Hitmakers • 5 nap
Eredetileg azt gondoltuk, hogy majd valahol beiktatunk pár strandolós napot az útba, de amikor a Csetti (ChatGPT cimborám) segítségével kiderült, hogy itt nincs olyan tengerpartozási lehetőség, mint pl. Délkelet-Ázsiában vagy akár a mediterrán térségben, lemondtunk erről. Egyrészt ugye az óceán nem annyira biztonságos (cápa, medúza és társaik miatt), másrészt itt nincsenek végtelen telepített napernyős-ágyas partok, vagy olyan part menti szállodák, amiket mi szeretünk. Ha meg mondjuk épp lenne valahol, ezt megfizetni nem tudjuk. Így a program kialakítása során úgy láttuk, hogy talán a Gold Coaston fogunk tudni picit pihenni.
Zs talált remek szobát az Airbnb-n, igazából egy kisebb lakópark-szerűségben, ahol a konyha szerencsére közös használatú volt, a komplexumnak volt saját medencéje napágyakkal, jacuzzival és az óceán 5 perc sétára volt csupán. A házigazdánk John volt, aki egy művészember, csak jó értékeléseket olvastunk róla és a lakásáról is. Ide foglaltunk végül 2 éjszakát.
Miután elbúcsúztunk a bámulatos panorámától, ami Jiwung 25. emeleti szállásáról volt látható, a part mentén elindultunk Currumbinba, ami igazából a GC vége. Tök jó volt látni, hogy milyen a beach life itt. Mindenhol kávézók, éttermek, a magas házak között még megbújnak a régi beach házak is. A parton rengetegen futnak, bicikliznek, van sok szabadtéri edzési lehetőség. Itt is van mindenhol BBQ-zó hely, mellette kiépített étkezőhelyek, zuhany és lábmosó is. Parkolni mondjuk nem igazán könnyű, de azért megoldható. Szóval nagyon hangulatos, picit bántuk, hogy nem terveztünk ide több napot. De hát egyrészt az időnkbe nem fért volna bele, másrészt meg nem igazán olcsó ez a rész.
A szállásunkra már becsekkolhattunk délelőtt, leegyeztettük Johnnal, hogy tudjuk, hogy 3 után lehetne csak a szobát elfoglalni, de addig a medencét szeretnénk használni. Tök jó fej volt, ebből nem csinált gondot, simán ezt megtehettük. Sajnos az érkezés előtt írt egy üzenetet, hogy kórházban van, nem fog tudni minket fogadni személyesen, a komplexum vezetője fog majd minket kalauzolni és beengedni. Ekkor még azt sejtettük, hogy valami hirtelen dolog történhetett és majd az ott-tartózkodásunk alatt lesz lehetőség vele beszélgetni. Mindenki azt írta róla, hogy egy nagyon érdekes ember, szívesen társalgottunk volna vele esténként a hangulatos teraszán ücsörögve egy sör mellett.
A beengedés tök simán ment, felkaptuk a könyveinket, meg a fürdőruhánkat, és letelepedtünk a medence mellé. Egész nap pihentünk, úszkáltunk, vagy a jacuzziban masszíroztattam a lábam. Délután 3 körül szólt Jon (a gondnok), hogy kész a szoba, el tudjuk foglalni. A lakás ugyan nem a mi ízlésünk volt, de nagyon hangulatos volt igazából. Mindenhol festmények, szobrok voltak, a lakás mindenféle színben, stílusban pompázott. A szobánk egy erdőre és egy folyóra nézett, volt saját privát fürdőszobánk is. Az ágy mellesleg a legkényelmesebb volt egészen eddig, ahol aludtunk az utazásunk során.
Ha az ember egyedül van egy idegen lakásban, óhatatlanul is körülnéz, ráadásul itt sok említett művészeti tárgy és a családi fotók csak úgy vonzották a szemünket. Megelevenedett John élete: házasság, feleség, család, gyerekek, unokák képei mindenfelé, emlékek különböző utazásokról. Érdekes volt úgy lenni valakinek az otthonában, hogy érzed a teljes lényét, de ő valójában nincs ott.
Ekkor tévedt a szemem először a hűtőn lévő mágnes-táblára, majd a naptárra a falon. Sajnos az ott látott jegyzetek egy dologra engedtek következtetni: hogy John nincs jól, sőt. Sajnos rákos és valószínűleg vagy műtétje volt hirtelen vagy kezelésre kellett mennie. Ekkor még jobban meghatódtunk, hogy ennek ellenére nem mondta le a foglalásunk és ott lehettünk a lakásában úgy, hogy ő nem volt ott.
A nála töltött két nap tök nyugiban telt. Medencéztünk, olvastunk, fürödtünk az óceánban, esténként meg remek vacsorákat készítettünk, amit a teraszra kiülve, nézve a csodás trópusi kertet és a medencét fogyasztottunk el. Nagyon jól éreztük magunkat itt és amúgy végig abban bíztunk, hogy egyszer csak megjelenik John. De sajnos nem így lett, sőt, azt néztük, hogy jelenleg ez a szállás nem is foglalható már a rendszerben, lehet, mi lehettünk az utolsó vendégei. Emiatt azt sejtjük, hogy lehet, komoly a baj.
Szerencsére van az Airbnb felületén üzenési lehetőség, így ott volt alkalmunk megköszönni a bizalmat, hogy megszállhattunk nála, és mielőbbi teljes gyógyulást kívántunk neki.
Aki ismer, tudja, hogy nálam a rák az egy érzékeny téma, nagyon mélyen érint. Emiatt (is) felkeltette a kiváncsiságom, mi a helyzet ezen a téren itt Ausztráliában, így kicsit utánaolvastam ennek. Magyarország és Ausztrália rákos megbetegedésekkel kapcsolatos helyzete jelentős különbségeket mutat. Magyarországon az egyik legmagasabb a rákos halálozási arány Európában, évente körülbelül 65-70 ezer új esetet regisztrálnak. A vezető halálokok közé tartozik a tüdőrák, a vastagbélrák és a mellrák. A szűrőprogramokon sajnos nagyon alacsony a részvétel, ami miatt sok esetben későn diagnosztizálják a betegséget. Az állami egészségügy korlátozott erőforrásai miatt (ezt nem kell bemutatni senkinek sem) a legmodernebb kezelések, például az immunterápia, nem mindenki számára hozzáférhetők.
Ezzel szemben Ausztrália kiemelkedő eredményeket mutat a rákos megbetegedések kezelésében és megelőzésében. Évente körülbelül 162 ezer új esetet diagnosztizálnak (tehát több, mint kétszer annyit, mint odahaza), de a túlélési arány az egyik legjobb a világon! Kiemelt figyelmet fordítanak a szűrésre és a megelőzésre, például az ingyenes HPV-oltásokra, valamint a vastagbél- és méhnyakrák szűrőprogramokra. Az UV-védelem népszerűsítése (ugye nagyon közel vagyunk az egyenlítőhöz és itt a legvékonyabb az ózonréteg is) és a dohányzás visszaszorítása (egy doboz cigaretta kb.10 e Ft!) is központi eleme az egészségügyi stratégiának. Az állami Medicare és a magánbiztosítási rendszer kombinációja révén szinte mindenki számára elérhetők a legújabb kezelések. A kezeléseknek (pl. kemoterápia, sugárkezelés) gyakran nincs költsége vagy csak minimális költség társul.
A különbségek hátterében elsősorban az eltérő egészségügyi finanszírozás, az állami programok hatékonysága és a társadalmi tudatosság mértéke áll (aktív kampányok folynak a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az egészségtelen táplálkozás visszaszorítására és a lakosságot rendszeresen tájékoztatják a testmozgás és a kiegyensúlyozott étrend fontosságáról). Ezen kivűl itt a holisztikus kezelést részesítik előnyben (onkológus, sebész, dietetikus, pszichológus) annak érdekében, hogy a legkobb kezelést nyújtsák a betegeknek.
Bárcsak odahaza is jönne egy szemléletváltás a szűrőprogramok fontosságában és lenne pénz az egészségügyben, akkor nem csak bizonyos betegek juthatnanak hozzá a legjobb kezelésekhez, hanem mindenki.
Na de visszatérve a nyaralásra és a vidámabb témákhoz, miután Johntól kicsekkoltunk reggel, egy újabb hosszú út várt ránk Brisbane-en át a Hervey Bay-ig, ugyanis a szilvesztert és az új évet a Fraser Islanden (mai régi/új nevén K’gari) terveztük tölteni.
Végre sikerült időben elindulnunk reggel, ilyenkor mindig gyors ellenőrzés, hogy minden nálunk van-e, elhoztuk a leglényegesebbeket. Már épp mentünk volna fel az autópályára, amikor valahogy szóba kerültek a Fraser Islandre készített szendvicsek, na és itt ért a felismerés minket, hogy ezt frankón otthagytuk. Gyors újratervezés, visszafordulás, Jont el kellett kapni, mert a kulcsokat már visszaadtuk. Simán bejutottunk a lakásba, felmarkoltam a szendvicseket, és indultunk el újra.
Még a Gold Coaston beugrottunk egy outletbe, vettünk ezt-azt (ez itt nem olyan, mint az otthoni Premier Outlet, ami inkább egy óriási méretű használt turkáló). Aztán a Bruce Highway-en nekiindultunk északnak. Sajnos így utólag nézve Brisbane-re kevés időt terveztünk, ebben a városban minimum 1-2 napnyi látnivaló van, annyira hangulatos.
Először felmentünk a Mount Coot-Tha kilátóhoz, ahonnan varázslatos panoráma tárult elénk a városra. Itt ittunk egy jegeskávét, majd elindultunk a belvárosba. 3 órás parkolásra neveztünk be (itt különböző zónák vannak: ½, 1, 2, 3, 4 órás parkolással), sajnos több időnk nem is volt a városnézésre, mert Hervey Bay-be időben oda akartunk érni. Este, sötétedés után nem jó vezetni, félő, hogy a koalák/kenguruk/egyéb wildlife-os szakaszon valami kedves állat kijön elénk, és nem szeretnénk kockáztatni semmilyen váratlan találkozást velük. Szóval az Öreg Szélmalom Observatory-nál parkoltunk le, innen egy kellemes sétával az Anzac Square-en találtuk magunkat. Itt található az a szobor, amelyet Zs már ismert a hattertortenelem.blog.hu oldalról. Ezt a blogot rendszeresen olvassa, és itt találkozott a történettel, amely egy sebesült ausztrál katonáról szól, akit egy papuai bennszülött támogat a Kokoda ösvényen. Ez a történet egyike annak a legvéresebb csendes-óceáni csatának, amely a második világháború alatt zajlott, és az ausztrálok és a japán birodalmi hadsereg között vívott összecsapásról szól, és ami otthon szinte teljesen ismeretlen. A szobor épp ezt a meghatározó pillanatot örökíti meg. Innen átsétáltunk a városon, és lementünk a rakpartra.
Brisbane belvárosa igazán hangulatos hely, tele élettel és szórakozási lehetőségekkel. A város szíve a rakpart, ahol a folyó partján sétálva gyönyörű kilátásban lehet részünk, miközben a város skyline-ja tükröződik a Brisbane folyón. A híres Story Bridge a város egyik ikonikus jelképévé vált, és a hídról lenyűgöző panoráma tárul elénk a városra. A rakparti sétányon számos étterem és söröző várja a látogatókat, mi is beültünk egy frissítőre az egyik helyre, és bámultuk a hidat és a panorámát. Az éttermek között megtalálhatók a helyi ízeket felvonultató éttermek, de nem hiányoznak a nemzetközi konyhák sem. A sörözők és bárok igazán hangulatosak, és ideális helyek a relaxálásra egy frissítő ital mellett. A Story Bridge-en mi is átsétáltunk, majd egy másik gyalogos hídon át, a Kangaroo Point Green Bridge-en visszasétáltunk Zümihez. Kicsit túlfutottunk a 3 órán, de szerencsére nem kaptunk semmi büntetést.
Ezek után elindultunk a közel 300 km-es útra, ami még hátra volt. Út közben még megálltunk fish & chips-ezni, majd szakadó esőben levezetve a maradék távot megérkeztünk végre valahára késő este a hostelünkbe Hervey Bay-be.
