. A mellékszereplők közül ugyan a legnagyobb népszerűségre a két szatirikus jelleget öltő krikett rajongó tett szert, nekem viszont pont ők voltak azok a karakterek, akik a leginkább ellenszenvesek voltak.

Hitchcock elmaradhatatlan cameo-szerepe is megjelenik a filmben, a film vége felé a londoni Victoria pályaudvaron fekete kabátban lévő, cigarettázó férfiként.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a.-hitchcock-londoni-randevu-1938.-bunugyi-EQZtqgj6o8LlFBoL

Ítélet: 10/7

Szólj hozzá

angol vonat thriller kémfilm Hitchcock