2020. máj 08.

12. Kacsaleves (Duck Soup) (1933)

írta: mindennapra1film
12. Kacsaleves (Duck Soup) (1933)

mv5bymyxzgu2nwytnzqxzs00nmeylwizn2ytmdk5mwm0odc5zte4xkeyxkfqcgdeqxvynta4nzy1mzy_v1_sy1000_cr0_0_670_1000_al.jpgUSA (Paramount Pictures), 70 perc, ff, vígjáték

Rendező: Leo McCarey

Producer: Herman J. Mankiewicz

Operatőr: Henry Sharp

Forgatókönyv: Bert Kalmar, Harry Ruby; Arthur Sheekman és Nat Perrin hozzáadott párbeszédeivel

Zene: Bert Kalmar, Harry Ruby, John Leipold

Szereplők: Groucho Marx, Harpo Marx, Chico Marx, Zeppo Marx, Margaret Dumont, Louis Calhern, Raquel Torres, Edgar Kennedy

 

A Filmről

A Marx fivérek New Yorkból származó zsidó-amerikai színészcsalád, akik először bohózatokban, énekes-zenés-táncos vígjátékokban arattak sikert, majd a Broadway tekintélyesebb színházai után a film világában, az 1900-as évek elejétől egészen az 1950-es évekig. Tizenhárom játékfilmjük közül ötöt az Amerikai Filmintézet a legjobb száz vígjáték közé választott, és az ötből kettő benne van az első tizenkettőben is: a Kacsaleves és a Botrány az operában (1935).

A Marx-fivérek kezdetben még öten voltak, ám az idő múlásával hárman maradtak és ők lettek az igazán halhatatlanok (Chico, Harpo és Groucho Marx). (Zeppo 1933-ban abbahagyta a filmezést hogy mérnöki karrierjére koncentrálhasson). Nevük méltatlanul feledésbe merült itthon és Európában egyaránt, ám a világ másik oldalán Charlie Chaplinhez vagy Buster Keatonhoz hasonlítják őket.

A történet szerint Freedonia kormányának sürgősen szüksége van pénzre, a dúsgazdag özvegy, Mrs. Teasdale (Margaret Dumont) azonban csak azzal a feltétellel hajlandó fizetni, ha a kormány lemond és azt az Angus T. Firefly-t (Groucho Marx) nevezik ki elnöknek, akibe titokban szerelmes. Ő azonban természetesen teljesen alkalmatlan a szerepre. Eközben a szomszédos Sylvania birodalma Freedonia elfoglalását tervezi. Előbb forradalmat akartak kirobbantani, de ez a tervük végül kútba esik. Trentino nagykövet (Louis Calhern) ezért kémeket állít Firefly-ra, hogy megzsarolhassák valami kényelmetlen titkával. A két kém, Chicolini (Chico Marx) és Pinky (Harpo Marx) azonban szintén alkalmatlanok a feladatra. A szabadszájú Firefly és Trentino azonban végül vérig sértik egymást egy összejövetelen, és hadat üzennek egymásnak, melynek következtében kitör a háború.

Groucho Marx minden filmjében "álszemüveget" hordott és a ő védjegye volt a nagy szemöldök a hatalmas bajusszal. Ugyanúgy a védjegyévé vált, mit Chaplinnek a sétapálca és a keménykalap. Egyértelműen Ő volt a testvérek közül a legismertebb és legnépszerűbb

groucho-marx-duck-soup.jpg

Azonban nem csak az ábrázataik azok, amik végül világhírűvé tették őket. Talán a Marx testvérek által előadott helyzet komikumok azok, amit a legtöbben legtöbbször leutánoztak. Ennek az iskola példája a film híres tükörjelenete, ami egyébként a rendező, Leo McCarey javaslatára született meg. Mindenki látta már a Bolondos Dallamokban vagy a Tom és Jerryben, amikor egy ajtó előtt az egyik fél eljátssza, hogy egy tükör előtt áll és a másik mozdulatait utánozza. 

Nem a történetet kell néznünk, hiszen Marxéknál sohasem a történeten volt a hangsúly, hanem a zseniális gegek sorozatán, amelyek végtelenül kidolgozottak és egész egyszerűen tökéletesek. Ki vannak osztva a szerepek, amelyek sohasem változnak a Marx filmekben. Chico játssza a szélhámos és jóravaló, de szegény figurát, aki mellett mindig ott van Harpo a néma, aki soha nem szólal meg és ezzel szolgáltatja a humort. Groucho pedig az éles nyelvű fickó, akinek az észjárását és mondanivalóját nem feltétlenül értjük.

A film tele van képi és verbális poénokkal, melyek legtöbbje még ma is ugyanolyan frissnek és viccesnek hat, mint 1933-ban. A Kacsaleves meglehetősen rövid játékidejébe belezsúfoltak mindent, amin nevetni lehet: egyértelmű utalásokat az abban a korban igen népszerű musicalekre, továbbá számos burleszkbetétnek (pl. kalaptrükk, tükörjelenet) lehetünk szemtanúi. A történet valójában egy politikai szatíra, amely reflektál korának viszonyaira: rengeteg megjegyzés hangzik el benne a háborúkkal, kormányokkal és diktátorokkal kapcsolatban a Marx-fivérek egyedi tálalásában. A gazdasági világválság és a politika kedvezőbb megítélése miatt a filmet meglehetősen hűvösen fogadták, ugyanakkor nagyobb botrányt is kavart, később viszont már jóval nagyobb fogadtatásra nyert és elnyerte helyét a filmtörténelem palettáján.

mv5bodi2mtu0mju2m15bml5banbnxkftztgwmjk3ntiwmje_v1_sy1000_cr0_0_1352_1000_al.jpg

mv5bmty2njg3ndizmv5bml5banbnxkftztgwodk3ntiwmje_v1_sy1000_cr0_0_1261_1000_al.jpg

Érdekességek

- Az Amerikai Filmintézet összeállított egy listát, amely minden idők 100 leghumorosabb filmjét állítja rangsorba. Jelen film az 5. helyen végzett a TOP 100-ban.

- A rendező McCarey utálta a filmet. Meg sem akarta csinálni, a Marx testvérek akarták, hogy feltétlenül ő rendezze a filmet. A stúdió segítségével ezt végül sikerült is kierőszakolniuk. Mindenesetre a rendező állítólag a forgatás végén hálát adott az égnek, hogy nem bolondult meg a film készítése során.

- Az eredeti forgatókönyvben romantikus kapcsolat volt Vera Marcal (Raquel Torres) és Bob Rolland (Zeppo Marx) között, de végül ezt kivágták még a film bemutatója előtt. 

A fiktív ország, ami végül a Sylvania nevet kapta, a korai vázlatokban még az Amnesia nevet viselte.

Az olasz diktátor, Benito Mussolini betiltotta a filmet Olaszországban, mert azt gondolta, hogy Firefly figurája közvetlen támadás az ő személye ellen. Amikor ennek híre elérte a Marx testvéreket, azok állítólag el voltak ragadtatva.

- A film bemutatója előtt egy Fredonia nevű kisváros New York államból tiltakozott a nevének felhasználása ellen (noha a filmbéli ország nevében eggyel több "e" van). A Marx testvérek válasza azonban ez volt: "Változtassátok meg a városotok nevét. Sértő a filmünkre nézve."

Vélemény

Kezdjük azzal, hogy a film egy vízzel teli bográcsban úszó néhány élő kacsával kezdődik. Ez az egyetlen jelenetecske a filmben, melynek köze van a film címéhez. Azért fontos megjegyezni, hogy az amerikai szlengben a 20 század elején a "duck soup" kifejezés valami könnyen végrehajtható dolgot jelentett. 

A film leginkább egy végeláthatatlan bohóctréfák egyvelegeként fogható fel, melyet egy percig sem lehet komolyan venni. Annyira tömény a humora, hogy egy idő után kifejezetten fárasztóvá válik, ráadásul erős figyelmet igényel, ha nem akarunk lemaradni a poénokról, főleg mivel rengeteg a filmben a szóvicc (nekünk, magyaroknak némelyik egyáltalán nem is érthető). Nekem is számos olyan szóvicc volt, ami egyáltalán nem volt érthető.

Amikor néztem, voltak olyan jelenetek, amikor hasamat fogtam (a nevetéstől), de volt olyan is, amikor inkább már a fejemet fogtam (kínomban). Az biztos, hogy a film egy igazi hullámvasút, poén poén hátán, miközben akár csak egy pillanatra is másfelé nézel, már le is maradtál egy gegről. Alapvetően nem szórakoztam rosszul, mert több vicces jelenet is volt a filmben (a történettől most nyugodtan tekintsünk is el).

Most, hogy végre láttam a korszak három nagy nevettetőjét (Chaplin, Keaton, Marx testvérek), bátran kijelenthetem, hogy Chaplin nagyságához egyikőjük sem mérhető. Habár sokak szerint nem ez, hanem a Botrány az operában (1935) a Marx testvérek legjobb filmje, nekem nem nyújtottak akkora élményt, hogy azt is mindenáron megnézzem. ÍMindezek alapján és a film megnézése után a Marx testvérek filmográfiáját ezennel részemről lezártnak tekintem.

Ítélet: 10/6

Szólj hozzá

tükör burleszk Chaplin háborúellenes Marx fivérek