2020. sze 01.

26. Érik a gyümölcs (The Grapes of Wrath) (1940)

írta: mindennapra1film
26. Érik a gyümölcs (The Grapes of Wrath) (1940)

800px-the_grapes_of_wrath_1940_poster.jpgUSA (20th Century Fox), 129 perc, ff, dráma

Rendező: John Ford

Producer: Darryl F. Zanuck, Nunnally Johnson

Operatőr: Gregg Toland

Forgatókönyv:  Nunnally Johnson, John Steinbeck regénye alapján

Zene: Alfred Newman

Szereplők: Henry Fonda, Jane Darwell, John Carradine, Charley Grapewin, Dorris Bowdon, Russell Simpson, O. Z. Whitehead, John Qualen, Eddie Quillan, Zeffie Tilbury, Frank Sully

 

A Filmről

John Steinbeck, a társadalom peremén küszködő kisemberek, az egyik napról a másikra élő vándormunkások nagy megörökítője 1939-ben írta meg egyik legismertebb regényét, egyúttal az amerikai irodalmi realizmus egyik fő művét, a Pulitzer-díjjal is jutalmazott Érik a gyümölcsöt, ami az akkortájt lezajlott nagy gazdasági világválság tűpontos és érzékeny krónikájának is tekinthető.

A regény hatalmas sikernek bizonyult, így adott volt, hogy elkészül belőle egy hollywoodi filmváltozat is. A rendezéssel John Fordot bízták meg, aki a kommunista Steinbeckkel szemben egy tisztességes amerikai hazafi volt, így 1940-re elkészült a regény kicsit optimistább tónusú moziváltozata is.

mv5bmtu2mzy1odm1m15bml5banbnxkftztgwnzu4ntiwmje_v1_sy1000_cr0_0_1365_1000_al.jpg

Az 1930-as évek Amerikájában járunk, a nagy gazdasági világválság idején. A börtönből frissen szabadult Tom Joad (Henry Fonda) stoppal indul haza Oklahomába. Útközben találkozik a környék korábbi prédikátorával, Jim Casy-vel (John Carradine), aki azóta már elveszítette a hitét. Együtt mennek tovább, hogy megkeressék Tom szüleit és családját a farmon, ám odaérve nem találnak senkit. Mint később megtudják, mindenkinek el kellett hagynia a földjét, mert azok tulajdonosai feladásra kényszerítették a termelőket és mindenüket elvették. Tom bácsikájának farmján még megtalálják a hozzátartozókat, akik éppen arra készülnek, hogy másnap útnak indulnak az ismeretlenbe, a munkával kecsegtető Kaliforniába. A 12 tagú család nekivág a nagy utazásnak, annak a reményében, hogy a kimerítő és bonyodalmas út végén mindannyian munkát találnak.

A film meg sem próbálja elsikkasztani a regény fő üzenetét, miszerint még a legnagyobb nyomorúságban is felcsillan az emberi lélekben rejtőző alapvető jóság és együttérzés. Tom egyáltalán nem hősies típus és a legkevésbé sem tökéletes, de éppen a mindennapi emberekre jellemző tulajdonságai azok, amelyek miatt a közemberek szócsövévé válhat: elutasítja, hogy mindent feladva a családjával együtt éhen haljon, miközben a hatalmon lévők továbbra is jól élnek.

Az eredeti történettől egyetlen fontos pontban távolodik el a film, a végén ugyanis Ford a steinbecki sokkoló és szívszaggató befejezést a moziba járó közönség számára jobban elfogadható, kevéssé megdöbbentő fináléra cserélte. A rendező azt is felismerte, hogy a Joad család helyzetében nem a rettenetes szegénység a leginkább szívszorító, hanem az a lelki trauma, hogy elszakadtak otthonuktól és az utak számkivetettjeivé váltak.

Az operatőr kiválasztásánál Ford kitűnő döntést hozott, Gregg Toland remekül követte azoknak a képeknek a dokumentarista jellegét, melyeket a kormány alkalmazásában lévő akkori fotósok készítettek a lepusztult vidékek tragédiájáról. Sehol sem látszik ez annyira tisztán, mint abban a jelenetben, amikor Joadék behajtanak egy táborba és a kamera hosszasan elidőz a lakók komor arcán és az ócska kalyibákon.

A filmet a maga idejében 7 Oscar-díjra is jelölték (köztük a legjobb film díjára is), melyből végül két jelölést sikerült is szoborrá váltani. John Ford elnyerte a legjobb rendező díját, míg a Joad mama szerepében kétségtelenül pazar alakítást nyújtó Jane Darwell lett a legjobb női mellékszereplő.

Az Érik a gyümölcs nagyszerűen mutatja be a CSALÁDOT, akik a munkáért és a tulajdonképpeni túlélésért való küzdelem során rájönnek, hogy a kilátástalanság egy idő után más értelmet nyer, hiszen olyan mozzanatokon mennek keresztül főhőseink a film során, amelyek után már ők maguk is úgy gondolják, hogy rosszabb már nem lehet. 

mv5boddmzty2ndmtyzlhos00ytq4lwi3zgitnji3mjizntzhzjc5xkeyxkfqcgdeqxvymjuxode0mdy_v1_sy1000_cr0_0_1251_1000_al.jpg

Érdekességek

 A producer Darryl F. Zanuck és a rendező John Ford azért lett kiválasztva a filmhez, mert politikailag mindketten konzervatív nézeteket vallottak, szemben a nyíltan baloldali beállítottságú regényíróval.

- A bevándorlók Steinbeck által leírt sanyarú élete túlzásnak tűnt a filmkészítők számára, ezért meglátogattak néhány ilyen tábort, így saját szemükkel kellett meggyőződniük arról, hogy a valóság még a regényben leírtaknál is rosszabb volt. 

- A filmet Sztálin betiltotta a Szovjetunióban azzal az indokkal, hogy még a legszegényebb amerikaiak is megengedhettek maguknak egy autót a filmben.

Henry Fonda (aki ekkor még nem volt igazán híres színész) játékától állítólag maga Steinbeck is annyira le volt nyűgözve, hogy később barátok is lettek.

- Tom Joad híres, utolsó monológját Henry Fonda 1982-es temetésén is felolvasták.

- 1989-ben az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba.

Vélemény

A 30-as évek gazdasági világválsága a mai nézőnek nem igazán izgalmas téma, így én sem nagy elvárásokkal ültem a le a film elé.  Ráadásul maga a történet is már-már dokumentarista jelleggel készült, így arra gondoltam, hogy ebből nem sok jó sülhet ki. Azonban a sok remek összetevőnek köszönhetően (remek színészek, kitűnő rendezés és operatőri munka) egyáltalán nem vált unalmassá a film.

A film egy család életét mutatja be egy félig-meddig "road movie" keretében, de a Joad család valójában bármelyik másik amerikai család is lehetne, hiszen abban az időben milliószámra indultak el az emberek egy jobb élet reményében a "kánaánt" jelentő Kalifornia felé. Ebben a viszontagságokkal teli időszakban Joad Mama az, aki megpróbálja a lehetetlent, azaz egyben tartani a családot, ő a legerősebb láncszem, gyakorlatilag nincs olyan helyzet, amiben feladná.

Jól megfigyelhetőek a filmben az elkeseredés és csalódás különböző stációi, amin minden esetben sikerül túllépniük. Az első ilyen krízispont rögtön a film elején található, az egész folyamat elindítója, amikor megtudják, hogy el kell hagyniuk otthonukat. Ezután kiderül, hogy a hatalmas lehetőséggel kecsegtető hirdetés valójában csupán egy átverés. Legvégül pedig rá kell jönniük, hogy a prédikátornak igaza volt, és a kezdetben még a család számára a túlélést jelentő 5 centes fizetség a gyümölcsös ládákért később a felére fog csökkenni, ami már nem elég számukra, így kénytelenek továbbállni.

Ejtsünk egy pár szót a színészi teljesítményekről is. Az ekkor még ismeretlennek számító Henry Fonda meggyőző alakítást nyújtott Tom Joad szerepében és egy Oscar-jelölés is lett a gyümölcse, de tudjuk, hogy ez lesz még jobb is (12 dühös ember, Volt egyszer egy vadnyugat). Jane Darwell alakítása minden kétséget kizáróan megérdemelte az Oscart, de az én személyes kedvencem a megtört prédikátort alakító John Carradine (aki nem más, mint David Carradine édesapja).

mv5bodm5m2iyywutmjuyyi00zdjjlwi4mwitntm0mdmyzmrjmtvhxkeyxkfqcgdeqxvynjuwnzk3ndc_v1.jpg

mv5bnzczodayzwytmgyxmi00mdgxlwiymmmtzdywnduwotljnjyyxkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg

Az Érik a gyümölcs olyan egyszerű emberekről szól, akik hatalmas szívvel, lélekkel és odaadással tekintenek a előttük álló feladatokra, ezáltal emberi nagyságukban nagyobbak bárkinél, problémáik pedig legalább annyira jelentőssé válnak, mint magának a gazdasági világválságnak a problémája.

https://videa.hu/videok/film-animacio/erik-a-gyumolcs.1940.egetett.f.mov-9HaqnGS2fz1rmLzL

Ítélet: 10/7,5

Szólj hozzá

család dráma világválság road movie Steinbeck John Ford Henry Fonda