Gyökössy Endre-breviárium

A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.

Hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ő is eltűr téged.

A gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd’ mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall és les el mindent.

Egyszer Albert Schweitzer életrajzának olvasgatása közben fogalmazódott meg bennem a szentimentalizmusmentes szeretet lényege így: rendelkezésedre állok!

Nemcsak pénzből, a szeretetből is lehet „tizedet” adni. Ha én mindent magamnak tartok, önző, zsugori, gyűjtögető ember vagyok. Nekem azt tovább kell adnom!

Sokféle szeretet van. Engem a Jézus-féle szeretet, ez a vadonatúj fogalom és élet bűvölt meg. Mi az, amit csak Jézus hozott erre a véres bolygóra, se Buddha, se Mohamed, se senki? Mi az a vadonatúj? Az Agapé. A „szeretlek akkor is, ha nem szeretsz”. A „nem tudlak nem szeretni”. Ez a Jézus-féle szeretet. Az Isten így szeret.

Ha a saját civilizációjától, felhőkarcolóitól, műanyagjaitól, rakétáitól és áltudományától megrészegült ember kijózanodik (márpedig ki fog józanodni), újra fölfedezi, hogy minden, de minden dolog közepe az Agapé! Az Isten szeretete.

Akik Istent szeretik, minden javukra van, még a tépés, még a szaggatás is. Finommá, lággyá teszik az elkérgesedett emberi lelket, a szeretetnek olyan mélységét és erejét hozzák felszínre, amelyet e nélkül el sem lehet képzelni.

Az biztos, hogy a világnak gyakorlati, hitüket valóban megélő keresztényekre van szüksége.

„Szenvedjétek el egymást szeretetben” – ez az én alapigém. Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige. Mert a Szeretet és a Szenvedés ebben az igében összekerült. Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem. Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud igazán szenvedni, aki szeret.

Hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: „Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!”

Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.

********

Nincs senki, akire Isten üzenetet ne bízott volna! Ne mentegesd magad, hogy nem vagy méltó! Ha egyszer Isten rád bízott valamit, menet közben meg is tisztít.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Egészséges önbecsülés nélkül nem becsülhetjük a másik embert sem. Kellő önismeret nélkül senki sem ismerheti meg a másik embert.

A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erő is van: gyűlölet, harag, keserűség. Betegek, mert hiányzik belőlük a derű és a szeretet gyógyító ereje.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt, és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel, és örömmel indulnak útjukra.

Ha eddig kerested az örömöt: ezentúl kérjed! Mégpedig a Szentlelket kell kérni. És esetleg várni is kell. Ettől nehéz ez. Mert nekünk minden azonnal kell.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

Egyedül jöttünk a világra, és egyedül távozunk. És a két nagy egyedüllét között hányszor és hányszor kell egyedül maradnunk.

Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe – ennyi az egész.

A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont.

A félelem az alkotó, a teremtő erő ellentéte. Szűkíti az ember látóhatárát, valóságos és átvitt értelemben egyaránt.

A félelem megöli bennünk az igazságot és a szeretetet.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak.

Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is – és így másképpen alakul és alakít.

Aki el akar érni valamit, annak a célra kell szegeznie a tekintetét, nem az akadályokra.

********

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat, és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Igazán akkor romlik el a házasság, ha huzamosan nem beszélgetnek a házastársak. Ha csak éppen a legszükségesebb dolgokat beszélik meg.

Akadnak olyanok is, akik befagyasztják az indulataikat. Persze, közben az érzelmi életük is befagy. Az illető azt hiszi, hogy ő jó ember, mert hallgat otthon. Pedig annál keservesebb agressziót a család nem élhet át, mint hogy valaki duzzog egy hétig, két hétig, meg sem szólal: mi ez, ha nem agresszió, mégpedig a legrosszabb fajtából?

Az a házasság, amelyben még vitáznak, sokkal jobb az elnémult házasságnál, vagy amelyben afféle kínosan udvariaskodó szavakat váltanak.

Kis meglepetések adnak ízt, színt, dallamot, szárnyat a szeretetnek. Nincs elszürkítőbb, mint a megszokás, a rutin, amikor mindig, minden ismétlődik a barátságban, a házasságban.

A derű és a humor a legjobb kenőanyag az olykor megcsikorduló házasságban. Ez a legjobb villámhárító. Még az öregedést is késlelteti.

Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Mindenkinek szüksége van támaszra, de mindenkinek szüksége van arra is, hogy támasz legyen.

A hálában összeér az ég a földdel.

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska