Franciaország (Indusfilms, Prima Film, Pathé), 115 perc, ff, heist movie

A Filmről

Tony (Jean Servais) letöltötte börtönbüntetését, és szabadulása után csak egyetlen cél hajtja, hogy bosszút álljon korábbi barátnőjén (Marie Sabouret), aki egy bártulajdonossal, a kisstílű maffiózóval, Pierre Grutterrel (Marcel Lupovici) él együtt. Jo (Carl Möhner) és Mario (Robert Manuel) közben azt tervezik, hogy lecsapnak egy ékszerüzletre, ezért megkérik Tonyt, szálljon be ő is a buliba. Tony elfogadja az ajánlatot, de meggyőzi őket, hogy menjenek rá a nagyobb zsákmányra és inkább fosszák ki a széfet. Ehhez segítségül hívják Cesart (Jules Dassin), az egyik legkiválóbb kasszafúrót. A rablás végrehajtása után a film hirtelen tempót vált és hamarosan elérkezik a véres befejezéshez.

A Rififi a férfiak között Franciaországban készült abban az időben, amikor a rendező a háború után eluralkodó hollywoodi kommunistaüldözések miatt feketelistára került. Az alacsony költségvetésű film noir elemeket is magán hordozó heist movie hamar klasszikussá vált, melynek a legfontosabb jelenetét, a rablást már nagyon sokan lemásolták, mindez idáig senkinek sem sikerült újrateremteni azt a csodálatos tempót és feszültséget. A jelenet a filmtörténelem egyik legjobban kivitelezett jelenete, amiben a rablók mintegy harminc percen keresztül puha talpú cipőben, egyetlen pisszenés nélkül  dolgoznak. Se zene, se beszélgetés, se hangeffektek nem zavarják meg a filmvásznon látható élményt, és a megnyikorduló parketta, a leejtett csavarhúzó koppanása is csak arra jó, hogy a hihetetlen feszültséget csak még tovább fokozza.

A filmben az operatőri munkára sem lehet semmi panaszunk és lehetetlen lenne olyan díszleteket építeni, mint amilyenek a vásznon látható utcák, kávézók és bárok. A fekete-fehér felvételek kiválóan visszaadják az 1950-es évek Párizsának füstös hangulatát.

Sokak szerint a modern heist movie-t két film megjelenésétől, jelenlegi filmünktől és Jean-Pierre Melville Bob nagyban játszik (1956) című filmjétől kezdve számítjuk. Jules Dassin kiváló filmjének nyomai számos alkotásban megtalálhatók, egyebek mellett innen merített Stanley Kubrick, amikor elkészítette a Gyilkosság (The Killing, 1956) című filmjét, illetve Quentin Tarantino sem tagadhatja le, hogy komoly inspiráció jelentett a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992) című filmjének elkészítésében.

Érdekességek

- A filmet több országban betiltották, mert a precízen ábrázolt rablást útmutatónak vélték - és valóban, Mexikóban több hasonló rablás is történt a film után.

- A film hihetetlenül alacsony költségvetéssel készült, így számos elkeseredett vagy éppen tapasztalatlan ember vett részt a produkcióban. A rendező, Jules Dassin állítása szerint annyira le volt égve az 1955-ös cannes-i filmfesztivál idején (ahol egyénként elnyerte a legjobb rendező díját a filmért), hogy miközben nézte az egyik producert a kaszinókban játszani, pénzt kölcsönzött tőle a fogadáshoz. Megkérdezte, hogy melyik napon fogják bemutatni a filmjét, majd miután megtudta, hogy 18-án lesz a bemutató, feltette az összes pénzét a a 18-as számra és végül nyert.

- Cesar halála nem szerepelt az eredeti forgatókönyvben, hanem maga Jules Dassin toldotta meg a filmet ezzel a jelenettel, mintegy válaszul az amerikai feketelistázásra.

Vélemény

Az első dolog, ami a filmről eszembe jut, az magának a film címének a magyarázata. Amikor először szembesültem a címmel, akkor azt gondoltam, hogy a Rififi egy női szereplőnek a neve. Valójában azonban szó sincs erről, a szó teljesen mást jelent, magyarul igencsak nehéz is visszaadni. Durva fordításban leginkább talán úgy lehet fordítani, hogy "balhé a férfiak között", és talán ez a fordítás adja vissza a legjobban miről is szól a film. A balhé jelen esetben egy ékszerrablást jelent, de a balhét úgy is lehet értelmezni, hogy két rivális banda balhézik össze a zsákmányon egymással és utóbbival sem vagyunk messze az igazságtól.

Be kell vallanom, hogy ekkora pozitív meglepetést még kevés film okozott, amióta belekezdtem filmes kalandozásomba. Egy jobbára ismeretlen francia film megérkezett szinte a semmiből és mondhatni kiütéssel győzött. Nem titok, hogy kedvelem a heist movie műfaját, de azt nem gondoltam volna, hogy a műfaj egy ilyen (számomra) rejtett remekművébe fogok futni. Számos tényező szól amellett, hogy miért is okozhatott ilyen hatást a film. Egyrészt a fényképezése és a hangulata miatt, ugyanis igazi noir feelinggel ajándékozott meg, ami máris egy plusz pontot jelentett. A fentiekben már említett, mintegy fél órás mindenféle zenétől, dialógustól és hangeffektektől mentes rablási jelenetnek pedig egyértelműen ott a helye a filmtörténelem legjobb jelenetei között, minden egyes másodperce zseniális. Végül pedig a lezárás, Jules Dassin olyan befejezést kanyarított a filmnek, amire még Martin Scorsese vagy Quentin Tarantino is elismeréssel csettintene.

Remélem mindezek alapján sikerült meggyőzni az olvasókat arról, hogy minél hamarabb nézzék meg a filmet, egyúttal pedig garantálom, hogy senki sem fog rossz szájízzel felállni a fotelből. A Rififi a férfiak között egy igazi mestermunka, kár lenne kihagyni.

Ítélet: 10/10